Az első tejfogad betömése …
2011 november 4. | Szerző: Mano-anyuci
… ma, azaz 2011. október 28-án megtörtént.
Hónapok óta terveztem, hol igy, hol úgy nem akart a dolog összejönni, de végre a megadott, előre leegyeztetett időpontba, ma négyre kellett
mennünk. Szerencsénk volt…
és mondhatni aránylag ügyesen túl is éltük…
Ügyes, nagyfiúcska voltál, és ami nagyon jó volt, hogy egyszer sem
jutott eszedbe, hogy megharapd a dokinéni kezét, azaz nem jutott eszedbe
úgy védekezni, hogy bezárd a szád, avagy bármiféle kapálózó mozdulatot csinálj. Kicsi drágám fogtad a karfát az egyik kezeddel, a másikkal pedig az én kezem fogtad, és pedig a tiédet, és bármennyire is féltél… tátottad a
kicsi szádat ügyesen…
Kifúrta a doktornéni és gyurmát tett bele, majd párszor radirozott is róla, mert több lett a gyurma, mint amekkora a lyuk volt. A végén már semmiféle gond nem volt, amikor csiszolt még a magasságából. Persze amikor a dokinéni ki-ki vette a szerszámait kezeit a szádból az általad fontos közölni valóidat pesze nem tartottad vissza…, sőt mindent kommentáltál…, és leginkább a doktornéni gumikesztyűje illata volt ami nem tetszett….
puszi neked… érte
Anyuci nagyon büszke volt rád!
Persze az izgalomtól eszembe sem jutott fotót késziteni itt, de ez a legkevesebb, pedig most olyan jó lenne magad látni, hogy milyen ügyes legényke voltál.
2010. 10. 27. … “IKREK”
2011 november 4. | Szerző: Mano-anyuci
Nagyot mosolyogtam, mikor reggel az oviba érve megláttam Zsombort az öltözködés alatt…, mert én már tudtam, ha Csanádka is leveti a kabátját, nagy mosoly lesz, ugyanis…. ma igy mentek oviba a fiúk.
Már tegnap mondtam Eszternek, hogy ha nincs mára programja Zsombornak, akkor lehozom. Igy is lett!
A fiúk jók voltak, szépen eljátszottak, vacsiztak, majd felköltöztek Csanádka ágyára, és onnan kiabálva hivogattak….
…..szóval a képek… az ikrekről, és a kihagyhatatlan közös vacsoráról 🙂
1011. 10. 25. — Végre vége!!!
2011 november 4. | Szerző: Mano-anyuci
… a népszámlálásnak…, melyben anyuci is, mint kérdezőbiztos vett részt.
Nagyon nehéz időszakon vagyok, vagyunk túl…, bár lehet ezt nehézségként csak én éltem meg, Te drága nem, sőt, mondhatni még élvezted is 🙂
Miközben rengeteg teendő volt ezzel minden délutánon, illetve minden
hétvégén…, közben még rendesen le is betegedtem, csakhogy ne legyen
egyszerű ezt a melót sem befejezni.
Rád a hét első két napján én vigyáztam, miközben jöttél velem, és népszámláltunk…
szerdán Pali-bátyja, csütörtökön mindig valaki más, minden pénteken Eszti
néni ment érted, majd a hétvégéken, azaz szombaton mindig Pali
bátyjához vittelek, két vasárnap pedig Eszti néniéknél voltál.
Szóval hála nekik nagyon, hogy ennyire tudtak segiteni…, hogy anyuci kicsike +-t kereshessen… mindvégig, még a majdnem teljesen hangtalan időszakomban is… ahogy
irtam is lebetegedtem és már szinte hangom sem volt…, sőt két adag különböző, egymást követő antibióval kikúrálva magam, persze munka, és népszámlálás mellett….. azt hajtott, az
tartotta bennem a lelket, hogy talán… ebből a pénzből lesz alkalmam a
konyhába megrendelni a már hosszú ideje tervezett asztalt és székeket.
Remélem mielőbb sikerül majd. 🙂
Egy viszont biztos. Ez tanulságos munka volt. A tanulság az, hogy ilyen áron többé már nem szeretném a tervem elérni, továbbá azt is jó volt látni, hogy ilyen feszitett tempóban is volt segitségem. És ami ettől is fontosabb, hogy nem csak úgy… kényszerből segitettek, hanem őszintén akartak segitségemre lenni, sokszor ők szóltak rám, hogy vigyem babát, ha hétköznapi délutánonként mennék….
Szóval!!!!!!!!!! Millió puszi Palkónak… és Eszti néniéknek.
Ez elfelejthetetlen számomra.
Jó volt megtapasztalni, hogy mellettem állnak.
KÖSZÖNÖM!!!!
2011. 10. 10. — Nagy nap a mai :)
2011 november 4. | Szerző: Mano-anyuci
IGEN!
Nagy nap a mai!
Ugyanis…
Csanádka ma vacsoránál ül az asztalnál…, és falatozik…
egyszer csak megszólal, félsanda mosolygós-bazsalygós mosolyával… és a következőt mondja:
– anyuci! képzeld! van szerelmem az oviban!
