1 (piros) TAK-SZI
2008 december 11. | Szerző: Mano-anyuci
Azóta teltek a napok, és Te maradtál a piros TASZKI elnevezésnél, bár mindig, minged alkalommal kijavitottalak, kértem, hogy mond utánam helyesen Tak-szi! … aztán Te igyekeztél…, de sajni maradt a Tasz-ki.
Tegnap viszont elhatároztam, hogy megtanuljuk helyesen, ha törik…, ha szakad!
Szóval… mondogattam… Tak-tak-tak-tak-tak —- szi-szi-szi-szi-szi-szi. ((hatszor-kétszer egymás után))
És Te szépen utánam mondtad minden alkalommal, hogy tak-tak-tak-tak-tak —– szi-szi-szi-szi-szi-szi.
Aztán neki … és egyben…. TAXI. mondtam lelkesen előre, és TE TASZKI!
Igaz nagyot nevettünk, de nem hinném, hogy értetted…, bár még az is meglehet, hogy igen.
Aztán hagytalak….
Eltelt pár perc, és hallom motyogsz valamit…., miközben a kirakó kicsi piros autóját fogtad a kezedbe… motyorogtad, hogy tak-tak-tak-szi, tak-tak-szi, tak-tak-szi…. kicsit mosolyogtál…, de még mindig folytattad magadban… tak-szi. tak-szi.
Én figyeltelek. Kics idő után lassan elindultál felém. Megfogtad a karom, és mosolyogtál, majd aranyosan, hangosan…, de lassan kimondtad.
TAK-SZI. TAK-SZI. És úgy, de úgy mosolyogtál.
És én is.
Kicsi drága Gyümikéje anyucinak.
Éreztem, éreztem, hogy szeretnéd kimondani. És milyen boldog voltál velem együtt mikor sikerült végre. Még sosem jelentett egy taxi ilyen boldogságot.
Fényképek, pillanatok… :-)
2008 december 11. | Szerző: Mano-anyuci
Ime néhány.
Csak hallkan, csak csendben ….. (( jegyzem meg :-) ))
2008 december 10. | Szerző: Mano-anyuci
Bizony! Bizony! Mert még nem is tudom teljesen elhinni, de… már napok óta cumi(ka) nélkül alszol el, és napközben sem kell a cumi. Hála helyette nem lett más, csupán a már korábban is “alkalmazott” mesenézés közbeni újjrágcsa. Ám apucika szerint ez azért jobb…, és Ő is majd 6. éves koráig tette mindezt. Még megvan az a megszokott, mechanikus cumifogó mozdulat…, de már egyre ritkábban látom!
Ha igy marad…, akkor nagyon örülök, mert szinte gond nélkül alakult igy. Pontosan ez a legjobb szó erre, hogy alakult, hiszen ahogyan azt már korábban is irtam, a betegség miatt, a nózikád miatt lett mindez, azaz kezdődött el a cumimentesség, és azóta persze igyekeztem elvenni azonnal, ha elaludtál ((csak a kezedben a cumikával)) és igy a megszokott cumi-csörgés sem hiányzott, hiszen a szádba már oly ritkán tetted.
Teljes két napja már a kezecskédben sem volt. NAGYON ÖRÜLÖK ENNEK!! PUSZIKA NEKED DRÁGA!
Stikwitu
2008 december 7. | Szerző: Mano-anyuci
Ha élhetném… se élném…, de kétszer azonos folyóban sem lehet lépni.
Olyan boldogság minden…, mi történt azóta, hogy ezt voltam képes Rád gondolva hallgatni…
A dallam a lényeg… a dallam… és mindaz, amit közel három éve kezdtem átélni…
És hála átéltem, megéltem, és most itt vagy velem.
