Ovis kirándulás – 2012-05-23 — Nyiregyháza
2012 május 26. | Szerző: manovagyok
Egyébként csak azért, mert Máté, és Kriszti is ilyet ettek-ittak 🙂
Csanádka ezt is most kóstolta meg először 🙂
Gyermeknap — 2012-05-11
2012 május 15. | Szerző: manovagyok
Névadóünnepség – Méhecske csoport lett Csanádkáék csoportja 
A kis kezetekben lévő figurákat (egyébként nagyon ötletes volt) Ti készítettétek napokkal előtte. Klassz kis csatakiálltásotok volt, és hangosan tudtatok zümmögni a végén.
Nagyon édesek voltatok mindannyian!
Ugráló várra várva háttérben pedig az irtó hőség elől a fák árnyékába elbújó gyerekek, szülők, nézelődők. Nagyon sokan voltunk valóban.
Végre csúúúúúszva
Rendőrségi bemutató a gyerekek nagy örömére.
Nagyon élveztétek, ahogy ARMAND, a vérmes juhászkutyus a támadóját karonragadta,
és semmi áron nem akarta elengedni!!!
A gyermeknap előtti két napban egyhe hasmenéses, hasfájós időszakod volt, és az adott napon már nem is akartalak vinni, viszont fájó szivvel emlegetted az állatokat, a programokat. Nem volt szivem végül otthon tartani. Egyébként napközben ugyan nem volt hála gondod…., viszont a délutáni programok, és erős nap hatására aztán egy gyors hányáson estél át. Kicsit megviselt, aztán már maradni sem nagyon akartunk, csupán a zsákbamacskák miatt azért mégis …. Az elmúlt napokban apucival már jóelőre kiegyeztetek, hogy három megvétele lehetséges. Jómagam váltottam be az ígérete, Te felügyelet alatt a fák árnyékában pihentél. Nagyon klassz ELEMEKET tapogattam ki 🙂 két remek kis autós járgányt, és egy kicsi matricás Pokémonos játékot. Nagyon tetszettek, örültél neki, viszont…. röviddel ezután jobbnak láttam valóban elmenni, és inkább pihizni, inni, és valami minimálisat (pirítós, ropi) eszegetni.
Egyébként az állatokról napközben is többször beszéltél, és kérted, hogy vegyünk Neked is! JÓÓÓÓÓÓÓ 🙂 🙂 :)! Kutyus, macska, aranyhörcsög, teknős, madárkák, nyuszik…… választék van bőven…. aztán majd …. előbb utóbb valamit valóban fog kelleni neked kicsi otthoni barátként “beszereznem”.
Az én “kis” segitségem :)
2012 május 7. | Szerző: manovagyok
…. ….. ….
2012 – anyák napja az oviban :)
2012 május 7. | Szerző: manovagyok
Május 1. – Csónakázó tó
2012 május 7. | Szerző: manovagyok
Gyönyörűséges :)
2012 május 7. | Szerző: manovagyok
szülinapi orchideája négy ágában pompázik.
Olyan gyönyörű! Igazából a fényképek nem is adják vissza a valós látványt. Azért mégis…
Ovis fotó :) 2012. április
2012 április 30. | Szerző: manovagyok
Anyuci legkedvesebb fiacskája 🙂
2012. április — ovis fotózás
Bár még nem aktuális számunkra, ám fontos ismerni az itt irtakat.
2012 április 25. | Szerző: manovagyok
 |
| Wurczinger Dóra |
Sok szülőtől hallani, hogy nem szimpatikus számára az a közeg, amelyben az iskolaérettségi vizsgálatok zajlanak.
– Egy iskolaérettségi vizsgálat sokszor nem szimpatikus, hiszen ez egy mérce. Szülőként óhatatlanul elkezdünk azon gondolkodni, hogy vajon mindent megtettünk-e, önkéntelenül saját magunkban kutakodunk, és ezért is érezhetjük kényelmetlennek a szituációt. Sokan hajlamosak arra is, hogy más gyerekekhez hasonlítgatják a sajátjukat: „ha a másik gyerek érett, az enyém miért nem az?”
Ezek a vizsgálatok éppen azért nem a megszokott, óvodás közegben történnek – ahol ott van a bátorító óvó néni, és ha csak egy fél pillanatra, de oda tud kacsintani, hogy jól van, ügyes vagy –, mert az iskolaérett gyereknek nincs már szüksége a folyamatos megerősítésre. Másrészt azért kérik, hogy a vizsgálaton az anyuka vagy az apuka ne legyen jelen, mert az egyik legfontosabb mércéje az érettségnek, hogy a kisgyerek képes legyen a szülőtől is elszakadni. Egy részképesség-elmaradás fejleszthető, de ha a gyerek szociálisan éretlenül kerül be az iskolába, ezt a terhet magával viszi, és ez hosszú távon nyomja rá a bélyegét a gyerek iskolai tevékenységére.
Például van egy harmadikos kislány, akinél nemrég jelentkeztek tanulási problémák, ezért jelenleg is fejlesztésre jár. Amikor elkezdte az iskolát, még váltott kézzel dolgozott, sok részképessége fejletlen volt, és szociálisan sem volt érett, de mivel a szülők és az óvoda is egyetértettek abban, hogy elkezdje az iskolát, nem kértek iskolaérettségi vizsgálatot. Ha nagycsoportosan nem siettetik, akkor a részképességek valószínűleg eljutnak a megfelelő szintre, és most nem érné folyamatos kudarc sem őt, sem a szüleit.
Ha ilyen helyzetbe kerülünk, szülőként mivel segíthetjük leginkább a gyerek fejlődését?
– Bátorítani, támogatni kell a gyerekeket, és nem szabad többet elvárni, mint amire képes. Ha 9-10 évesen sok pozitív élmény éri, jó fejlesztőmunkával teljesen rendezhetők a tanulási zavarok. A szülőknek el kell fogadniuk azt, hogy a gyerek saját képességeit nem tudja felülmúlni, és ha mi mindig többet várunk, egy idő után feladja a küzdelmet. A tanulási problémás gyerekek egyébként jól fejleszthetők, nem kell kétségbeesni, mondjuk, sokkal nehezebb egy rosszul rögzült képességet kezelni, mint megelőzni a bajt. Éppen ezért hangsúlyozom az óvodai prevenció jelentőségét, amelyre időt kellene hagyni a gyerekeknek, hiszen nekik is sokkal jobb, ha még az óvodában fejlesztjük őket.
45 perc alatt meg lehet állapítani, hogy egy gyerek iskolaérett-e?
– A vizsgálat 45 percében az adott állapotot mérik fel, egy kis szeletet kapnak a gyerekből, ezért gondolhatják sokan, hogy „ha épp rossz napja van a gyereknek vagy nem szimpatikus neki a vizsgálatot végző pedagógus, akkor biztosan nem úgy teljesít majd, így aztán hogy is lehet korrekt az eredmény”. Való igaz, hogy szűk egy óra alatt nem lehet egy gyereket sem megismerni, de vannak pedagógiai szempontok, amelyek alapján ennyi idő alatt is lehet javaslatot tenni. Mindazonáltal ha a szülő és az óvoda véleménye megegyezik a beiskolázást illetően, akkor nem kell kikérni a nevelési tanácsadó véleményét. A végleges döntést pedig sokszor befolyásolhatják olyan egyéni körülmények, amelyeket a nevelési tanácsadó nem ismer.
Konkrétan milyen körülményeket érdemes figyelembe venni?
– Fontos szempont például az, hogy milyen típusú iskolába íratjuk be a gyereket. Vegyük példának a falun élő, másodikos Balázs esetét, aki augusztusban született, és épphogy betöltötte a hatot, elkezdte az iskolát. Az óvoda szerint iskolaérett volt, és a szülei is hajlottak arra, hogy ősszel elkezdje a tanulást, mert egy falusi iskola kis létszámú osztályában, ismerős tanítóval kezdhette meg a tanulmányait. Az iskolaérettségi vizsgálaton ugyan azt javasolták, hogy maradjon még egy évet az óvodában, de a nevelési tanácsadó kifogásait és az egyéb körülményeket mérlegelve a szülők arra jutottak, hogy beiskolázzák. A döntés jónak bizonyult, Balázs a mai napig az osztály egyik legjobb tanulója. Máshogy alakulhatott volna, ha a kisfiú egy városi, nagyobb létszámú intézménybe kerül. Ott előfordulhat, hogy a szociálisan még nem elég érett gyerek magányossá válik, bezárkózik, ami aztán tanulási problémákhoz is vezethet.
