Hóóóó—hóóóó-hóóóóóóó
2008 november 26. | Szerző: Mano-anyuci
Friss, és nagy hóra ébredtünk mind kedd reggel.
Nagyon örültél a hónak. Amikor (sajni a telefonom bennmaradt a szobában és arra ébredtél) visszaértem a reggeli hólapátolásból, és meséltem, hogy esett a hóóó, hát….
ANNYIRA FELCSILLANT A SZEMED, ÉS HANGOSAN MONDTAD!!!!! SZÁNKÓÓÓ, SZÁNKÓZ(z)UNK!!!!
Aztán…, nagy nehezen… kezdtelek átöltöztetni, majd gondoltam, amig én készülök, addig Te nézed a TV-t. De nem.., mondtad hangosan, hogy kapcsoljuk ki a minimaxot, és menjünk ki az udvarra a hóóóóba. Aztán harisnyában csiptelek el a bejárati ajtóban, amikor is már nyitottad volna ki…, mert Te már mész kifelé. Alig lehetett veled birni.
De ennek annyira örültem, hogy emlékeztél a régi havas pillanatokra, és alig birtad kivárni, hogy mamival kimenjetek. Nagyon tettszett. Nagyokat kurjongattál, de mivel én nagyon el voltam késve a reggeli egy órás hólapátolás, seprés miatt, és ki-be állás miatt az autóval, igy mialatt Te kinn élvezted az első hó látványát, addig én készülgettem…! Aztán indultunk, és végig örömködted az utat.
Mosolyogva mentél be Margó nénihez…, és félve hagytalak ott, mert nem volt a lábadra mit ráadni, amig kinn lesztek az udvaron. Margó néni mondta, menni fogtok. Nadrágod, dzsekid volt, de csizmi nem. Még szerencse, hogy kaptam a lábadra méretben egy hótaposót.
Otthon adtam rád, és RETTENETESEN TESZETT! Mondtad, hogy KLASSZ ÚÚJ CSIZMA. BABÁÉÉÉÉ.
Annyira édes voltál. Aztán már türelmetlenül húztál kifelé az udvarra, hiszen reggel beigértem, hogy ha hazaérünk, akkor épitünk hóóóóembert, és szánkózunk.
Ilyen meleg lett, hogy ahol el volt lapátolva, ott nagyon elolvadt. Most viszont már fagy, és csuszkáltam ám az udvaron rendesen…. Még a kaput is jégmentesiteni kellett este (kulcsluk, beakasztó).
Igy is tettünk. Nagyon tetszett. Alig lehetett becsalogatni… aztán mégiscsak… bejöttünk…, vetted le a sapkádat… és közben megfogtad a kezem…, és BŰBÁJOSAN mondtad a következőket.
nézz rám anyucika.
mondok valamit.
képzeld.
esett a hó!
Bizony! Bizony!
nagy hó esett. ….. húzzalak holnap szánkóval?
majd kicsit gondolkodtál… és folytattad.
inkább apucika húzza anyucit, mert nagy 🙂 nem bir baba.
Imádlak hallgatni,
imádlak figyelni,
imádlak, imádlak, imádlak….. 🙂
Baba ismét jó kis pancsi után, már negyed kilenc után nem sokkal aludt. Remélem jó éjszakánk lesz. Remélem apuci is fog pihenni, és nyugodtan, és gyógyul végre a már két hete tartó tüdőgyuszijából… 🙁 Tudod Csanádka apucika már nagyon sok szurit kapott. Eddig 28-at. 4 cm-es folt van a tüdején. Nagyon sokat gondolunk rááá, és fohászkodunk…! MINDENÉRT!
🙁 🙁 🙁 🙁 Ma sem ettél 7 óra óta semmit a bölcsiben. Háromra mentem érted… aztán kicsit itthon már igen…! De most már lassan itthon is kevesebbet eszel. Mindez nagyon rossz hatással van rám! Hogy lehet, hogy egész nap nem eszel semmit!!!!???!!!!????!!!! csak teát fogadsz el.