Átértékelődött sok-sokminden, és mertem lépni. És olyan jó érzés most utólag, hogy mertem 23 év után lépni. Nagy döntés volt, merész döntés és csak előre néztem. Még nem tudtam, hogy jössz, hogy fogsz jönni hozzám, de mikor ezt a dalt hallgattam…, mintegy erőt meritve ebből, hogy lépjek…, menjek, törjem az utat, az utam, az UTUNKAT!!! tudtam mindenféle vár majd rám. ÖRÖM és BÁNAT egyarát. De azt is tudtam az a fajta öröm vár még talán rám, amire egész életemben áhitoztam. VÁGYTAM. ((((titkon))))
És az ÁLMOM már nem álom. A TITOK már nem titok többé. Jöttél, itt vagy, és folyamatosan tanitod anyucit mindarra, amire eddig még nem volt képes.
Köszönöm! És ne haragudj, ha olykor… elkeseredem és locsolok kicsikét, de a bánat néha utat tör magának. Aztán jössz Te, mosolyogsz, mutatsz vehemensen a hasadra, mint ma is és magyarázod irtó komolyan, hogy…. anyucika!!! anyucika NAGYON FÁJ A TORKOM! és a pillanatnyi elgondolkodásom, magamba roskadásom elillan és mosolygok, sőt teliszájjal kacarászok, hogy hová is mutatsz?
Kicsi érzékeny szenzorkája vagy anyucinak, akinek nem kell semmiféle műsor a TV-ben, mert Te vagy nekem a főszám. Akit nézni, és hallgatni is imádok.
Csak egy mai friss szösszenet e bejegyzés végére. Ma szinte egész nap…, ki tudja miért futkározni, bújócskázni volt kedved. Nekem hol elől kellett szaladjak, és elbújjak, hol utánad kellett menjek, és megkeresselek. És minden alkalommal a viccka-viccka-viccka-viccka (négyszer-mindig négyszer mondtad el, és igy a c-t megnyomva) szavak hagyták el a szádat, mikor megtaláltalak, avagy Te engem. Le kellett guggoljak… és ekkor mindig erősen átkaroltad a nyakam, és mondtad… most anyuci mondja! kérdeztem mit?
erre te azt mondtad, hogy a titkot! 🙂 🙂 és aztán én is mondtam… 4x viccka-viccka-viccka-viccka… 🙂 és Te ismét boldogan loholtál, és mondtad… MÉG1X még1x ………….. ……..
Betegeskedők, és a nagyszakállúúúú napja
2008 december 6. | Szerző: Mano-anyuci
Nagyon elkapott bennünket a “gépszijj”! Mindannyian lebetegedtünk. Különböző időben, különböző szinten, különböző betegségben. Egy azonban összeköt bennünket. Mindannyiunknak van náthája és RENDES, komoly orrfolyása. Úgy fogy a zsepkendő itthon, mint nagy társaságban a pattogatott kukorica. És úgy, de úgy köhögünk! Mondhatni kánonban…, mondhatni meg-meg fulladva olykor. És olykor a csapnál…, mert már a hányinger is kerülget. Szóval elképesztő, hogy mennyire nem javulunk. Tegnap óta, amikor mamikát elvittük a kórházba nem engedtem, hogy ki menj, csak benn a melegben…, és reménykedem, hogy minél előbb javulás lesz rajtunk látható.