Mi a helyzet azokkal a gyerekekkel, akik például idegen nyelvi iskolába készülnek?
– Ahol folyamatosan fokozott teljesítménykényszernek vannak kitéve a gyerekek, ott még nagyobb a nyomás, ezért különösen fontos, hogy a leendő iskolások megfeleljenek az iskolaérettség kritériumainak. Egy kisfiú, aki az osztrák intézetbe jár, áprilisban töltötte a hatot, és a szülei szerették volna, ha a kiemelkedően értelmes fiuk ősszel elkezdi tanulmányait. Az óvónők viszont nem javasolták, hogy megkezdje az iskolát, mert érzelmileg éretlennek találták. A jó intellektus és az iskolaérettség ugyanis nem minden esetben mutat összefüggést, és ezért bizony érdemes hallgatni a pedagógusokra, akik nap mint nap foglalkoznak a gyerekkel. Ők azok, akik megtapasztalják, hogyan viseli a kudarcokat vagy éppen a monotóniát.
De ahogy Vekerdy Tamás szokta mondani, nincs évvesztes, csak évnyertes gyerek. Ez esetben is jobb, ha a kisfiúnak hagynak még egy évet, hogy megerősödjön a feladatokra, hiszen a jó képességűektől sokszor még többet vár el az iskola, mint a többiektől, és ha egy gyerek nehezen éli meg a kudarcokat, az visszaveti a fejlődésben. Egy versenyistállóban nincs idő arra, hogy ezek a szociális területek tovább érjenek. Ahol magas szintű az elvárás, a gyerek nem tudja kibontakoztatni a képességeit, mert egyszerűen blokkolja a teljesítménykényszer.
Sokszor látni egészen nagy testi különbségeket az elsősök között. A testi fejlettség mennyire szempont az iskolaérettség megállapításánál?
– Amit kiemelnék a testi kritériumok közül, ami lemérhető, és nagyon fontos feltétele a zökkenőmentes írástanulásnak, az a megfelelő ceruzafogás. Kisiskolás életkorban fejeződik be a kéztő- és az ujjpercek csontosodása, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy a gyerekek könnyedén tartsák a ceruzát. Aki erre nem képes, az nem csuklóból, hanem szinte vállból dolgozik. Ha pedig nem megfelelő az izomtónus-szabályozás, akkor túl feszes lesz a ceruzatartás, és az írás nem marad vonalközben. Sok gyerek nem használja biztonsággal az íróeszközöket, és az bizony elég késő, ha ez 6-7 éves korban derül ki.
Szülőként mit tehetünk azért, hogy megelőzzük az ilyen problémák kialakulását?
– Már kisbabakorban felfigyelhetünk rá, ha például késik a mozgásfejlődés, mint például a kúszás vagy a mászás, mert az később tanulási problémákat eredményezhet. Figyelmeztető jel lehet, hogy egy gyerek nem szívesen rajzol négyévesen. Azt kell szem előtt tartani, hogy minden életkorban más okoz örömöt, mással kelthetjük fel a gyerekek érdeklődését. A három-négy évesek nagyon szeretik a gríztáblát, amelyben pálcikával, ujjacskáikkal rajzolhatnak. Egy peremes tálcára vagy doboztetőbe búzadarát öntünk, amit ha a kicsik megráznak, eltűnik a rajz. Nagyon élvezik, mert miközben fejlődik a finommozgásuk, varázsolhatnak is.
Megfigyeltem, hogy a szülők nagyon félnek az ollóhasználattól, pedig az is nagy élmény a gyerekek számára, nem beszélve arról, hogy a vágás a finommotoros koordinációt fejleszti, és ma már nagyon jó ollókat lehet kapni. Akár reklámújságokból is vagdoshatnak, már kétéves korban is. Nemcsak sikerélményt nyújtunk nekik, de erősödnek a kéztőcsontok is. A gyurmázás vagy a tépés is nagyszerűen erősíti, fejleszti a csontokat. Az óvodások indigó vagy pauszpapír használatával körberajzolhatnak alakzatokat, így nem szembesülnek folyton azzal, hogy nem tudnak valamit megrajzolni. Minél korábban kezdenek az eszközökkel próbálkozni a kicsik, annál több sikerélményben lesz részük.
Egy anyuka elmondta, attól fél, hogy ősszel iskolát kezdő kisfia senkit nem ismer majd az osztályban.
– Azt javaslom, hogy sokat beszélgessenek arról, hogy mi vár szeptemberben a gyerekre, hiszen a kicsinek tudnia kell, mire számíthat. Egyébként egy jól működő, bizalmas anya-gyerek kapcsolatban a gyerek tisztában van azzal, hogy az anyukája olyan iskolát választ, amely a lehető legjobb lesz a számára. Ezt kell erősíteni benne, semmiképpen ne lásson aggodalmat. Hozzáteszem, fontosak ugyan a kora gyerekkori, óvodás kapcsolatok, de az igazi barátságok nem az oviban, hanem inkább iskolás korban kötődnek. Vagyis kár aggódni amiatt, hogy a kisfiúval egyetlen óvodás társa sem lesz ott az iskolában, hiszen a gyerekek hamar feltalálják magukat, és egy iskolaérett gyereknek nem lehet problémája azzal, hogy új kapcsolatokat, barátságokat teremtsen.
Rajtakaptam a tavaszt a kertünkben… :)
2012 április 23. | Szerző: manovagyok
Pihentek…, de annyira …
2012 április 15. | Szerző: manovagyok
Jó olykor vidámkodni,
kikapcsolni a mindennapok mókuskerekéből…
és jó, hogy vannak ilyen pihent—-agyúak 🙂
Komolyan… mindkettőnél jót, igazán jót mosolyogtam.
1.)
2.)
Folytatás itt: Pihentek…, de annyira… 🙂
Húsvét hétfő — 2012. április 9.
2012 április 15. | Szerző: manovagyok
Szünet alatt — új oviban
2012 április 6. | Szerző: manovagyok
A héten szünet volt az oviban csütörtökön és pénteken. Hála volt ügyeletes ovi, és vittem is oda babóckát, ugyanis nekem munkanapok voltak. Igaz új ovi volt az ügyeletes ovi, ahol még nem járt Csanádka, de tudtam nem lesz gond, ugyanis nyitott, barátkozó az én kis tündérkém. És még hab is került a megoldás tetejére, mert egy kedves ismerősöm, akivel gyakran találkozunk össze, és kedveli nagyon Csanádkát épp abban az oviban dajka. Igaz épp azon a két napon nem dolgozott, szabadságonvolt, de Ő magától kérte, azaz javasolta, hogy had menjen már el érte az oviba ebéd után, ha megengedném.
Folytatás itt: Szünet alatt — új oviban
Biciklizés, avagy… na majd kiderül :)
2012 április 4. | Szerző: manovagyok
Külön szerettem volna erről mesélni. A hosszas betegségemet, kényszerű otthoni délutáni pihiket követően március közepén, 16-án, ill. utána több alkalommal is elvittem Csanádkát biciklizni a Petőfi térre azzal a szándékkal, hogy ott remélehtőleg visszatér a kedve a biciklivel történő helyes megfordulás gyakorlásához. Még február végén egyszer egy fordulást követően a hosszú idő után ismét elvővett biciklivel a kanyarodás nem sikerül. Nem esett nagyot, mondhatni inkább csak eldőlt, de… a kedvét teljesem elvette. PEDIG!!!