KICSIM!!! LÁGYSZIVES! EGYÉL A BÖLCSIBEN, mint a többi kis bölcsiske.
Telizsák-telizsák-telizsák
2008 november 24. | Szerző: Mano-anyuci
Mint
akár egy kis vekker, akit felhúztak…! Már napok óta énekeljük, és te
is motyogod kedvesen a Hull a pelyhes fehér hó sorait. ÁM EBBŐL… a kedvenc, amit van, hogy két percen keresztül is, hol halkan, elhalkulóan, motyogva…., avagy teliszájjal, nagy hanggal énekeled…
TELIZSÁK-TELIZSÁK-TELIZSÁK
TELIZSÁK
🙂
ui.: és mi eből számomra a tanulság?!? be kell szerezzek egy nagy
TELIZSÁK-ot 🙂 mire a mikulás jön!!!!
Igen hideg volt van nálunk. Még hó nincs sok, de fúj a szél, és
rendesen hideg lett az idő, ezért már előkerült a kezeslábas, amit
nagyon szeretsz. Motorozni is remekül lehet benne…, de az a kép nem
sikerült, majd máskor…! 🙂
Telizsák-telizsák-telizsák
2008 november 24. | Szerző: Mano-anyuci
Mint akár egy kis vekker, akit felhúztak…! Már napok óta énekeljük, és te is motyogod kedvesen a Hull a pelyhes fehér hó sorait. ÁM EBBŐL… a kedvenc, amit van, hogy két percen keresztül is, hol halkan, elhalkulóan, motyogva…., avagy teliszájjal, nagy hanggal énekeled…
TELIZSÁK-TELIZSÁK-TELIZSÁK
TELIZSÁK
🙂
ui.: és mi eből számomra a tanulság?!? be kell szerezzek egy nagy
TELIZSÁK-ot 🙂 mire a mikulás jön!!!!
Néhány fotó az elmúlt hétről :) :)
2008 november 22. | Szerző: Mano-anyuci
Banán(t)evő Gyümölcske…
Elmélázó Csanádka…
Vidámkodó, huncutkodó Csanádka…
Gyertyafújó Csanádka… És……olyan jól is sikerültek a fotók
mamikával együtt. Olyan sokszor meggyújtottuk még a gyertyákat a
tortán, és mindig örömmel fújtad, fújtad, fújtad… 🙂
Bölcsiben alvó Babaka
Ugrikázó Babaka…
((Ez lett az egyik kedvenc képem… 🙂 Nagyon régen sikerült már ennyire élő, vidám pillanatot elkapni.))
Két évesen… :)
2008 november 20. | Szerző: Mano-anyuci
Két évesen Csanádka
– mindent megértessz amit magyarázunk neked.
– mindent el tudsz magyarázni, amit szeretnél. Gyakorlatilag nincs olyan, amit nem tudsz elmondani. Egyedül az r hang kimondása okoz még gondot.
– már nagyon szép mondatokat vagy képes alkotni.
–
tudsz önállóan enni, és inni, bár inkább még segitek, mert
hosszadalmas, mire Te mindent megennél, és bevallom, nehezen viselem a
maszatolást.
– lemenni és fel a lépcsön kapaszkodó segitségével egyedül jársz.
– ügyesen motorozol, mondhatni száguldassz.
– türelmesen tudsz játszani a motorokkal, autókkal, vonatokkal.
– szereted az épitőjátékokat, bár inkább az elboritásuk okoz nagyobb örömöt.
– nagyon aranyos szokásaid alakultak ki, és rendszerető vagy,
– sajnos egyre többet cumikázol,
– öltözést nem próbáltattam még veled, gondoltam ráérünk még…
– a bilikét nem nagyon szereted, és még nem is igen jelzed, ha szükséged lenne rá. (tom, van még időnk)
– rendkivül rossz evő vagy: mondhatni csak néhány ételt fogadsz el. Mostanában még ezekkel is gond van 🙁
– nagyon szereted a közösséget, a gyerekeket, a vendégeket.