Szóval, mint ahogyan arról már irtam korábban is…, baba kezdte, aztán jómagam, és követett a mama. Azonban pénteken hajnalra mamika nagyon rosszul lett, igy mivel baba állapota sem volt megnyugtató, igy nem mentünk a bölcsis mikulásozásra, hanem rávettük mamit, hogy menjünk el, azaz elviszem a körzeti orvoshoz, de 100%-ig biztosak is voltunk benne, hogy be is fogja utalni a dokinéni, igy már felkészülten, csomaggal indultunk. Fél óra után már úton is voltunk a kórház felé. Baba szegénykém már nagyon nyűgöske voltál, hiszen Te sem vagy jól, és inkább kinn mászkáltál volna, amit ugye nem lehetett, mert hideg is volt, no és persze fújt a szél. Már alig alig birtuk várni a mamit, mikor végre megérkezett. Baba ekkorra már kezdett nagyon türelmetlen, sirdogálós lenni. Mama beült, kezében a beutaló papirral, majd elindulva a kórház felé baba náhány száz méter után már aludt is. Hiába ez volt a gond. El is aludt a dága. Minket kivételesen beengedtek a kórházba a mentős-útvonalon, hiszen alvó babát hogyan hagyjak a kocsiban? Mamát épp csak kitettem a bejáratnál… , puszival elköszönve siettem vissza a kocsihoz…, mert már tereltek is kifelé. Hiába! Igazuk van. Épp jött is egy szirénázó mentő, amire babaka fel sem ébredt. Örültem igy is, hogy nem kellett köhögő roham közben még a cuccokat is cipelve… téged az autóban hagyva bekisérni a mamát.
Hazaérve megébredtél és ismét nem aludtál el, majd csak három óra körül. Addig 1000-el pörögtél. Jóómagam már olyan elképesztően kába voltam, hogy csak dőltem jobbról balra, Alig birtam kivárni, hogy baba elaludjon. És ekkor viszont már én nem voltam képes elszunditani. Ültem és köhögtem (illetve inkább fuldokoltam), ill. fújtam, fújtam, fújtam… az orromat. Hogy honnan? és mi az ami ilyenkor eltávozik?!?! Már komolyan a neten is utána akartam nézni….! Megtettem. Most már tudogatom…! Na de azt azért nem értem, hogy miért nem képes múlni ez az eszeveszett torokfájás!!!
Apucika csütörtökön reggel volt CT-n. Sajnos a szivénél is láttak valamit, de a tüdején a folt kimutathatóan a mostani tüdőgyuszi maradványa, amire már csak 5 napnyi antibiót vehet be. Aztán pénteken reggel volt szivgyógyásznál is. Hála minden olyan fantasztikusan alakult, hogy kézről kézre került, mert …. nagyon akartuk, hogy kiderüljön… minden rendben a szivével is. Igy is lett. A fiatalkori, több évig tartó birkózása okán a szivburok egy helyen vastagabb, ami bajt nem jelent. Aztán annyira felpörögtek az események, hogy még terheléses szivgyógyászati vizsgálaton is volt. Hiába! Vannak ismerősök, barátok, és mindenki segitőkészen állt mellé(nk)! Jó ilyet hallani, és tapasztalni. Persze a legjobb, hogy nincs baj. Még egy…, ún. antibiogramma vizsgálat van hátra. Erre azért van szükség, mivel az orvosok el sem tudták képzelni, hogy ilyen mennyiségű szuritól még mindig van folt a tüdején. Szóval nagy a valószinűsége, hogy bizonyos antibió esetleg nem hat a szervezetére, tehát ennek kimutathatósága miatt van szükség a vizsgálatra. Erre is sor fog kerülni a jövő hét legelején.
Az elmúlt éjszakánk jól alakult. Az este még közösen kitettük a kis csizmidet az ablakba, és megbeszéltük, hogy a télapó majd abba hozza a jógyerekeknek az ajándékokat. Reggel most nagyon korán ébredtél. Kezdünk a régi, mondhatni fél évvel ezelőtti megszokott korai kelős időszakhoz visszatérni. Tehát ébredtél negyed hatkor. Kipattant az álom a szemedből, és kérdeztél hangosan, hogy…. anyucika! szerinted járt itt a télapó? csanádka nem látta!
Természetesen volt meglepetés…! Kivettelek a kiságyból és indultál az ablakhoz, ahol már vártak az ajándékok. Nagyon megörültél mindennek. Minden apróságnak. Nagyon.
Ezt követően két hapi csoki után hatkor már kérted a tápidat, aztán pedig játék, tv-zés, vonatozás, orrfújás, porszivózás, köhögés, gyogyó-bevétel…. stb.