– 🙂 komolyan?
– igen.
– hogy hívják?
– Bogi
– és mit jelent az, hogy szerelmed van? mire kell gondoljak?
– arra, hogy adtam neki egy puszit!
– és hová adtál neki puszit?
– (nem szólt egy szót sem, csak mutatott a mutató újjával az orra hegyére!)
– és még tovább kérdeztem: és miért tetszik neked Bogi?
– mert mindig szép ruhában jön oviban, és….. mert szeretünk együtt játszani!
Majd folytatta a vacsiját, és közben még odasúgta, hogy ….
– anyucika! de ez titok! olyan titok, amit itthon lehet tudni, de az oviban az ovónéniknek ne mond el!
– JÓÓÓ !!! (mondtam befejezésül!) legyen a mi titkunk! 🙂
2011. 09. 29 — A fiúk…
2011 november 4. | Szerző: Mano-anyuci
A népszámlálás alatt Zsomboréknál nagyon sokat voltál, igazán nagy segitség volt Eszti néni, no és Lajos “papa” is, amiért nagyon hálás vagyok. Mivel a teljes hónap befejezése előtt már végeztem, igy igyekeztem visszaadni segitségüket azzal, hogy én is elhoztam Zsombort hozzánk néhányszor. Ez az egyik ilyen délután, amikor a fiúk a játék után épp vacsiztak. No és persze látható módon nagyon vidámak voltak, és élvezték, hogy Villámos alátéten, fini vacsorát, majd villámos joghurtot, villámos pohárból teát tüntettek el pillanatok alatt. 🙂
2011-09-12. — Népszámlálás Magyarországon — 2011 október
2011 november 4. | Szerző: Mano-anyuci
Ennek okán szeptember utolsó hetétől beindult a verkli a levelek kihordásával, illetve október 1-től, szombattól beindult a népszámlálás konkrétan. Ez azt jelenti, hogy immáron túl vagyok egy hét postázási munkán, és egy hét népszámlálási munkán, ami alatt, mint a citrom kifacsartam magam, és szó szerint a szám széle is savanyú… 🙁 hiszen
– reggel 5.10-kor csörög az óra, és készülök, készítelek, majd költelek 6.15-kor meleg kakaóval… ébredezel félig, miközben simizlek…, aztán…
– beindul a reggeli menet… oviba, munkába érkezés,
– indul az első műszakom, délelőtt a benti hajtás… nem kímél most sem…
– majdnem minden délután külön vagyunk…
– ha nem, akkor is népszámlálok, és jössz velem, azaz
– indul a második műszak, azaz a népszámlálás….
– mindkét hétvégi napon teljes napon (immáron 4 nap) Pali bátyjánál, illetve Zsomboréknál voltál.
– este nem érek haza korábban, mint fél nyolc, és ekkor kezdünk enni…
– fürdésed is eltolódott, fél kilenckor jutunk a kádba, ill. zuhany alá,
– lefekvés 9-kor
– és …… anyucinak ekkor indul a harmadik műszak, ami vegyes tartalommal, de tuttira eltart éjfélig, olykor hajnali egyig….., mert otthon is kell mindig tenni…, vasalni, rendet rakni, mosogatni, elpakolni, fürdőszoba, aztán indul a lekérdezett és beírt lapok ellenőrzése, olykor javítása, aztán erőtlenül bár, de…
fürdőkád…. és beesem az ágyba…. amikor odaérek…., majd
5.10-kor csörög az óra, és kezdődik minden elölről ……
És mindez igy fog folytatódni egészen október végéig.
Már csak abban reménykedem, hogy nem leszek, nem leszel beteg, és minden egyéb jól fog menni.
2011. 10. 05. — Szeretteink…
2011 november 4. | Szerző: Mano-anyuci
Megcsináltattuk szeretteink sirját még a nyáron, és október 5.-én helyi szokás szerint felszenteltettük ismét a nyughelyet. Katolikus és református pap és lelkésznő voltak jelen, és végezték el a szertartást. Hála a szűk családtagokon kivül még ismerőseink, és néhány közeli rokon is jelen tudott lenni.
2011. 09.24. — Apucival Szilváson
2011 november 4. | Szerző: Mano-anyuci
Ismét jót mulattunk…, és immáron 1 év eltelte után az egész pályán csak egy sor maradt ki, az elmúlt évi kezdő léptek már a múlté. Nagyon élvezted, volt sor, ahol többször is végigmentél nagy örömünkre. Az idő is rendkivül szép volt, no és a bobozást sem hagytuk ki szokás szerint. Hihetetlenül élvezed, és teljesen végig kacagod az egészet még mindig.
Rohannak, rohantak a napjaink … — 1.
2011 november 1. | Szerző: Mano-anyuci
Valóban nagyon rohannak a napjaink és én csak kapkodom a fejem, és megpróbálok legalább fényképben szösszeneteket megörökíteni az elmúlt jó pár hétről, hónapról.
Augusztus 20. – és a mindig érdeklődésre számot tartó kishajó-modell-kiállítás. Már, mint ismerős mozog az ismerős arcok között, és keresi a korábban már “vezetett” kis hajókat.