Folytatás itt : Biciklizés, avagy …. na majd kiderül 🙂
Kert :)
2012 április 4. | Szerző: manovagyok
Igaz csak kicsit, de azért hétvégén rendezkedtünk kicsikét a kertben. Iszonyatosan nagy volt a szél, de a málna helyére telepitett kicsi, terveim szerint virágos részt kapáltam ki vasárnap délelőtt, és metszettem meg az elmúlt év őszén a kertbe telepített új rózsákat. Baba serényen segédkezett. A spajzban olykor Folytatás itt : Kert 🙂
Néha van úgy…
2012 április 2. | Szerző: manovagyok
hogy az elcsendesedés pillantaira van szükség. Igy vagyok én ezzel a mai napon. Annyi mindenről akartam, azaz babát is mindig kijavitom, de jómagam is olykor csuklóbol ezt használom, no de javitom is magam gyorsan szerettemvolna irni. A hétvégi kimaradt “apróságnak tűnő” momentumokról, mint pl.
* Apuci elküldte a kutyusai fényképeit,
* Csanádka sepreget,
* Csanádka gyomirtózik,
* az elmúlt napok szélviharairól,
* Csanádka körbe körbe kerékpározik perceken keresztül,
Folytatás itt : Néha va úgy…,
Igy készült a “hirös” sütike :)
2012 április 1. | Szerző: manovagyok
Nos! Csak hogy valóban készitettünk sütikét, és hogy valóban ilyen ügyeske voltál, ime a fotók. Végig hasonlitgattad az ovis gyurmázáshoz, és a gyurma formákból történő kinyomásához.
Szóval a gyakorlat meglett az oviban, itt pedig maximálisan ügyes volt a kivitelezés. Mindezt három tepsibe való mennyiséggel hajtottad végre. ÉS NEM ÚNTAD MEG!!!
Folytatás itt : Igy készült a \”hirös\” sütike 🙂
Sütike együtt – 2.
2012 március 31. | Szerző: manovagyok
Nagyon igyekeztünk, korán nekikezdtünk, ám sajnos valami hiba került a gépezetbe, mert a sütike nem olyan lett, mint amit kóstoltam.
Pedig nagyon igyekeztünk. Jól nyújtható volt, szépen kiformáztuk!!! igen kiformáztuk, hiszen majdnem a felét Csanádka ügyeskedte. Nem is gondoltam, hogy ilyen ügyeske lesz.
Folytatás itt : Sütike együtt – 2. rész
Sütike – együtt :) 1. rész
2012 március 30. | Szerző: manovagyok
Két hete történt kb., hogy megkóstoltam egyik kedves munkatársnőm anyukája által készitett igen finom sütit, a lekváros linzert. Ma végre megkaptam a receptet napközben e-mailben, aztán listát irtam a megveendőkről. Bevásároltam, összeállitottam a tésztát, és most a hűtőben vár a holnapi végkifejletig.
Folytatás itt : Sütike – együtt – 1. rész
Szinházban járt Csanádka az ovis gyerekekkel :)
2012 március 30. | Szerző: manovagyok
Elköltöztem
2012 március 27. | Szerző: manovagyok
Nem vagyok képes tovább tolerálni az nlc újabb, ismételt változtatásait.
Nem kérek belőle a továbbiakban. És nagyon elegem van a folyamatosan a bejegyzések alatt, ill. fölötte úszó-úszkáló hirdetési dömpingből, no és újabban már a blog-bemutatkozó helyre is elhelyezet iszonyat mennyiségű, és nagyon gyakran oda nem illő ajánló hirdetésekből. Mire jó ez könyörgöm?!?!?
ÁM!!!!
Nem szeretnék eltűnni azok számára, akik eddig figyelemmel kisértek, olvastak bennünket.
Itt megtalálhattok: 1 – Csanád Árpád Gyümike
Szeretettel várlak új elérhetőségünk cimén is, amit még csak most próbálok alakitgatni, ismerkedem az új módozatokkal : Manó-anyuci
APUCIKA :)
2012 március 24. | Szerző: manovagyok
Apuci tegnap váratlanul megérkezett hozzánk. Nem mondta, hogy indul, hogy jön…., egyszer csak felhívott, és kérte… sétáljak ki a kapuba és nyissam már ki…. :))))))))
NAGYON MEGÖRÜLTEM, MEGÖRÜLTÜNK, HOGY JÖTT, HOGY TUDOTT JÖNNI, HOGY ITT TUD LENNI ISMÉT!!!
Ma nekem munkanap van a március 15-ei nap miatt, és Csanádkát is vittem volna oviba, mert lett volna lehetőség rá, viszont így már nem tettem, hiszen apucival nagyon is jól ellesznek mindaddig, amíg én nem indulok haza. Hála a mai nap rövid lesz, mert a munkahelyemen a szennyvízcsatorna szerelés miatt 12-kor el kell mennünk haza. Nyerünk másfél órát! Éljen!
Aztán készülhetek az esti és holnapi programra. Ma jönnek Csanádka keresztszülei négyen, és maradnak is itt holnapig, amikor is anyukámért lesz megemlékező mise. Sajnos az elmúlt hetek betegségei miatt már többször elhalasztottuk a misét, a találkozót, viszont mostanra végre úgy tűnik minden rendben lesz, és még apuci is megérkezett váratlanul.
Jajjjjjjjj de jó. És most Ők ketten otthon végre ölelhetik egymást… 🙂
1 PERC ÉS NYERSZ :)
2012 március 24. | Szerző: manovagyok
1 perc és nyersz 🙂
Csanádka:
* A következő játékhoz kellenek színes golyók, valamint fehér kicsi bábuk, és még egy jó illatú PELUSKA! 🙂
* A játékot úgy kell játszani, hogy kiterítjük a peluskát, majd a hangjelzést követően a bábukat csak az egyik, de választható kézzel elkezdjük egyesével a peluskára rakni úgy ahogy szeretnénk, csak egy sorban legyenek.
* A játék hamarosan kezdődik, három kettő, egy, síííííííííííííííp:
Márta mondta :)
2012 március 20. | Szerző: manovagyok
A minimaxon van egy mese, ahol egy kutya betűlevest evett, és emiatt megtanult beszélni.
Őt hivják Mártának. Nos vasárnap Csanádka látta egy legutóbbi gyöngyszemét, amelyben mindenféle fontos, és kevésbé fontos momentumok voltak láthatóak, mint mindig 🙂 .
Erre hivatkozással ma reggel Csanádka az oviba indulás pillanatai egyikében, miközben cipőjét húzta fel, a következőt kérdezte tőlem:
* anyuci! igaza lehet Mártának, amikor azt mondta tegnap, hogy van olyan betegség, hogy AGGODITISZ!?
Figyeltem Csanádkát, majd elmosolyodva bólogattam serényen, miközben mondtam: igen, szerintem létezik ilyen betegség. Szerintem anyucinak épp ilyen betegsége van, azaz szerintem nekem aggoditiszem van. Bár nem lenne szabad, hiszen nem szabad aggódni, mert az a lélek nagy ellensége, a bensőnk nagy ellensége, ám sokszor anyuci megfeledkezik arról, hogy nem szabad aggódnia semmiért, és ilyenkor bizony abban a bizonyos aggoditiszben aggódom magam majdnem “halálra” mindenen.
Csanádkának is feltűnt :(
2012 március 18. | Szerző: manovagyok
Azért ez a “produkció” elkeseritő volt, bár ezt leszámitva mondhatni jól szórakoztam…
Tegnap nézzük az RTL-klub Csillag születik műsorát, ahol egy “kultúr” pillanatban épp Plazma-robbanás történt. Ez annyit jelent, hogy egy igen-igen jelentéktelennek tűnő figura rapp-számmal lépett fel.
Se jó kinézetű fizimiska, se jó hang, csupán a vulgaritás. Valamivel mégiscsak fel kellett hivnia magára a figyelmét a kedves közönségnek. Szóval… jött a szám, és kezdte a “műsort”, miközben minden 3., 4., szó valamiféle szexualitáshoz köthető mindennapi gyakorlatban ún. nem szalonképes szavakkal került megtűzdelve. Erre az RTL-klub természetesen reagált a maga módján. Kisipolta a szükséges szavakat.
Szóval ment a zene, közben pár szó, amit lehetett érteni, aztán sip, sip, zene, szó, sip, sip….
Ez persze hamar feltűnt Csanádkának, és egyszer csak a következőt mondta:
* anyuci! szegény énekesnek elromlott a mikrofonja! hallod? állandóan sipol!!!
kicsi drága! megtalálta a megoldást. bárcsak annyi lett volna a hiba.
