Masni – 2012-01-17
2012 február 6. | Szerző: Mano-anyuci
Tud masnit, azaz cipőfűzőt kötni baba.
Szombaton, azaz e hó 13.-án szorgos, és kitartó munka eredményeként a
konyhaasztalnál megtanulta megkötni a kis bojtos sapija hosszú
madzagjait, aminek eredményeként a hétfői napot már nagyon várta…
Zsuzsa néninek azonmód meg is, azaz be is mutatta a tudományát, melynek
eredményeként végre felkerólhetett a bejárati ajtón kihelyett táblára
azon gyerekek közé, akik ezzel a fontos képeséggel 🙂 immáron biztosan
rendelkeznek.
:))
Hétfőn délután nagyon sokszor megkérdezte tőlem, miután az ajtón lévő
táblát mutatta, majd aztán hazafelé az úton még… és otthon is….
* anyuci!! ugye nagyon büszke vagy rám???
HÁT HOGYNE LENNÉK BÜSZKE!!!! IGEEEN!!! az vagyok …
válaszoltam sokszor, sokszor!!
2011 — Karácsony
2012 február 6. | Szerző: Mano-anyuci
December 18.-án — Vasárnap Egerben 🙂
Anyuci régóta, nagyon régóta két dologra vágyik…
íme az egyik … régen vágyott ajándék 🙂 amit közösen Palibátyja és jómagam leptem meg magam.
íme az egyik … régen vágyott ajándék 🙂 amit közösen Palibátyja és jómagam leptem meg magam.
Készül anyuci bejglije 🙂 Pestre…
… folyamatos segéderő… a gipszes kezével… 🙂
fényképezésnél, és egyéb segítségben, hiszen anyuci keze végig maszatoska volt… 🙂
Megérkeztünk… és a fát fel is dízsitette már keresztapu 🙂
Aztán mentünk vízesést nézni, de sajnos nem működött…
anyuci szórakozott kicsikét… 🙂
olyan édesen-komoly ebben a kalapban babócka 🙂
Folyik az ANGRY-birds játék keresztapu felügyeletével 🙂
25.-én készítettük a hazaérkezőknek a rántott husikát.
Bea keresztanyu mézes sütijével a kezemben.
A legjobban Te örültél ezeknek a ropogós, kellemesen édeskés sütikéknek.
Az összeset Te fogyasztottad el, amik csupán díszítő kellékek voltak a becsomagolt ajándékokon. 🙂
26-án színházban voltam Erzsóval, majd másnap, 27.-én indultunk haza.
Már ismét otthon / itthon — Ózdon … újra itt járt a Jézuska.
Karácsonyunk, azaz december kezdődött Csanádka 9-ei újjacskája eltörésével. Nem volt egyszerű a helyzet, de tudtuk kezelni, hála babóckát nem akadályozta a kezecskéje problémája.
Aztán apuci jött, és immáron bár… korainak találta a karácsonyfa felöltöztetését, ám szerettem volna mégis ezt megoldani, hogy egyszer legalább legyen ilyen közös fényképünk, ezért… lett. Nagyon szerettem volna nem élő fenyőt díszíteni az idén amiatt, hogy az elmúlt évben már a 3. napon nem lehetett a fenyőhöz érni, mert annyira hullott a tűlevél, és iszonyat melóval járt a mentesítés a végén.
Idén hála elmentünk fát nézni az Obi-ba Miskolcra, és kaptunk is. Sőt! Mikor felöltöztettük, hát valóban igen szépséges kis karácsonyfa lett belőle. Az ajándékok pedig a fa alá kerültek innen-onnan. Megmondom őszintén szerettem volna Csanádkának venni egy ajándékot, mondtam is apucinak, de nem lett belőle semmi…
Szóval nagy volt Csanádka öröme, na és az enyém is, remélem apucié is, hogy végre… jött a Jézuska, igaz 1 héttel korábban, mint amikor normális esetben jön.
Aztán apuci rövid ittléte után ment is vissza…, mi pedig másnap, azaz vasárnap, kicsit felejtős gondolat miatt, de elmnetünk megnézni Egerben a fényeket, a kivilágított városi főteret. Nagyon szép volt, Csanádka nagyon élvezte, így bár nagyon rossz volt hazafelé a látási viszony, és jómagam ismét nagyon-nagyon rosszul éreztem magam hazafelé a gyomorgörcsöm miatt, de mégis örülök, hogy elmentünk, mert babócka legalább kimozdult kicsikét.