Elfáradva a hajóirányításban, elmentünk fagyizni ebben a remek időben.
Még anno…: egész nyáron Te ismét oviba jártál. Hol a saját oviba, ahol összevont csoport volt, hol pedig az ügyeletes, és már jól ismert Nemzetőr úti oviba, ahová szintén szerettél menni. A fogasok telítettségéből látható, hogy nem volt tömeg, pontosabban 12 gyermek járt veled együtt ebben az időszakban. Nekem nagy könnyebbség, hogy van ilyen lehetőség, ugyanis nekem nincs más megoldás, és hála neked sem volt soha gondod azzal, ha oviba kellett menned. :))))
Sanda kópé 🙂 nézés
((te így hívod, ha így nézel))
Dinó kiállitáson is jártunk. És egy dínós filmet is megnéztünk. MIndkettő nagyon érdekes volt. Egészen más érzést váltottak ki benned így a dínók, és fura volt azokat mozogni is látni. Ami viszont nagyon érdekes volt, hogy Te az itt lévő dínók több, mint a felének tudtad a pontos nevüket. (Onnan tudtam lemérni, hogy kis táblán ugye olvashatóak voltak a nevük.)
Kata férjével Bandival, az első nagy élményes “vad-motorozás” .
Annyit hozzá kell fűzzek a fotókon jól látható arckifejezésedhez, hogy korábban Bandi a motorja csomagtartóján ülve, a motort nem indítva, UGYANIS TE NEM ENGEDTED!!! tolta a motort a lábával folyamatosan. Volt, hogy alkalmanként ez akár 1,5 óráig is eltartott. Az egyik ilyen alkalom után “remek” izomláza lett, és aztán megbeszéltétek, hogy legközelebb már nem tologatni fog, hanem beindítjátok.
Íme ez volt az első alkalom, amit annyira, de annyira élveztél, hogy…. mi mindannyian ámultunk, mert majd fél órán át tele szájjal kacarásztál, magyaráztál, nevettél, sikongattál nagy örömödben… :))))))))))
Kata barátnőmmel aznap még bicikliztetek is (no és persze én is kipróbáltam ezt a klassz kis elektromos biciklit)
… a rollerezésről viszont nem készült kép.
Bandival motorozás 2.
Itt, mármint rutinos “öreg róka” pattantál fel a motorra és indltatok el….
….. és kötöttetek ki az erdőben.
Bandi nagyon meglepett, ugyanis váratlanul elvitt téged igen messzire, aminek Te szintén felettébb örültél.
Egyik délután ebben az augusztusi nagy hőségben Szilvásra is kigurultunk ismét, hogy a fák alatt hűsölve, sétálva, pihenve töltsünk el egy kellemes délutánt.
Vonatoztunk egyet, aztán a Csobogóban vacsizni is maradtunk. 🙂 és hazafelé még a GUBICSOKAT is volt időnk, alkalmunk alaposan szemügyre venni. 🙂 🙂
Szilvási délutáni húsölési kiruccanás a nagy hőségben, amit vacsival zártunk és végre volt idő a “gubicsokat” is alaposan megnézni és lencsevégre kapni.
Egyik este, miközben néztem az X-faktort még kérted, hogy belekuporodhass az ölembe, és ringassalak a billegős székünkben.
ÍME!!! ez lett az eredménye 🙂 Elaludtál az ölemben … kis meleg szuszogóm 🙂
Te készítetted rólam szülinapom után napok egyikén ezt a képet, mert azt mondtad, hogy: 🙂 anyuci küldjünk apucinak egy csinis fényképet.
2011. 11. 11. — Csanádka 5. születésnapja :)
2011 november 13. | Szerző: Mano-anyuci
Csanádka 5. születésnapja 2011. 11. 11. volt. Nagyon vártad, nagyon készültél rá, azaz vártad, hogy milyen meglepetések várnak majd ezen a napon. A tortádat előre Te választottad ki. Jómagam mást választottam volna, ám Te ragaszkodtál e tortához, és a labdához a tetején, valamint Te kérted a sok apróságot, ill. a szines gyertyákat a tortádra. Én persze teljesen mást gondoltam neked erre a napra, viszont elfogadtam, hogy Te igy szeretnéd, és PONT. Apuci is megérkezett időben, és mindent el tudtunk intézni. Nagyon vártad pénteken az oviból, hogy délben hazahozzon apuci, és végre kezdetét vegye az ovis szülinapi felköszöntés után az itthoni szülinapis köszöntés, és a további előkészület, várva a délutáni vendégeket.
Apucival átadtuk Neked az ajándékaidat, majd volt amit azonnal ki kellett próbálni (erről majd később), ill. a tortádra is sor került igencsak gyorsan.
A teljesség igénye nélkül most…, néhány pill. -életkép, ill. majd még kicsit később a többiről is beszámolok… 🙂
A lényeg az, hogy nagyon jól sikerült minden amivel készültünk, minden amit kaptál nagy örömöt jelentett, ill. a vendégek is nagyon jól érezték magukat velünk együtt.
Oldal ajánlása emailben
X