– nagyon kedves, barátságos kicsike, de nagyon szerethető babácska vagy.
– szótfogadó kis mókuskánk vagy.
– nagyon szeretsz kertészkedni, ügyesen használod a kerti szerszámokat.
– elpakolsz magad után kinn az udvaron.
– szeretsz rámolni, a szekrénybe belebújni, pakolgatni a dolgokat.
– fiókrámoló-mániás vagy.
– asztalon nem szeretsz asztalteritőt látni.
– ceruzát, tollat ügyesen tartod, de ritkán engedlek ezzel játszani, mert mindent firkálnál össze.
– szereted a virágokat.
– lekötnek a tévében a mesék, az állatos filmek.
– a minimax összes meséjét ismered dallamukkal együtt, és nevükön szólitod a legtöbb szereplőt
– rendkivül muzikális vagy, szereted a dallamot, legyen az könnyű, avagy komoly zene.
–
nagyon szereted a zenei cd-ket és a mondókás kazettákat. Hallgatásuk
alatt remekül játszol a többi játékaiddal, tologatod azokat… 🙂
– szeretsz boltba jönni velem, azaz egyéb más ügyintézéshez is elkisérni engem, amit felettébb szeretek.
– türelmes, ügyes vagy a gyógyszerek bevétele terén. Mondásunk a gyógyszertáros Csaba bácsi után… Klassz!!!! 🙂
– nincs gond a pelusozásoddal, öltöztetéseddel. Türelmesen végigvárod a folyamatot, nem ellenkezel, és nem is tetted soha.
– imádsz ugrálni az ágyon, amit minden este fürdés után fél órás műsorban adsz elő.
– tudod mosni a fogadat egyedül, de azért olykor rásegitek (biztos, ami biztos). Úgy szoktuk mondani… MORZSA-AKCIÓ!!!!
–
fürödni nagyon szeretsz, azonban a nyáron megváltoztál atekintetben,
hogy már egyáltalán nem szereted, és nem is tűröd amikor a hajadat
mosom. Ilyenkor, mármint a hab leöblitésénél sajnos sirdogálsz.
– rendkivül jó a memóriád. hihetetlenül jól emlékszel vissza mindenre, ami történt, azaz megtörtént veled.
– két hete vagy bölcsis, és eddig… nagyon jól vetted a bölcsi dolgait, kivétel az étkezés.
… … röviden ennyit tudtam lejegyezni.
Köszönjük
2008 november 15. | Szerző: Mano-anyuci
Mindenkinek köszönjük szépen a jókivánságokat, a köszöntést, és hogy gondoltatok Csanádkára. Nagyon jól esett! És mindenkiét elmondtam, megmutattam Babakának. 🙂
 |
2. ÉVESKE LETTÉL
2008 november 11. | Szerző: Mano-anyuci
MAMA PEDIG KICSI UNOKÁJÁNAK, KICSI KINCSESLÁDÁJÁNAK.
2008. 11. 11. — 8:48
A MI KICSIKE FIACSKÁNK :-)
2008 november 10. | Szerző: Mano-anyuci
Eltelt egy hét, egy olyan hét, amely új élményeket, új rendet, új embereket hozott kicsi életedbe.
BÖLCSÖDÉS LETTÉL!
Ma egy hete, hétfőn kezdted kincsem a bölcsödét a megszokott beszoktatásnak megfelelően. Tehát eltelt pontosan egy hét. Mit is mondjak?! Repes a szivem, mert láthatóan, érzékelhetőn, mondhatni tapinthatóan REMEKÜL érzed a kicsi-gyerek-közösségben magad. Hiányzott már neked mindaz a rendszeres baba-kontaktus, amit ott, nap, mint nap átélhetsz.
Meg kell hogy dicsérjelek! Igazi NAFFFIÚÚÚ-ként éled meg a bölcsit! Soha, egyetlen egyszer sem volt gond a bemeneteleddel. Sőt!!! Inkább… csak előre nézel, befelé a gyerekek felé, hiszen tudod…, anyucika majd jön érted. Nagyon jó, és egyben megható érzés… otthagyni Téged. Fura volt először beülni az autóba… és másra, mondhatni idegen-emberre hagyni, mégha szakképzett, és rengeteg babácska igazolja…, tudnak rád vigyázni. Meg kell mondjam az első három napban nem találtam a helyem… !