Az egész napunkat kiteszi mondhatni a fenti mondat azon része, ami a tápi után jön.
Igy mesekönyveztünk, cd-t hallgattunk, Pali bátyja is meglátogatott minket sok sok télapós ajándékkal…, mamit sokszor hivtuk telefonon, és megbeszéltük nem megyünk ma sem és holnap sem hozzá, majd csak hétfőn, amikor Csanádka viszlek vérvételre. 🙁 🙁 🙁 🙁
Most este a nagy fürdés után nagy hintázást rendeztünk, ettél még a télapóból…, majd ugriztál…! ((itt kell megjegyeznem, hogy épp akkor kezdtél ugrizni, mikor a megasztárban Lakatos Krisztián első száma kezdődött, azaz a DZSINGL-BELLS! és a háttérben a lányok táncoltak. Annyira örültél a lány mikulásoknak, az éneknek, a táncinak… Te is végig tánciztad a TV előtt, amit egyébként nem engedek meg… és meg meg simogattad a lány-mikulásokat, és mondogattad… DZSINGLBEEE-DZSINGLBEEE! Majd meg ettelek… billegtél jobbra-ballra, és a rekedt, mondhatni semmi kis hangodon… énekeltél, nevetgéltél, kacarásztál a produkción! Eszméletlenül aranyos voltál.
Dokinéninél és apucihiány gyógyitása
2008 december 4. | Szerző: Mano-anyuci
Szerda délelőtt már olyan állapotba kerültél, hogy elhatároztam megyünk ma a dokinénihez.
Egyrészt a megfázásod miatt, másrészt a kétéves státusz miatt (ami a bölcsi beszoktatás miatt kicsit eltolódott).
Igaz
időre mentünk, de igy is sokat vártunk. Irt pár gyogyót, és jómagam is
vettem még homeós dolgokat, és jó, hogy nem kell antibiót szedned. Keddre vár vissza, hogy mennyit javultál.
A nem evése miatt, és mert
dokinéni is sápadtkának látott Csanádka, irt vérvételre beutalót. Már
előre félek, és tudom jobban fogok sirni, mint baba, mert anno, amikor
a keresztgyerekeimet vittem vérvételre azt is végiglocsoltam.
Hazaérve
a dokinénitől már az autóban elaludtál. És közel három órás alvás
után ébredtél úgy, hogy ma még egy kevés teán kivül nem ettél mást.
Igaz
a husilevest csigatésztával megetted négy óra körül, majd aztán amit
éppen még elfogadtál. Ebből kicsikét, abból picurkát… Apuci épp
látta, amikor a leveskét etted, illetve kanalaztam neked, és még mondta is, hogy “és
még anyuci azt mondja, hogy nem eszik babaka!” hát igen! Persze hogy
mondom, hiszen ma akkor ettél először.
Délután igyekeztük túl
élni, ugyanis mindenki náthás már itthon. Te elég későn, fél tiz körül
aludtál el. Igaz aludtál szerencsére reggelig úgy, hogy a hajnali negyed hármas
kivételedet követően a nagyágyon voltál, és állandóan törölgettem a
nózidat. Meg sem ébredtél rá. Olyan sokat forgolódtál, és jómagam pedig
a nátha miatt szintén csak ülve tudtam feküdni, és én is rengeteget
felvoltam.
Csak zakatolt a buksim, és állandóan Babakára és apucira gondoltam.
Apucika
volt röntgenorvosnál és kiderült, hogy még mindig van a múlt hetihez
hasonló, azaz 2 cm-es folt a tüdején. A doki elküldte CT-re is, majd
ott jobban meg tudják állapitani, hogy mi is lehet a baj.
Nagyon
várom, hogy mi lesz amit mondanak majd a dokik. Remélem, ha van is baj,
az olyan, ami ebből a tüdőgyulladásból maradt, és azt remélhetőleg még
lehet gyógyitani.