Ám ezt követően jött a gááááááááz!!!!
A kedves zsűri, akikkel egyébként ezt megelőzően, majd ezt követően is meg voltam elégedve…, szóval ezt a figurát 4 igennel juttatta tovább!!! Nem értem. Ez gáz, ha ez itt, mint érték… jelenik meg, pl. mint követendő példa, hogy …. hajrá!!! gyertek gyerekek, produkáljatok valami hasonlót, mert ez olyan csúcs- és – szuper, hogy az ilyeneket továbbjuttatjuk. Hajrá, hajrá!!
Szóval!!! ez annyira gáááááz!!!!
Bocsánat, de nem hagyhattam szó nélkül. Ami kritikán aluli…., azt most láthattuk.
Hogy miért reagált ilyen lelkesen a zsűri, az számomra talány! ??? !!!
Talán valaki megosztja majd véleményét velem, hogy megértsem.
Az elmúlt időszak elmaradt pillanatai(ról)
2012 március 16. | Szerző: manovagyok
Most nem fogom hosszúra húzni a bejegyzés tartalmi leiró részét,
ám annál több, és kedvesebb fotóval tűzdelem meg e bejegyzést.
Kedves képek, szép emlékek felidézésével.
Még hideg…, havas pillanatok:
Indulás a tóra.
Zsombor és Csanádka.
Eszter épp a korit adja rá Zsomborra, aki igen ügyesen tudott már siklani.
A fiúkkal egyszer ovi után még autó tisztitásba is fogtunk.
Versengés volt ki, mikor takarithat. 🙂
Gyakran haladunk az oviból a boltig kis csapatban. Közben persze mindenféle szaladgálás, hócsatázás, CSOPORTBA ÁLLÁS is előfordul. A kép a hires CIPÓ-KŐ-nél készült.
Zsombor-Máté-Csanád
Nyugalomban a kertünk, hó takar mindent.
Ebéd, sok tepsis-husival befőttel 🙂
És ami a lényeg, mind el is fogyott.
Utazunk…
Névnapomra ezt készitettem el kétszer is.
Nagy sikere volt. Mind-mind elfogyott. A nagyobb méretűekbe még meggyszemek is vannak. Neve: puncsgolyó.
Fini vooooolt. 🙂
Nyalakodó-kicsi ügyes cukrász-segéd 🙂 aki imád segedelmeskedni!!!
Ki nem hagyna egyetlen sütést, főzést, takaritást, pakolászást.
((nem izlett neki a holland kakaópor, igy a nestlét kanalazgatta,
aminek eredménye a szája körüli szépség)
Csanádka mostani újra felfedezett (kb 2-3 éves)
egyik kedvenc kirakós játéka 🙂
Kukucs! Kezdem a kirakást újra!
És még farsang is volt, amit nagyon kedvelt Csanádka.
Hála a tombolán is volt siker… 🙂
ÉS A KEDVENC FÉNYKÉPEM CSANÁDKÁRÓL,
MERT ITT LÁTSZIK CSAK IGAZÁN AZ A HUNCUTSÁG, AMI BENNE VAN….
(( JELMEZ: Dóra és Diego meséből — a kicsi jaguár))
Na olykor azért készen is vásárolunk, és olyankor kötelező gyertyát is meggyújtani a sütin.
Ez egyébként apuci és Csanádka névnapja alkalmából történt, hiszen ÁRPÁD is a lelkem, akárcsak apcija.
Március 15. és március 16. :)
2012 március 16. | Szerző: manovagyok
Március 15.-ei ünnepség leginkább képekben 🙂
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc Magyarország újkori történetének egyik meghatározó eseménye, a nemzeti identitás egyik alapköve. Társadalmi reformjaival a polgári átalakulás megindítója, önvédelmi harcával a nemzeti mitológia részévé vált. Szerves része volt az 1848-as európai forradalmi hullámnak, azok közül viszont lényegében egyedül jutott el sikeres katonai ellenállásig. Eredményességét mi sem mutatja jobban, mint hogy csak a cári Oroszország beavatkozásával lehetett legyőzni, amelynek soha ekkora hadserege addig nem járt még külföldön. Gyakorlatilag az 1848-49-es harc a magyar nemzet történetének leghíresebb háborús konfliktusa is.
Szerintem nagyon szép az összkép 🙂 és biztos szép volt a program is.
Március 16.,
amikor végre már képes voltam erőt venni magamon,
és kivinni Csanádkát kicsit, és megmutatni neki a tegnapi megemlékezés helyét,
és meséltem is neki mindarról, amit ez az ünnep jelent.
((Telefonnal készültek, vakitó napsütésben, ahol tulajdonképpen alig láttam valamit is, igy vaktában készültek a képek, igy sajni nem a legjobban sikerültek, ám remélem felismerhető, hogy a helyszinek azonosak.))
Katasztrófális a helyzet :(
2012 március 14. | Szerző: manovagyok
A tegnapi bejegyzést követően talán egy órával …. elszabadult a “pokol” 🙁
Szó szerint. Nem sokkal a bejegyzést követően el kezdett rázni a hideg, majd vacogtam, majd izzadtam, …..
majd úgy döntöttem induljunk mielőbb a dokinéninkhez, hiszen terveztem is….
Fél négy előtt kicsivel ott voltunk. Tömeg.
Kivártam, mert… azt érzetem, ha most nem kapok valamit hatékonyat, hát …. kikészülök. Ismét két óra alatt megfordult a világ velem a betegség terén.
Dokinéni hála, ha még a rendelési időn túl is voltunk már fél órával, azért alaposan megvizsgált, miközben próbálta Csanádkát is lekötni némi rajzolós feladat kiadásával. Mondta ma én voltam a 73. betege.
Sajnos az elmúlt ügyeleti alkalommal félrekezelt a doktornő….. :(((((((((((((((((((((((( Még csodea, hogy eddig is igy birtam.
Halom gyógyszert irt fel…. halom gyogyót. Anti-gyogyót, immunterápiára gyogyósorozatot. Ez utóbbi 1 doboz gyógyszer 7200 Ft-jával volt az utóbbi idők csúcsa. Nem semmi árak vannak… Ma magamért 12.700,- forintot, hétfőn babáért közel 7.000,- forintot hagytam a gyogyótárba… 🙁 Nem kis tételek. De nem is érdekelne, csak hatna már valami.
Az éjszakánk nem volt egyszerű, láz, köhögések, ha vicces kedvemben lennénk… mondanám, hogy zúztunk rendesen, aztán valamikor éjjel két óra körül kiköltöztem a nappaliba, mert annyit köhögtem, hogy féltem felköltöm babát.
Ismét röviditek. Átváltok táviratiba.
Reggel erőtlenség, láz,izzadás, baba ellátása nem kevés erőfeszités révén.
orrfolyás, remegés, hidegrázás, orrfolyás, orrfolyás, láz, köhögés, orrfolyás, teendők ellátása, láz, háromszori tusolás, láz, orrfolyás….
mindent gondoltam, de azt mégsem, hogy immáron egy harmadik nyavalyát is beszedek, mármint tipusra értem, hogy harmadikat.
ELELELELELELELELE–GEEEEEEEEEM van.
Hűségesen szedem a gyogyókat, eddig kevés eredménnyel.
Délután már oda jutottam, hogy a hagyományos népi gyógyászat egy gyöngyszemét is bevetettem.
Azt hittem, hogy majd nem fogom tudni lenyelni. De hála nem igy lett.
Recept, mert hátha másnak is segithet, no és persze magamnak is, hogy ha legközelebb is kellene, meglegyen.:
1 cikk fokhagyma összezúzva
a fokhagymacikk méretének kétszeres mennyisége gyömbérből lereszelve
1/2 citrom leve teljesen kifacsarva
annyi méz, amennyit az ember gondol, én jómagam kb 2 evőkanálnyit tettem bele, majd
mindezt 1,5-2 deci vizzel leforrázva,
lehetőleg 2-3 perc elteltével kortyonként meginni, lehetőleg a reszelt tartalommal együtt lenyelni.