Minden reggel Margó néni eléd jött kedvesen, és Te hátra sem nézve, nyújtod a kezed neki, és mentek befelé, ahol várnak rád a játékok, az autók, a főzőcskés dolgok, a vasalók, a kockák, a zenélő játékok, stb.
Első alkalommal voltam benn veled kb. 2 órán keresztül, ahol láthattam mennyi mindent fedeztél fel, és milyen kis házias fiatalember benyomását keltetted a lányok előtt a vasaló nagy-nagy tudományoddal. Az összes kis teritőt kivasaltad, hiszen végre a mama TILOS vasalóján kivül volt egy olyan, amellyel igaziból játszhattál. Öröm volt látni, hogy mennyire élvezed az ottlétet. Ekkor (mármint első nap) nagy köd volt kinn, igy végig a játszószobában voltatok. Másnaptól viszont a héten minden nap kinn lehettetek az udvaron. Margó néni meg is jegyezte, hogy nagyon élvezted az udvari foglalkozást, sőőőőt, igazán jókat mulattak rajtad a többi gondozóval, ugyanis magyaráztál a többieknek, hogy kinn a kertben miket, és hogyan kell csinálni. Főleg, mikor a fűnyirózásra került a sor, hát a nemlétező vezetéket is elmagyaráztad, hogy be kell dugni, mert anyucikával igy szoktad csinálni a kertbe, amikor ketten vágjuk a füvet. Nagyon élvezték azt is a nevelők (nagyon mosolyogva magyarázták nekem), hogy elmagyaráztad, hogyan kell gyomlálni, és számonkérted a bölcsit!!!, hogy miért nincs kapa ott!!!!
Azonban, hogy ne csak jót irjak, azért van gondod is. Sajnos az evéssel sok sok gondunk lesz még. Nem fogadsz el a LUMILÁDÉ-n (azaz limonádén… annyira édes vagy ahogyan mondod), és a rostos ivóléken kivül semmit. Néha esetleg pár szem keksz, amit még megeszel. Biztatnak a gondozók! Nehéz elhinni, hogy egyszer Te ott kedvesen, jókedvvel fogod a reggelidet, ebédedet elfogyasztani.
MINDANNYIAN NAGYON ÖRÜLÜNK, hogy
ÖRÖMMEL JÁRSZ A BÖLCSIBE!!!
NAGYON PUSZIKÁLUNK!!!!
Az egyik első benti foglalkozásról teszek fel pár képet. Ezt korában, azaz itthon mi még nem próbáltunk, és nagyon nagy sikert aratott nálad.
GYURMÁZÁS:
Kicsi fiacskánk! 2008.11.11. lesz,
és Te 8:48-kor immáron 2. éveske leszel,
és egy újabb utazás veszi kezdetét kicsi életedben…
Boldog, meglepetésekkel teli ébredést, és napokat erre a “náhány” napra.
Anyucika, Apucika és Mama
Anyuci -ról
2008 november 5. | Szerző: Mano-anyuci
Milyen az élet! Milyen változó, s benne mennyi állandó elem.
És mennyi terv, és mennyi meg nem valósult álom.
És … mindenkinek megvan a maga öröme, bánata.
Valahogyan az évek igazolják a gondolataimat. Túlzottan ragaszkodó tipus voltam-vagyok. Lehet ez másoknak sok, nekem ez a természetes.
Nyitott, őszinte és barátságos, jókedvű embernek tartom magam. Sokszor volt azonban abból már bajom, ha az őszinteséget a másik fél nem tudta elfogadni. Pedig mindig burkoltan fogalmazok, ha negativumot igyekszem a másik tudtára adni.