Babaka
ma nagyon hiányolta apuciját, és igy lélekgyógyitásként kellett a
számitógépen vidofelvételeket nézni, ahol apucika babával van. Igy
láttuk a fürdős, habot fújó felvételeket, a tortafújós – szülinapos konyhai
felvételeket, a kiságyba apuci lufit bedobáló jeleneteket, majd a
lufit-durrantgatós apucit, és a szerelős apucit, szóval sokat, sokat, és
minden egyes részlet megnézése után mindig mondtad Csanádka…,
mégegyszer… apucit……….. mégegyszer apucit….. és sokszor,
sokszor kacagott, örülve annak, amit lát. 🙁
Azt hittem… :(
2008 december 3. | Szerző: Mano-anyuci
Igen! Azt hittem, hogy jól teszem, ha
viszlek a bölcsibe…! Hát nem dönöttem jól. Sajni nagyon nem. Nem
voltál nyűgös, és bár mondtam a gondozóknak, hogy szóljanak, ha gond
lenne, de nem szóltak.
Viszont kint voltatok az udvaron, és
sajnos az az érzésem, hogy melegitőt nem adtak rád a dzsekid alá!
Rosszabbul voltál, és vagy este, mint tegnap ilyenkor.
SŐT!! Már
köhögsz is, és nagyon be vagy rekedve. Az étkezésről már nem is
beszélek, mert ismét …. SŐT!!! Már reggel sem etted meg a szokásos
tápidat, majd benn sem reggeliztél, igaz a tizórai gyümölcsléből ittál
két pohárkával (legalábbis ezt mondták), majd ebédre… talán ettél a
tésztából…, majd aludtál 1 órát, és utána Margó néni szerint mondtad
a magadét szokásodnak megfelelően.
Viszont nem nagyon akartál ám hazajönni velem. Állandóan szaladtál be… vissza a bölcsis szobátok felé.
Hamarabb mentem érted. Uzsira briós volt és danoninó. Na nem sokat ettél. Sőt még itthon sem nagyon kellett semmi.
Könyörgés…, de nem. Aztán kevés kukorica-pukit megettél, és kanállal kevés teát.
A cumikád ki van lukadva, és hát igy nem igazán szereted. Margó néni is
ezzel fogadott, és mondta enélkül aludtál el a bölcsiben is. Nos már tegnap is volt rá
példa, hogy cumi nélkül aludtál el itthon, és ma a bölcsiben is, VALAMINT!!!
most este is az ágy másik végében volt a cumikád, mikor bementelek
betakarni.
Nem akarom elkiabálni, de lehet igy fogsz leszokni
a cumikáról, hiszen már napok óta tudod, ha ismét kilukad a cumi, akkor
nem lesz több cumi, mert nem lehet kapni a boltban. Szóval???? Kiváncsi
vagyok ám!
Bölcsimentes nap :(
2008 december 1. | Szerző: Mano-anyuci
Ma nem mentünk bölcsibe. Az éjjel ismét volt orr-porszivózás, aztán soká, soká felvoltál. Nem sirtál, nem nyűgösködtél, viszont járt a szád…, mondhatni be nem állt! Azt nem is értettem, hogy hogyan nem voltál álmos. Fél háromtól negyed hatig műsoroztál. Aztán elaludtunk ugyan, de… ébredtél ismét hét óra előtt. Ma nem mászkáltam veled. Még reggel ugyan sütött a nap, de aztán szinte egész nap szakadt az eső!
Kicsit nyűgöske voltál. Mekkora könnycseppek tudnak potyogni a szemedből 1 másodperc alatt. A nyűgösség fő oka a fényképező volt. Állandóan fotózni, filmezni szeretnél, és hát… néha össze-vissza nyomkodsz mindent, igy olykor… azért letiltásra került a használata.
