A mára esett hóseprést olyankorra hagytam, mikor már együtt mehettünk ki.
Annyira élvezted, de annyira. Hiába! A tél, a hó, a gyerekek kedvence. Persze én is szeretem…. NAON IS!
Szóval…, bár fájt még minden, és zakatolt is minden a fejemben, de kimentünk…
és apucinak készitettünk néhány képet, hogy lássa Gyümölcskénket.
A hóemberke… kicsike… csáléka…. szeme se áll jól, keze is gyengécske…, de a miénk!!!!!! Együtt épitettük, ütögettük, ugrált baba örömében, ahogy egymásra kerültek a gömbök. Aztán ki kellett hozni a motorokat, majd beparkolni a fenyő elé…, és szólni apucinak…! Itt van apucika a hóemberünk… nézd-csak!!!!
Vasárnap
2009 január 18. | Szerző: Mano-anyuci
Mint mindig, most is volt mit sepreni. Na…, de ez mindig is igy volt. Ilyenkor azért feltűnik, hogy milyen hosszú is az udvarunk!!! 🙂
ma dokinéninél. Mehetsz bölcsibe holnap. Már nagyon várod. Én pedig
reménykedem, hogy több nap is fogod birni ismételt gond nélkül. És
persze a hamikázásban is reménykedem.
nem lehetett panaszom az evésedre. A délutáni (ébredés utáni) nagy
levesevésről feledtem képet késziteni, viszont a palacsintázást már
elcsiptem, no és a sütizést is. Sajni nem kértél semmit, de semmit a
palacsintába, és igy húzva, vonva volt kedved elnyammogni KETTŐ egész
darabon. Tetszett. No és persze nekünk is a mamival. (((Összesitve ma
NÉGY darab palacsintát fogyasztottál el a délivel együtt!!!)))
No
és utána jött a rigójancsik teteje, amiket a doktornénitől hazafelé
jövet vettem. Szereted nagyon. Nem csak a tetejét, ám mivel igen igen
jól laktál már előtte, igy nem csoda, ha csak a kettő tetejét hamiztad
meg. Viszont nem lehetett kivenni a papirból a tányékádra, hanem igy a papirral együtt kellett, hogy megkaphassad.
most nem akartál hálózsákot venni. Nem erőltettem, elaludtál és azután
adtam rád, mint máskor is. Viszont leirom, hogy mit is mondtál… anyucika… nem kérek hátizsákot. 🙂
Ma is jó kisfiúka voltál…
és ma is sokat sokat emlegetted apucikát…
……
Oldal ajánlása emailben
X