1011. 10. 25. — Végre vége!!!

2011 november 4. | Szerző: Mano-anyuci |

… a népszámlálásnak…, melyben anyuci is, mint kérdezőbiztos vett részt.



Nagyon nehéz időszakon vagyok, vagyunk túl…, bár lehet ezt nehézségként csak én éltem meg, Te drága nem, sőt, mondhatni még élvezted is 🙂



Miközben rengeteg teendő volt ezzel minden délutánon, illetve minden
hétvégén…, közben még rendesen le is betegedtem, csakhogy ne legyen
egyszerű ezt a melót sem befejezni.



Rád a hét első két napján én vigyáztam, miközben jöttél velem, és népszámláltunk…

szerdán Pali-bátyja, csütörtökön mindig valaki más, minden pénteken Eszti
néni ment érted, majd a hétvégéken, azaz szombaton mindig Pali
bátyjához vittelek, két vasárnap pedig Eszti néniéknél voltál.



Szóval hála nekik nagyon, hogy ennyire tudtak segiteni…, hogy anyuci kicsike +-t kereshessen…  mindvégig, még a majdnem teljesen hangtalan időszakomban is…  ahogy
irtam is lebetegedtem és már szinte hangom sem volt…, sőt két adag különböző, egymást követő antibióval kikúrálva magam, persze munka, és népszámlálás mellett….. azt hajtott, az
tartotta bennem a lelket, hogy talán… ebből a pénzből lesz alkalmam  a
konyhába megrendelni a már hosszú ideje tervezett asztalt és székeket.



Remélem mielőbb sikerül majd.  🙂

Egy viszont biztos. Ez tanulságos munka volt. A tanulság az, hogy ilyen áron többé már nem szeretném a tervem elérni, továbbá azt is jó volt látni, hogy ilyen feszitett tempóban is volt segitségem. És ami ettől is fontosabb, hogy nem csak úgy… kényszerből segitettek, hanem őszintén akartak segitségemre lenni, sokszor ők szóltak rám, hogy vigyem babát, ha hétköznapi délutánonként mennék….

Szóval!!!!!!!!!!  Millió puszi Palkónak… és Eszti néniéknek.

Ez elfelejthetetlen számomra.

Jó volt megtapasztalni, hogy mellettem állnak. 

KÖSZÖNÖM!!!!