Nos túl vagyok ezen is. Nem volt olyan rossz, mint amire számitottam. A benti szilárd részt is megettem, azaz lenyeltem a folyadékkal.
Meg nem szűnt, de mintha…. csökkent volna az orrfolyás…
Itt tartok, miközben…..
Baba biztat, főz nekem képzeletbeli javitó-mindenfélét!!! Sokat áll elém, hogy megnevettessen, mert nem tagadom a nap folyamán kétszer-háromszor annyira el is keseredtem, hogy kicsit locsoltam… is. Ezen akart a drága segiteni.
Nagyon jó kisfiúcska volt ma is. Szót fogadott, bevette a gyogyókat hűségesen, szakaszonként váltogatva volt tv-zés, ill. tv-mentes órák. Játszottunk is, bár megvallom ma többet feküdtem, mint játszottunk, de… türelmes volt baba, és látta, most baj van kicsit.
Aztán két óra után, bár a helyzet változatlan volt, de muszáj voltam neki állni főzni is. Megfeszitetten bár, de sikerült fini húslevest és pörit kagylóval késziteni, amivel legalább már a holnapi ebédünk is készen van.
Most baba nézi az egy perc… és…. nyersz műsort, és rendkivül drukkol a nevelő-bácsinak, aki egyébként tényleg nagyon ügyes.
NAgyon remélem az előttünk lévő éjszakát jobban vészeljük át, mint a tegnapit, bár a hőemelkedés és az orrfolyás most estére ismét visszatért. 🙁
NAGYON REMÉLEM!!!!!!!!!!
szuggerálom magam rendesen…. kitartást, kitartást, kitartást…..
Sűrű napok vannak mögöttünk
2012 március 13. | Szerző: manovagyok
Röviden: félig leamortizálódtunk már… 🙁
De nem adjuk fel. Sem jómagam, sem Csanádka, mert MI kitartunk.
Miről is akarok itt “elmélkedni”?Hangosan gondolkodni?
Az elmúlt hetek/hónapok próbatételeiről.
Mondhatni minden szinten jelen voltak kicsi életünkben, napjainkban.
Első felvonás: Kezdődött még valamikor november utolsó napjaiban, amikor is valamiféle akkori nyavaját elkapva valamiféle torokgyulladásfélém lett, lángoló nyeléssel, orrdugulással, majd egyszerűen elment a hangom. Persze dolgozni kelett, sőt valahogy ilyenkor (vagy csak lehet jobban figyelek rá) még többet kell ügyintéznem telefonom, és persze a végén már unalom hallottam, hogy “jaj szegény…, elment a hangod! nem halljuk csak a felét ám annak, amit mondassz” és persze ilyenkor erőlködve ismétlés, még1x, még1x, stb., stb. Betegállomány zéró, meló ezerrel, otthoni teendők szintén, készülődés karácsonyra, ami igazán nem ment…
Aztán a kezdethez képes… 5 nap múlva… visszajött a hangom, majd antibió-bogyó eredményeként jómagam is jobban lettem.
CSANÁDKA NEM KAPTA EL. HÁLA! 🙂
Aztán jött a második felvonás: Január utolsó hete. A munka dandárjának közepette, a hét egyik utolsó napján felébredve vidáman mentem dolgozni, ugyanis a dandárja javában álltunk, haladtunk, de már látni lehetett a végét, és haladtunk is szép tempóban, sejteni lehetett, hogy ha nehezen is, de minden a helyére kerül. Szóval semmi előjel, a reggeli optimista ébredést követő első két óra engem igazolt, azaz valóban haladtam a munkával, és reméltem a keddi “tökéletes” projekt indulást. Aztán derült égből hapci-hadak. Én még ilyet nem tapasztaltam. Ültem az asztalomnál…, és egyszer csak egymást követően 9-et tüsszentettem. Kolléganőm kezdetben csodálkozva nézett, majd a közepénél mosolygott huncutul, a végefelé már csak rázta a fejét. Én semmire sem gondoltam még ekkor. Azonban innen valamiféle erős folyamat vette kezdetét, ugyanis mondhatni óránkénti fénysebességű állapotváltozások mellett egészen 1 órára eljutottam odáig, hogy már a fejem is alig birtam tartani, állandóan tüsszögtem, a torkom ismét belobban, és nem győztem meleg teákat inni, de semmi nem segitett. Mivel a munka dandárjában voltunk, ezért szóba sem jöhetett, hogy a pénteki munkarendnek megfelelően fél kettőkor kivonjam magam a forgalomból. Nem, nem. Egészen háromnegyed négyig.. húztam, igaz igy utólag már azt sem tudom, hogy fizikálisan hogyan vonszoltam magam…, de sikerült. És ekkor persze még irány Csanádkáért, majd bevásárlás…
Szemeim előtt összefolyó egyveleg, igyekvő anyukaként próbáltam nem elfeledni, hogy a hétvégére mikre is van szükségünk orrhonra (nagyon nem volt egyzserű, sőt erőlködnöm kellett azon, hogy eszembe jussanak dolgok), közben a szokásos kedves, ezertorkú csicsergőm is mindenre választ szeretett volna kapni tőlem, ami majdnem meghaladta a képességeimet. Szóval valamiféle csoda hatására pénteken délután megérkeztünk kicsiny otthonunkba, aztán több fordulóval a szokásos – melós-dolgozós cuccok, ovis hóvégi teljes mosandós cuccok, bevásárolt cuccok is bekejutottak valahogyan a lakásba több forduló révén… a lakásba. Az utolsó kis erőmmel szám eltakarva igyekeztem csanádkának a konyhában mindent kikésziteni, szendvicset, teát három pohárba is kiöntve, egyéb hami utáni finomságokat. Mindezt azért, mert éreztem, ha én most egyszer leteszem a fenekem, és végig dőlök …. végre az ágyon, lehet másnap reggelig fel sem birok kelni.
És ekkor kidőltem. Szószerint. Éreztem itt a vég. Orvost kell hivni…, de akkor mi lesz Csanádkával? Tehát más megoldás kell. Infralámpa elő, gyogyós dobozban kerestem valami “CSODASZERT”, ami hat, sőt azonnal hat, és túlélem …..
Nem vagyok elesett tipus. Nem vagyok nyafogós tipus. DEEEE most belülről éreztem… sirnom kell, hiszen ma reggel még semmi bajom nem volt. Konkrétan a 10 óra körüli 9 tüsszentésig 🙁 Estére magas láz, maximális esetlenség, mindenhol fáj érzés, fülfájás, fejfájás, köhögés, könnyező szem, és ÉGŐ TOROK. NA ezen utóbbit viseltem a legnehezebben és a fülfájást.
Nehéz éjszakán voltam túl reggelre, majd indulás az ügyeletre. Antibió-bogyó + doktornéni tanácsa: fekvés, fekvés, fekvés, gyogyók+méz, és gégediéta.
Egy ötéves gyermek mellett, aki egyébként rendkivül jól tűrte a betegségem, a fekvést még csak csak meg lehetett oldani félóránkénti ugrikkal, de a gégediétát lehetetlenség betartani. Egyedül a lelkem az vitte előre, hogy tudtam, hogy a bevett gyogyó csak bennem van már, és majd hat….. TUDTAM, hogy hatnia kell, és a hétvégén javulnom kell.
Hétfőn tudtam, hogy amennyiben nem megyek dolgozni, úgy 177 ember nem tud munkát kezdeni február elsején. Tehát erről szó sem lehetett. Hétfőn reggel tehát go go go… de éreztem… bár ki nem mutattam… itt a vég. Óráról órára toltam, biztatam magam belülről, hogy : – már csak kicsi kell, és minden kész, – tartsak ki, mert az én betegségem nem lehet oka …, – ha a mát túlélem holnap elmegyek orvoshoz.
Na ezt nem engedték, és még délelőtt elvittek orvoshoz, aki azonnal “jóhelyre küldött el” , és hosszas egyezkedés árán belement, hogy csak másnaptól ir ki. Innen már csak röviditve. Mondhatni távirati stilusban.
– új gyogyót is kaptam, hála kiváltották nekem.
– Csanádkáért mennem kellett, aztán végre irány haza.