Hála napközben már csak 1x kellett porszivózni a nózidat. Mivel végre már megindult a nózidból…, igy ki is tudod fújni. És nagyon ügyes is vagy.
Kezdek én is betegeskedni. Pedig nagyon nem kéne most nekem is lerobbanni.
Apuci is gyógyulóban, bár a rengeteg szuri miatt nagyon nehezen tud ülni. Remélem az átvilágitás eredményeként a folt már majd nem lesz látható, és végre gyógyulttá nyilvánitja a dokinéni.
Nem szeretem ezt az időt! Olyan korán sötétedik. És alig lehet kimozdulni.
4 hét a bölcsiben
2008 november 30. | Szerző: Mano-anyuci
Már négy hét telt el a bölcsiben. Tehát egy hónap. Ezalatt szépen folyamatosan volt módom beszoktatni///hozzászoktatni az új rendhez Téged.
Nem vetted nehezen, Te nem (talán kétszer sirdogáltál a lefekvés megszokása-tanulásakor). Én viszont szétaggódom az fejem.
Nem jellemző rám ez a fajta TÚL-aggódás, de most nem tudom magam túl tenni azon, hogy nem változik az étkezésed. Annyira pozitivan állok pedig minden pillanatban ehhez. Nem lehet látni rajtam… TUTTI nem, hogy mennyire aggódom, bár lehet a Te szenzorod az én belső-felszültség-gyomorgörcsömet érzékeli.
Biztosan fogytál is az elmúlt hetekben, hiszen a főétkezések teljesen kimaradnak, és a délutáni hamikák vannak meg… !
Igyekeztem utána olvasni mindennek, de sokkal okosabb nem lettem. Csupán azt nem értem, hogy a gondozók hogyan tudnak olyan nyugodtak lenni, és mondani… ma sem ettél semmit. ISMÉT!
Szóval eltelt négy hét immáron a bölcsiben, amiben volt
– öröm,
– aggódás,
– félelem,
– szervezkedés,
– tolerancia,
– élmény-pillanatok.
És sok sok puszika Neked Csanádka, amiért olyan kedves vagy reggelente, és nem áll még amiatt is görcsbe a gyomrom, hogy sirva válnánk el.
Mosolygós puszit dobós—- besietős kisfiúcska vagy reggelente.
Örömmel kitopogó nagyfiúcskaként jössz hozzám ki a váróba, és meséled a nap eseményeit,
Az elválás és ismételt találkozás között viszont a gondozónénik szerint mindig vidám, jókedvű, lovacskázó, sokat karattyoló, csacsogó mókuska vagy. Sőt! sajni Te elalvás előtt, ill. felébredés után is állandóan gajdolsz. Itthon is ezt csináltad mindig. Csak most ugye…, ezt nem lenne szabad, mert emiatt… ugye nem vagy komform… az alvás szempontjából.
Hétfőtől (azaz az ötödik héttől) teljes éles napi bölcsid lett volna. Azaz 8-16.15 ig. Hát? Majd még eldöntöm mit is tegyek, mivel ilyen nagyon folyik a nózid.
Azt terveztem, hogy négy hetente irni fogok egy rövid összefoglalót, az újabb változásokról. Mit csinálsz másként? Mi lett jobb, avagy mi lett rosszabb (remélem rossz nem lesz…) Aztán majd jön a gondozók havi eseményfüzetes bejegyzése…, amire szintén kiváncsi vagyok.
És persze még arra is, hogy miért van annyi folt rajtad, mióta a bölcsibe jársz?! Igaz most a legutóbbi akasztott ki a legjobban, amikor is… pénteken Jutka néni (Margó nénihez tartozol Csanádka, de Ő volt a reggeles kezdő, igy ilyenkor már 1-kor hazamegy) először azzal fogadott, hogy ma Csanád délelőtt nyűgöske volt. Semmi mást nem mondott csak ennyit. Igaz csak itthon fürdetésnél láttam a hátadon egy nagy, és új foltot a meglévők mellett, ill. a füleden egy lila-piros foltot.