Aztán 19-étől szabadságon voltam, így mindenféle töltötte ki a napjainkat. Készülődés, otthoni rendtétel, sütés, összepakolás a pesti indulásra. Nagyon nem kívánkoztam…, nagyon nem. Mégis erőt vettem magamon, és Csanádka kedvéért mentem, hogy …
Végeredményként megállapításként leírhatom, hogy Csanádka miatt nagyon jó volt, hogy mentünk. Hozzá kell tegyem, hogy nem éreztem magam rosszul náluk most, de igazán jól se… Tudom ez mindig is így lesz a helyzet miatt, amn nem tudok, és nem is fogok tudni felülemelkedni. Egy biztos… nagyon erőt vettem magamon, és hihetetlenül erőlködtem, hogy apuci nem érezzen, ne tapasztaljon rajtam semmit… Nagyon akartam, hogy az én, és csakis az én nyűgöm ne legyen kihatással rá. Remélem sikerült.
Aztán az ottlét sűrű porgramjai hamar elteltek, jóformán kétszer voltunk távol: szökőkútnézés miatt, majd egyszer a moziban néztük meg az általad kiválasztott Csizmás a kandúr c. rajzfilmet nagy nagy örömödre.
Igaz egyszer még én és keresztmama is elmentünk… egy színházi előadásra: Egérfogó címmel.
Aztán jöttünk hazafelé 27-én déleőtt. Délután pedig már G várt, hogy jöhessen az Ő Jézuskája is. Nagy volt az örömöd, mert több ajándékra vágytál, amit aztánG-től megkaptál: laptop és helikopter. A többit, amit még hozott, az már szerintem a túlzás kategóriába és mennyiségbe esett, de nem tudtam…, és te pedig nagyon örültél.
Tehetetlenségembe…. másnap, azaz 28-án az OTP-t is meglátogattam… 🙁
Aztán teltek a napok, ment a szabadságból az idő, dolgoztam annyit…, mint olykor 1 állat…. és eljött a szilveszter, Pali bátyjáéknál voltunk a tüzijátékra, majd korán lefeküdtem veled… …
és eljött 2012.
most pedig már ott tartunk, hogy január 11-e van…
ám annyi, de annyi dolgom volt ezidáig, hogy nem jutottam ide a fényképek feltételével, ill. ezen rövidke néhány sor lejegyzésével, amit immáron pótoltam.
Pár fénykép még hiányzik, amik a telefonomon vannak, azokat majd még igyekszem feltenni, valamint igyekszem egy fényképet arról is még feltenni, hogy végiülis… milyen ajándékokat hozott a Jézuska Neked drága összességében, bár igen elszórtan az ünnepek alatt.
2011. december
2011 december 23. | Szerző: Mano-anyuci
Elmaradt bejegyzések – – –
2011. Karácsony
http://www.youtube.com/watch?v=boEikl9NRaE&feature=player_embedded#!
Régen is és mostanában is sokat énekelgettem neked ezt az éneket. Kicsi-gyerekként, mikor még nagymamámmal jártam tempomba sokat hallottam és nagyon szerettem ennek az éneknek a dallamát. Valami megmagyarázhatatlan vonzalom amit érzek ezzel kapcsolatban, és amikor megszülettél, és mikor ringattalak…. sokat, sokat énekelgettem, dúdolásztam neked ezt. Mai napig is, ha valami bánat ér, betegség gyengit el, majdnem az elsők között van ez a dallam amit énekelek neked. hallkan dudorászva… Már jól ismered, tudod, hogy ilyenkor összebújunk, és szeretjük egymást. Örömmel teszem a blogba ezt a szép éneket neked emlékül, mely karácsony ünnepéhez kötődik leginkább, ám nekünk már másként is sokat-sokat jelent.
Áldott ünnepeket Neked kisfiam, és minden kedves ismerősömnek, ismerősünknek.
Manóanyuci
Karácsonyi készülődés…
2011 december 20. | Szerző: Mano-anyuci
Két napja recepteket nézegetünk, olvasunk, és vásároljuk a hozzávalókat.
Kedvenc elfoglaltságod közé tartozik, hogy a recipés könyvek egyikét kinyitod, ahogyan tőlem láttad, és a sorokon az ujjácskádat lassan húzva olvasod a remekműveket.