– Nagybátyám vállalta a drága, hogy viszi-hozza Csanádkát oviba, hogy én napközben tudjak gyógyulni ((Innen is, ezúton is örök, és kifejezhetetlen hála érte, no és persze minden eddigi segitségéért is.)
– Másnap, azaz kedden tehát otthon maradtam ugyan, de mint minden…. itt is igazak Murhpy nagy mondásai személyre szabottan. Amikor a legjobban kéne pihenni, mert muszáj, akkor dől ránk az iroda az otthonunkban. A keddi és szerdai napot, igaz ágyban fekve, laptop a hasamon, és infra rámállitva….. végig dolgoztam. A két nap közül a csúcs a keddé volt, a szerda már mondhatni light-osabb volt, ugyanis kedden még este 6-kor is “ügyintéztem” kollégával, főnökkel.
És eljött csütörtök, amikor végre csak a fekvés… Mondanom sem kell, maga volt a megváltás. Napközben végre úgy pihi, hogy amikor kivántam, hát elszundizhattam…, aztán még a másnap maradt az erősödésre, és … kiderült a hétvégi itthonlét után a dokinéni persze nem engedett még menni, mert közel sem javultam annyit. Sőt, költői kérdést tett fel, amikor mondtam neki, hogy szeretnék már holnaptól menni, ha lehet. Kérdése a következő volt: Néztem-e tegnap, avagy ma tükörbe…? Mit mondjak. Persze igen, és szó sincs arról, hogy baromira gyógyultnak érezném magam, ám…. menni jó lett volna, de nem engedett. Azt mondta, legalább még ez a hét.
Szót fogadtam, de éreztem, tudtam, nem engedhetem meg magamnak ezt a teljes hetet… a munkából hiányozni. Aztán csütörtökön mentem, és utólag…., szóval kiirt a dokinéni, hiszen mégiscsak mentem dolgozni.
CSANÁDKA EZT AZ IDŐSZAKOT IS ÁTVÉSZELTE…. HÁLA 🙂
Aztán jött immár másfél héttel ezelőtt a péntek. Pontosan négy héttel az előző nyomiságom után. Persze azt a bizonyos pénteket megelőző hetet végig dolgoztam benn a munkahelyen, aztán babát hazahozva itthoni teendőket láttam el, majd mikor Csanádka elaludt, kb. 9 óra körül, hát indult a harmadik műszakom, előterjesztés előkészitéséhez alap-anyag gyártás. Egy éves beszámoló, ill. az ezévi első félévi indulás. Általában éjfélig még észnél voltam, volt amikor 1-ig is birtam, de rá kellett magam venni a lefekvésre és némi pihire, mert… mint az elmúlt évek során, kivétel mondjuk hétvége, mindig kelek 5.10-kor. Ez az óramű nagyon működik. Hála hétvégén tudom álmomban is már, hogy hétvége, igy akkor legalább nem ébredek meg. Szóval nem csodálkozom azon, hogy azon a pénteki napon… ismét éreztem…. bújkálni kezd bennem valami, és kezdett fájni a torkom. Most nem volt hapciözön, igy reménykedtem, hogy csak a fáradtság. Bár azt is tudtam, a rákövetkező hétben még teljes egész emberként szükség van önmagamra, hiszen hétfőre igértem az egyik, ill. csütörtökre a másik anyagot. Ezek, mármint az anyagok elkészültét nem akartam veszélyeztetni, igy még pénteken elmentem az ügyeletre Csanádkával. Tályogos, virusos gégegyulladásom van, mondta a dokinéni, és még azt, hogy erre antibigyó-gyogyó nem adható, és persze azt, hogy figyelembe véve az előző időszak beszedett gyogyóit, pláne nem ajánlja.
Hát???? nem voltam vidám, amikor eljöttem. Felszerelkeztem a szokásos öblögetőkkel, fertőtlenitőkkel és irány haza. NEm ragozom hosszasan, a hétvége nagyon rossz volt. Munka otthoni teendők teljes vitele, főzés, mosás, vasalás, takaritás, rendben tartás, mert nem birom nézni, ha rendetlenség van…., és persze Csanádka ezer kérdése, amire válasz, válasz…. Vasárnap estére kezdett elmenni a hangom ismét. Hétfőre meg már alig volt. Telefonba képtelenség volt érteni amit mondok, max minden 3., 4. szót értették. Néhányszor a kolléganőm kisegitett, de aztán nem vettem fel a telefont, csak készitettem az anyagot. Hétfőn délutánra elkészültem az egyikkel, majd…. miközben készitettem a másikat, hát kedves dokinéni vendégem jött munkaügyben hozzám, akivel legutóbb a decemberi hangtalanságom alkalmával találkoztam. Első kérdése azt volt, hogy azóta nincs hangom? Mondtam nem, közben visszajött, majd egy újabb másfajta valami, abból is “kikecmeregtem” és pár hét után ime itt vagyok ismét betegen, leverten, és hangtalanul, fájó torokkal.
Erre dokinéni a következőt mondta minden féle átmenet nélkül: jó lenne, ha megnézettetném a torkomat, mert lehet daganat. Na több se kellett nekem aznap…!!!!!!!!!!!!! Hessegettem a gondolatot, de amit beültetnek, azt sikeresen be tudják ültetni az ember gondolatába.
Szóval péntek délelőtt kezdett a hangom visszajönni, és már láttam a munka végét, sőt a megigértek szerint le is tudtam azokat adni.
VÉGRE!
Na de ezen a bizonyos utolsó héten…, azaz a múlt héten, amikor nem volt hangom, aztán meg pár nap után mégiscsak lett…. sajnos már baba is egyre többet köhögött.
Na ez nem tetszett nekem, de nem csodálkoztam rajta, ugyanis az oviban is szinte minden gyerek köhög. A héten adtam neki azokat a “szokásos” Gabi doktornéni által adni szokott kanalas dolgokat, majd a csütörtök éjjel végig köhögése után már az éjjeli alvás érdekében az éjjeli kanalasat is. Reménykedtem, hogy a hétvége majd velem otthon, segit a rendbejövetelén.
Nem segitett, sőt vasárnap este már nagyon mélyről jött a köhögés, és aggódni kezdtem, bár tudom ez a legnagyobb ellenség…!
Hétfő, azaz 13-án mentem dolgozni, babát oviba vittem, de beérve azonnal időpontot kértem a dokinénitől, aki hála épp délelőttös volt. Iszonyat mennyiségű beteg, kb 50 ember a váróban, de hála mi …. az időpont miatt max 10 percet vártunk.
Sajni kellett babának gyogyó, sőt antigyogyó. Sőt kemény-kapszulás nagy gyogyó, amivel tudtam birkózás lesz.
Lett is tegnap délután, de azért remegő lábakkal, erélyes anyai biztató szavak után csak le tudta nyelni, amit persze kb. 20 perces kedves rábeszélő stilus előzött meg, de mind hiába.
És ma! Itthon vagyunk.
Előttünk a hosszú-hétvége, és mivel az anyagokat sikerrel útnak inditottuk, igy nem volt akadálya annak, hogy ki tudjak venni két nap szabit. Sőt!!!
Nehéz éjszakám volt. Mert mindamellett, hogy baba most rosszabb állapotban volt, mint én, azért én is vacakul vagyok.
Csúcs, amikor rázenditünk egymás ellenére, és kánonban köhögünk, majd húzgáljuk a zsepis dobozból a zsepiket és indul a trombitálás. Baba olykor jókat kuncog, mert azért kicsit oldva a feszültséget ki ki poentirozva a helyzetet, huncutkodok is vele. Egyébként nagy türelemmel viseli a köhögését, és az állandó orrfújást. Hűségesen rendben tartjuk az orrát, azaz nem hagyjuk benn pangani, aminek nem ott a helye, és sokat iszunk mézes-szilvás teát, ez most a nagy kedvenc.
Szóval itt tartunk, azaz ott, hogy ma végre, mivel szabin vagyok, és igy el tudok menni a háziorvosunkhoz, hát fél négyre oda is ellátogatok babával, mert érzem, sajnos bármennyire is azt akartam, hogy ne kelljen…., nem fogom megúszni, hogy valami gyogyót nekem is irjon. Persze felkészültem normaflore-val, activiával, meg gyümölccsel, és főztem is ma délelőtt…, de bármennyire is nem akarom, hát mégis …. jön a szokásos…, mert fáj a hátam, és igen mélyről köhögök én is, illetve a vállam és karjaim le akarnak szakadni.