Lehet a betegség (amiben most vagy…, a nátha) előjelei voltak pénteken délelőtt már, de azért olykor a gondozók mondhatnának kicsit többet is, de szinte soha sincs idő (no és persze nem is a fő-gondozó-nénink volt). Pedig olykor kinn ültem a váróban majd egy órát…, ők benn… illetve, jöttek mentek, de … még csak pár szóra sem jöttek volna oda, hogy… meséljenek … kicsit RÓLAD! Nekem-nekünk.
Azért ezt hiányolom ám!
Az elmúlt napokról
2008 december 14. | Szerző: Mano-anyuci
Kinn vannak a fogacskáid! A 17. és 18. alsó hátsó rágók. Szerda este fürdéskor vettem észre. Apucival “megtárgyaltuk”, hogy az elmúlt hetek evés-szenvedései annyira összejöttek nálad. Fogacska, betegség, bölcsi más hamik. Még most is sajnállak….
Mi még mindig benne vagyunk ám rendesen… a nyavajában! SŐT! De majd mindent szépen sorjában.
Voltunk ismét baba-dokinéninél, aki már Ventolin inhalálót (szerkezettel együtt) irt. Drága csillag a dokinéni mondása után szuszogónak hivod, és hát igy hála nincs a használalátval gond. Szépen szusziszod. Igaz utána is akarod mindig babrálni, de féltem, nehogy baja legyen (dokinénié).
Nagyon nehéz igy kettecskén. Mama javulgat, javulgat és én pedig azt hittem javulgatóban talán, Te viszont talán tényleg jobban vagy már. Ám a köhögésed még mindig csúnya, és sajnos megvan. Nózifolyás alábbhagyott. Még gondolkodtam a hétvége előtt, hogy sajnos a sok itthonlét után ugyan mi lesz ismét a bölcsi visszaszokással!?!? Annyira reménykedtem, hogy javulunk.
December 11-én kicsi drágám immáron 25. hónapos lettél. Úgy, de úgy repül az idő.
Kaptunk egy ajándékot a napokban. Pénteken érkezett meg. Locsoltam kicsit miatta örömömben. Köszönjük CSILLA “néni”. Megható volt számomra ez a figyelmesség (((még levélkét is kaptunk…!, no és nagyon szép rajzojcsa zárta a kedves sorokat 🙂 ))) . Annyira nagy boldogságot jelentett kicsi babaka neked ez az ajándék!!!!! És ime igy örültél…., mikor az a bizonyos Barby megy a tv-ben.
Itt már túl vagyunk a feliraton, már indult a film. A zenéje ismerős csupán, mert sajni az elejét még nem ismerted annyira… (nem volt felvéve majd 15 perc az elejéből).
Itt kezdődik az ismerős… rész….
És itt láttad meg Tikát és Barbit! Ők a két nagy kedvenc. És ilyenkor folyamatosan mondogattad… BAAAABIIII, BAAAABIIII!!
Péntek délelőtt kinn az udvaron voltam veled, mert annyira ki akartál menni…., aztán mig Te motoroztál, szaladgáltál végre, én neki kezdtem takaritani az udvart ((((na ezt nem lett volna szabad!! igy már utólag tudom persze!!!!))))). Aztán… alvás után indultunk, hiszen holnap jönnek Bátyusék mamát látogatni, igy indultunk vásárolni, gyogyótárba, és aztán mamához.
Elmondhatatlanul, leirhatatlanul örültél ma délután, amikor indultunk az utunkra… a fákon, és oszlopokon, ill. a kórházban lévő fenyő diszitésének.
Igaz én nagyokat nyeltem. Annyira édes voltál, amikor teljesen magadtól kezdted énekelni a fények láttán…, hogy itt egy szép gömb, ott egy labda jajjj de szép a karácsonyfa. És még az ég a gyertya ég… kicsi dalocskát is énekelgetted.