Meguntam, hogy mindig én kezdeményezzek, mindig én, én, én, én. Tényleg? Miért mindig csak én? Tettem fel pár napja a kérdést magamnak. Elgondolkodtam…, s
Ebből adódóan megszüntettem az elmúlt napokban szálakat magam körül. Nem volt értelme, hogy benézzek oda, ahol sohasem várt senki.
Fölösleges, hogy másnak a DB-szám növekedését jelentsem.
Nem felhőtlenül jó érzés, de én akartam.
Vannak akiket azért sajnálok… Pl. Jocókátat. Varrót, és Könyvest.
Akit pedig nem kell sajnálnom, az tegnap is telefonált, és nincs szükség az adott oldalra.
Csanádka Te pedig tudd, hogy anyucika nagyon szeret, de olykor nehéz felismerni, és elfogadni…, kevés az igaz ember, az őszinte ember.
Nem elvárásaim vannak. Nem. Viszont néha olyan jól esett volna…, ha olykor pl. az, akit éveken keresztül pátyolgattam… olykor szólt volna hozzám 1-2 értelmes, kedves szót. Mert, és ezt nagyon a szivem mélyéről irom. MEGÉRDEMELTÜK VOLNA.
Minket is elért… :(
2008 november 30. | Szerző: Mano-anyuci
Minket is elért a betegség, azaz Téged drága. Úgy folyik az orrod,
hogy az csak na! Percenként törlöm. Na ezt biztosan nem fogják igy
gondosan csinálni a bölcsiben, igy nem is tudom, hogy holnap mit is
csinálja. Remélem javulgatsz majd még a délutánig. Nem köhögsz, nincs
lázad, a kedved is jó, csak az alvás majdhogynem lehetetlen, hiszen a
cumi miatt a szád tele.., és a nózidon ugye a levegő nem megy, igy
állandóan felsirtál az elmúlt éjjel is. Sokat nem aludtunk…! Aztán
hajnal negyed hatkor kukorékolva simogattad a szemem és mondtad, nem aluszik anyucika, kelljen fel, húzza fel a redőnyt. Autózik baba.
Az időjárás eszméletlenül ronda lett. Havas eső, jeges eső, ónos eső, majd eső esett/esik két nap óta. Most pedig köd van, és se hire se hamva a napnak. És gyanitom nem is lesz. Pedig jó lenne/ azaz jó lett volna kimenni ma kicsit, mert annyira hiányzik Neked a kintlét, hogy az el sem mondható. Tegnap igaz kivittelek…, de nem sokkal az első szánkón siklások után kezdett el esni a havas-eső féleség, és jelezted, hogy esernyő kellene… 🙂 Az arcodon megragadtak, tapadtak a hópelyhek, amik aztán olvadtak el pillanatok alatt. Én pedig csak törölgettem a kezemmel a vizcseppeket az arcodról. Nem volt vészes ám, de én sem szeretem, ha ilyen hűvös időben vizes az arcom.
A pénteken kezdődött nátha-gond után szombaton már alig ettél, hiszen még a tea elfogyasztása is nehezedre esik. Ma pedig még a tegnapinál is kevesebb fogyott eddig a hamiból. Hála, hogy teát még elkanalazgatsz velem, és azzal igy nincs gond, no és a gyogyó-szirup bevétellel sem.
Ugyan hány napig tart egy ilyen orrfolyásos “móka”?!?! Mert ez még el fog tartani egy darabig. Ma már porszivóztam is az orrod, amire az elmúlt két évben még nem volt példa. Képtelenség minden pillanatban törölni a nózid…! No nem azért, mert mást csinálnék, hanem, mert egy idő után már nagyon fáj/avagy már fáj is olykor. Nem mondhatom, hogy nagy sikert arattam a művelettel, de legalább megpróbáltam, és az eredményt viszont már együtt tisztitottuk ki a műanyag csőből.
ÚGY! de ÚGY tudsz sirni! Mintha világ vége lenne…! Aztán hipp-hopp nem kell neki 10 mp és már mosolyogsz is.
MIELŐBBI GYORS GYÓGYULÁST KIVÁNUNK!!!!
Oldal ajánlása emailben
X