Egyébként áldott és gyönyörű délelőttünk volt. Ragyogó napsütés, finom meleg kint, baba biciklizhetett az udvaron, megnéztük a hóvirágainkat, és csak úgy végre pihiztem jómagam is az udvaron. Na ez az, amit ritkán szoktam…, de ma igaz nem kellett erőltetni, hiszen az elmúlt hetek kiszivták az erőmet, és élvezet volt a napon, babát figyelve CSAK ÜCSÖRÖGNI. Very good feeling.
Nem is gondoltam, hogy ilyen jó kint üldögélni, és csak huncutkodni Csanádkával, aki néhányszor a kinti levegőn lét alatt nem is egyszer odaszaladt hozzám, és mondta:
* nagyon szeretlek anyucika
* nagyon jó itthon most veled
* nagyon JÓ kint az udvaron
* jó az oviban is, de most jobb itthon veled
* ANYUCI!!! lehet nekem is PUSZI-INGERENCIÁM ???? (magyarázat lent)
mivel mondtaM, hogy persze…, ezért sok sok puszival lettem gazdagabb.
SZÓVAL LEAMORTIZÁLÓDTUNK, DE REMÉLEM MIELŐBB GYÓGYULUNK….!!!!!! 🙂
puszi-ingerencia=== szoktam mondani, hogy Csanádka! anyucinak most nagyon nagyon nagy puszi-ingerenciája van. Ilyenkor két kezemmel igyekszem elkapni és ott tartani, miközben …..sok sok hangos, és cuppogós puszit adok valamelyik testrészre, pl. homlok, pofika, nyakica, kézfeje, fürdéskor a dereka, popsija, lábija, stb. Nagyon szereti ezt a játékot, és már visszafelé is alkalmazza…, persze nálam csak néhány helyre. 🙂
Újabb Babaka szösszenetek :)
2012 március 11. | Szerző: manovagyok
Február végén egyik hétvégén történt.
Kora délután szalad hozzám Csanádka a konyhába és a következőt kérdezte:
* anyucika! tudod mi az a súlytalanság?
* kicsikét tudom, válaszoltam, de gondolom te is el fogod mondani nekem…
sanda mosollyal bólogatott, és a következőt mondta.
* hát persze, hogy elmondom a súlytalanság a súlynak a talansága!
:)))))))))))
Eszméletlenül jót nevettem… :)))
Másik…
Haladunk autóval putnok irányába. Mielőtt beérünk Putnokra, előtte a hosszú bevezető úton a jobb szélen putnok felé áll egymagában egy épület, amit úgy neveznek a Héti Csárda. Na épp elhaladtunk kicsi brümi autónkkal mellette, és pár másodperc múlva megszólalt Csanádka, hogy:
* anyuci! milyen kicsi falu volt ez!
:))))))))))))))))))
Mosolykámmal köszöntés után :)
2012 március 11. | Szerző: manovagyok
- Névnapi köszöntés után 🙂
Kicsi drága kisfiam felköszöntött, aminek nagyon örültem, majd kérésére elmentünk kocsikázni.
Aztán hazaérve hallgatunk zenét. Ezt például sokszor-sokszor. Nagyon szeretjük mindketten. Csanádka azt játszotta, hogy a lengyelországi faautójaival vezetett a pamlagon, és a nyitott autóból ez a zene hallatszott ki, aminek én nagyon örültem, és kértem, hogy forduljon meg a parkolóban, és jöjjön vissza még párszor, mert szeretném még hallani, hallani.
Whitney Houston – learned from the best
PÓTLÁSKÉNT AZ ELMÚLT IDŐSZAKRÓL :)
2012 március 9. | Szerző: manovagyok
Előre kivánom bocsátani, hogy hosszasan gondolkodtam azon mi is legyen, végül…
nem török pálcát, azaz nem költözöm el, mert…
annyira sajnálom itthagyni az elmúlt több év anyagát… azt pedig, hogy hogyan tudnám elvinni…
tehát fogalmam sincs, és időm sincs mindezzel foglalkozni.
Nos…
nem szeretném, ha feledésbe merülnének az elmúlt pár hét eseményei, tehát inkább pótlom, aztán az elkövetkező időben pedig majd lesz, ami alakul.
Tehát ahogyan lesz időm, hát megirom, fényképeket teszek ide, hogy milyen is volt az elmúlt februárunk.
jövök még tehát…
Hétvégi babaka szösszenet :)
2012 február 8. | Szerző: Mano-anyuci
Babócka hétvégi egyik mondása ez volt. Ime:
Nem értem én ezt…
2013 március 16. | Szerző: Mano-anyuci
Még az is eltűnik, amik eddig megjelentek…. Hagytam, azaz iirtam egy rövidke kiegésziitést a Keresztfiam esküvője bejegyzésbe , majd frissiitettem, és nálam már az sem jelenik meg, mint ahogy az azt követő több bejegyzésem is. Ezt egyszerűen nem hiszem el!!!!
Nálam nem jelennek meg, akkor mások hogyan látják!!! A gépháztól sem kapok érdemi segiitséget…, mintha tök hülyének néznének, és nem értenék meg a problémámat, pedig kellően érthetően, és világosan ecseteltem a problémámat, de mindhiába….
Mindegy ezzel már érdemben nem tudok foglalkozni, viszont itt hagyom, HÁTHA MÁS LÁTJA, HOGY MIT JEGYZEK BE UTOLJÁRA…., HOGY HOL LESZEK EZEK UTÁN ELÉRHETŐ!!!
http://1-csanad-arpad-gyumike.blogspot.hu/
Ünnepekre … gondolva …
2012 december 26. | Szerző: Mano-anyuci
Áldott, Békés Karácsonyi Ünnepeket kivánok mindenkinek! Csanádkámnak, Apucinak, PAli bátyjának,
és minden kedves rokonomnak, ismerősünknek 🙂
Nem volt felhőtlen az örömünk, ugyanis apuci nem lehetett velük… 🙁 talán ezért is maradt el a fenti mondatom az előző bejegyzésből……., pedig … szeretem az ünnepeket…, azaz Csanádka miatt olyan más, olyan örömteli, olyan várakozással teli…. 🙂
Karácsony – 2012 december
2012 december 26. | Szerző: Mano-anyuci
A városi karácsonyfák egyike feldiszitésénél mi is segédkeztünk, ahogy már tavaly is…, ahová ismét Pali bátyja inditált minket. Köszönjük szépen 🙂 hiszen ennek köszönhetően történt meg valami, ami a kövtekező fényképeken fog látható lenni…. :)))
Ezt a diszt fogja Csanádka feltenni a fa legtetejére…Hideg is volt, de azért van babócka ennyire bebugyolálva, mert esett az esső…. sajni. Mikorra odaértünk a fa diszitésére, akörül kezdett el esni…., és sajnos végig esett… az esőőő
Indul a menet… felfelé a magasba!!! végre a mumust!!! legyőzte Csanádka! 🙂
mézeskalács,
vaniliás kifli,
sajtos perec-ill. rúd,
mákos bejgli,
meggyes torta,
Nagyon örült Csanádka neki, és Éva néni is viszont, sőt ki is hivta a többi gyerekhez…, majd maga mellé és kisfia mellé ültette a várakozó padhoz.
Karácsonyfánk…
Ajándékbontogatás egyik pillanata… sokat nem tudtam fotózni, mert ugrált babóc az örömtől, igy szinte minden fotó homályos lett 🙁
Az ajándékokat majd egyben lefotózom, mert annyi képet nem szeretnék feltenni, mint amennyi ajándékot kaptál.
Mikulás – 2012
2012 december 26. | Szerző: Mano-anyuci
Mikulásra várva… 🙂
miközben Csanádka épp hamizik 🙂
ahová szokta…az ajándékokat.
Próba – cseresznye
2012 december 22. | Szerző: Mano-anyuci
Teszek egy próbát, hátha valami csoda esetén megjelenik e bejegyzésem.