Mamánál nagyon jó kisfiúcska voltál, bár máskor is. Nagyon levetted a lábukról a néniket, az ápolókat, no és mamit. Igazán repült. És remélem gyógyult ezáltal, mert jómagam az utolsó rőmmel mentm gyogyót venni babának, venni hamit holnapra Jóskáéknak, hogy tudjak mit főzni, ill a kórházba. Igaz ott hagytuk a teás cumikás üvegedet, de már nem volt erőm visszamenni érte.
Tulajdonképpen az csak az utra, ha megyünk erre-arra, akkor nagyon fontos, hiszen itthon már pohárból iszol Igy inkább nem mentem ért vissza.
Mamától hazaérve belázasodtam. Bizti összeszedtem valamit még. Pedig már annyira elég amink van. Hazaérve rázott a hideg, lázam lett. El sem tudtam képzelni, hogy hogyan fogok tudni másnapra készülni, főzni? És lehet nem is kéne, mert csak elkapnak valami nyavaját. Elaludtam. Elnyomott a láz, a hidegrázás.
Szombat. Készültem délelőtt…, de majd belepusztultam. Te viszont drága voltál, csupán egyszer boritottál ki egy edényke vizet, mert annyira segitni akartál. De még csak haragudni sem tudtam rád, mert le a kalappal előtted, türelem-bonbon vagy!!
Aztán, miután visszajöttek kereszték mamitól…, hát nem volt mit tenni… ÜGYELET lett belőle, és …. sajni kiderült, tüdőgyuszim van. Legalább lett antibió. De tény, én vagyok a hibás, hiszen tojtam a fejemre nagyivben, és nem foglalkoztam magammal.
Gyogyó hat, és …..
Két éve nem volt olyan, hogy napközben nem aludt volna Gyümikém. Éljen hát, hiszen ma, azaz vasárnap ez is megvolt. De nem panaszkodom, hiszen nem voltál nyűgös. Néha el-el szundikáztam melletted. Egyszer arra ébredtem…., hogy felmásztál mellém, és puszikákat(4-5) adtál, és hallkan mondogattad, ébresztő kicsi mókuska. aztán csendben voltál kicsit, majd hozzá tetted, hogy nem mókuska, anyucika. (ugyanis igy szoktalak ébresztgetni… legalább 20-30 puszikával — IMÁDOD!!!). majdnem elpityeredtem az érzéstől. IMÁDLAK TE DRÁGAAAAA!
És a betegség még mire is “jó”?
*** Sokat, nagyon sokat vagyunk mindig együtt! De amennyit mi ma együtt tudtunk lenni?!? Nos! Fantasztikusan jó volt, és virgáncolással, sok nevetéssel, boldogsággal, meghatódással teli. Istenem! DE JÓ, HOGY VAGY NEKEM!!!!
*** Volt sok ugri, mesélés, videókat nézeggetünk a nyárról, apuciról, strandról, főzócskéről, hóesésről, szülinapról, a kádas fürdikről, stb.
*** Hallgattunk sok zenét. Arról is, amit kaptunk. Pl. az egyiken van, hogy aki Novemberben nem eszik libát.…., az éhen marad ! Eltelt kicsi idő, majd, mint aki teljesen érti, hogy miről volt szó, anyucika! éhes vagyok. nem ettünk libát! olykor úgy meglepődöm, hogy mikre, és hogy mennyire tudsz figyelni. Csak kapkodom a fejem, és ámulok, bámulok. Na kaptam az alkalmon, kináltalak banánnal, és….. elfogadtad! (((liba nem volt ugyanis 🙂 )))
*** És ettél… végre…! kopp-kopp-kopp !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Reménykedem a következő heti gyors gyógyulásban…. kopp-kopp-kopp!
Oldal ajánlása emailben
X