Kértem segitséget a Kazánháztól, de zéró segitség….
Ha most sem fog megjelenni e bejegyzésem, akkor azt hiszem fogom…. mindenünket és kényszerűségből, de elköltözöm.
Sok sok évvel ezelőtt…. egy egyszerű, de folyamatosan és biztosan működött a blog szerkesztése, használata jó volt.
Aztán változtatások, módositások, és már nem egyszer fordult elő, hogy gondok voltak a blog használatával.
A mostanit viszont már nem is értem, mármint az előforduló hibát, ugyanis hiába irok bejegyzést, az nem jelenik meg a blogomba. Azaz pontositok! Én nem látom! se e gépemről, se más gépről…. Azt viszont látom, hogy más olvassa az általam nem látott bejegyzésemet, hiszen a látogatottság számláló jelzi, hogy vannak akik olvassák e bejegyzést. Akkor én miért nem látom??? más hogyan látja??
Irtam a kazánháznak egy levelet, melyre egy kolléganő irt választ….
aztán semmi,
irtam még egy levelet, amire már válasz sem jött….
gondoltam most irok egy bejegyzést, hátha menetközben megjavitották…., csak nem szóltak róla!!!
Na lássuk csak?!?!?!?
2012 december 4. | Szerző: Mano-anyuci
Igazán régen jártam már erre…, pedig sok minden történt a nyári esküvői program óta.
A nyár java, majd a szép, igazán napos ősz, és most e ködös, enyhe télkezdet….
Ám az elmúlt héten volt Csanádka kisfiam 6 éves születésnapja, melyről e blogban mindenképpen szeretnék emléket hagyni.
- 2012. 11. 11. 8:48 – születésed épp 6 évvel ezelőtt történt… 🙂
Nem sokkal e fenti kép elkészülte apuci is megérkezett, majd megkaptad az ajándékaidat is, amelyeknek felettébb örültél. Közös öröm, majd Kata, és számtalan kedves ismerősöm köszöntött fel ott, ahol sokféle esemény történik mostanság… 🙂 Ezeket mind mind átadtam Neked.
Mivel korán volt e fenti pillanat… (sajni a fényképezőm automatikusan nem állt át a téli-nyári időszámitás szerint én pedig feledtem átállitani, igy a nem valós időt mutatja sajni), és tudtam e délelőttre a Te rendelt tortádon kivül általam terezett tortát már nem fogom tudni a főzés mellett elkésziteni, igy már tegnap este sikerrel abszolváltam. 🙂
Ime: Kata barátnőm és a róóóózsaszin tortája,
az én itthoni “kutyulmányom”, ami nagyon nagyon finom lett 🙂 , ill az ajándékok egy része.
Remélem jó Isten figyel Rád és Ránk is kicsikét, és segiti mindennapjainkat!
NAGYON BOLDOGSÁGOS SZÜLETÉSNAPOD VOLT, UGYANIS SOKAN KÖSZÖNTÖTTEK, EGYÜTT VOLTUNK MINDHÁRMAN, ill. NAGYON ÖRÜLTÉL A KÉRT, REMÉLT AJÁNDÉKAIDNAK.
Csanádka születésnapja — 2012. 11. 11.
2012 december 2. | Szerző: Mano-anyuci
Igazán régen jártam már erre…, pedig sok minden történt a nyári esküvői program óta.
A nyár java, majd a szép, igazán napos ősz, és most e ködös, enyhe télkezdet….
Ám az elmúlt héten volt Csanádka kisfiam 6 éves születésnapja, melyről e blogban mindenképpen szeretnék emléket hagyni.
- 2012. 11. 11. 8:48 – születésed épp 6 évvel ezelőtt történt… 🙂
Nem sokkal e fenti kép elkészülte apuci is megérkezett, majd megkaptad az ajándékaidat is, amelyeknek felettébb örültél. Közös öröm, majd Kata, és számtalan kedves ismerősöm köszöntött fel ott, ahol sokféle esemény történik mostanság… 🙂 Ezeket mind mind átadtam Neked.
Mivel korán volt e fenti pillanat… (sajni a fényképezőm automatikusan nem állt át a téli-nyári időszámitás szerint én pedig feledtem átállitani, igy a nem valós időt mutatja sajni), és tudtam e délelőttre a Te rendelt tortádon kivül általam terezett tortát már nem fogom tudni a főzés mellett elkésziteni, igy már tegnap este sikerrel abszolváltam. 🙂
Ime: Kata barátnőm és a róóóózsaszin tortája, az én itthoni “kutyulmányom”, ami nagyon nagyon finom lett 🙂 , ill az ajándékok egy része.
Rég jelentkeztem, pedig…
2012 november 21. | Szerző: manovagyok
Igazán régen jártam már erre…, pedig sok minden történt a nyári esküvői program óta.
A nyár java, majd a szép, igazán napos ősz, és most e ködös, enyhe télkezdet….
Ám az elmúlt héten volt Csanádka kisfiam 6 éves születésnapja, melyről e blogban mindenképpen szeretnék emléket hagyni.
- 2012. 11. 11. 8:48 – születésed épp 6 évvel ezelőtt történt… 🙂
Nem sokkal e fenti kép elkészülte apuci is megérkezett, majd megkaptad az ajándékaidat is, amelyeknek felettébb örültél. Közös öröm, majd Kata, és számtalan kedves ismerősöm köszöntött fel ott, ahol sokféle esemény történik mostanság… 🙂 Ezeket mind mind átadtam Neked.
Mivel korán volt e fenti pillanat… (sajni a fényképezőm automatikusan nem állt át a téli-nyári időszámitás szerint én pedig feledtem átállitani, igy a nem valós időt mutatja sajni), és tudtam e délelőttre a Te rendelt tortádon kivül általam terezett tortát már nem fogom tudni a főzés mellett elkésziteni, igy már tegnap este sikerrel abszolváltam. 🙂
Ime: Kata barátnőm és a róóóózsaszin tortája, az én itthoni “kutyulmányom”, ami nagyon nagyon finom lett 🙂 , ill az ajándékok egy része.
-
- 2012. 11. 11. 8:48 – születésed épp 6 évvel ezelőtt történt… 🙂
Remélem jó Isten figyel Rád és Ránk is kicsikét, és segiti mindennapjainkat!
NAGYON BOLDOGSÁGOS SZÜLETÉSNAPOD VOLT, UGYANIS SOKAN KÖSZÖNTÖTTEK, EGYÜTT VOLTUNK MINDHÁRMAN, ill. NAGYON ÖRÜLTÉL A KÉRT, REMÉLT AJÁNDÉKAIDNAK.
Keresztfiam esküvője — 2012.06.09. — Tamási
2012 június 15. | Szerző: manovagyok
az ESKÜVŐ-ről
Másnap, egy röppke alvás után a gyönyörű időben.
2012-05-28 — Csanádka névnapja
2012 május 28. | Szerző: manovagyok
Nagyon sok boldog névnapot kivánok az én kicsi fiacskámnak,
Csanádkának a mai napon, névnapján.
Igyekeztem nagyon sok puszit adni, és természetesen a névnapi tortácskádon egy gyertyát is gyújtottunk, majd mindketten ettünk belőle, ami nagyon fincsike volt.
Többen is felköszöntöttek, hivtak, üzenetet küldtek, kis videót csatolva kivántak örömöt csempészni a mai névnapos -napodba, ami sikerült is, tehát sok ismerősödnek voltál eszébe, aminek nagyon örültünk.
Most csak kis ajándékkal leptelek meg, ugyanis mostanában majdnem minden hétvégére jutott valami program, valami ünnepelni való.
Szóval még 1x nagyon boldog névnapot kivánva töltöttük az
ebéd utáni időnk nagy részét… 🙂
És néhány fotó, amelyen látszik, azért volt ám öröm, és nevetgélés 1000-el. … 🙂
Az ajándék 🙂
Ahogy megörültél… 🙂
A szokásos névnapi egy gyertyás torta vagy sütike,
amit természetesen sokszor kellett elfújni…….
Kis bohóckodás …. és viháncolás…
Oldal ajánlása emailben
X