Természetesen mindenféle jön sorba, ahogy és amire emlékszel. Mondogatod a hozzávalókat, hogy mit kell velük csinálni, keverni, gyúrni, sütni, főzni, stb. A kedvenced azért az elemek felsorolása. Pl. a palacsintát már fejből remekül tudod, ugyanis azt együtt szoktuk késziteni, azaz te kevered mindig össze. A tejbegrizt is tudod, sőt a bundáskenyeret-reszelt sajttal is. Nagyon aranyos, ahogy mindent végig motyogsz: elemek, elkészités, tátalás.
Természetesen van még mit gyakorolni, de rendkivül mulatságos dolgok alakulnak abból, hogy még kicsike vagy, és nem emlékezhetsz minden el-felolvasott elemre / tételre pontosan.
Hogy mire is gondolhatok? Például ennek okán mondtad a következő két dolgot ma délután:
3 deciliter liszt
és
1 csipet élesitő.
Ott, és akkor ezek egymás után kevéskével nagyon nagyot ütöttek…,mondhatni kapkodtam a levegőt a nevetéstől ám rendesen. 🙂
2011-december-16 késő délután történt
2011 december 17. | Szerző: Mano-anyuci
A rádióhallgatás eredményeként…
Apuci elment ma kora este, és mi a nappaliban ültünk, néztük a tévét, beszélgettünk, majd egyszercsak megszólalt baba és a következőt mondta:
Kossuth rádió a szavak ereje.
(ennyi)
jobban tudja a reklámszlogen eket, mint jómagam…
És ennek kapcsán két kicsike momentum, amit mostanában többször megnéztünk már:
Ovis fotózás — 2011. tél
2011 december 17. | Szerző: Mano-anyuci
2011 — Novemberben készitették a fényképeket az óvodában.
Olyan nagyot nőtt!!!
Olyan nagyfiús mindkét novemberi ovis fotó!
((ahogy a fotókra pillantottam konkrétan ezek voltak az első gondolataim!!))
Szeretem!!!!
1 újjacska … “csak”
2011 december 17. | Szerző: Mano-anyuci
Van egy “gipsz-babóckánk” péntek óta.
És hogy ez mit is jelent?!
Sajnos azt, hogy Csanádka az oviban a péntek délelőtti udvari játék alkalmával a mókuskerékkel játszva, azt szerelgetve, vizsgálgatva nem volt elég óvatos, és Armand túl gyorsan pattant fel a kerékre, miközben baba még vizsgálta a szerkezetet.
Sajnos az újjacskája egy olyan helyen volt, ami működés közben nem jó, ha ott van.
Negyed 12-kor szólt a telefon, hogy menjek, mert baj van, azaz azt mondják baj lehet.
Rohantam…, és aztán megnyugtatva Csanádkát elindultunk az ambulanciára, ahol ellátták a sebét, doktorbácsi megvizsgálta, majd bekötötték a sebét, és továbbküldtek a röntgenre. Pár perc, izgalom, és a felvétel már készen is volt. Az ápoló kijött, hogy készen van a felvétel, mehetünk vissza. Elfordulva, és halkan megkérdeztem, hogy ?????…. mire ő bólintott, és jelezte, sajnos eltört!
Belém állt a frász!!! és rendesen kezdtem remegni Babócka helyett, aki egyenlőre annak örült, hogy a röntgen nem fájt, már kinn is vagyunk, a felvétel is jó lett és már mehetünk is.
Aztán lent a felvételes dokibá behivta babát, akinek megmutatta a felvételt, ahol a két kezecskéje egymás mellett volt látható. Kinagyitotta, majd megkérdezte, na…. nagyfiú!!! látsz valami eltérést az ujjaidnál?!?
Mire Csanádka egyértelműen látva a különbséget (sajnos jól látható volt) rámutatott a jobb mutatóújjára, ahol valóban a probléma volt.
Eltört a második jobb mutatóújj újjperce. Szerncse a szerencsétlenségben, hogy hosszirányban, ami miatt hála nem kellett semmit tenni azon kivül, hogy begipszelték.
Ami aggasztó, az a hámsérülés nagysága, amit sajni a hétfői kontroll alkalmával nem tudom hogyan fognak kezelni. Nagyon tartok attól, hogy le akarják szedni, ami nem lesz fájdalommentes.
Leszámitva az izgalmakat, a helyzet elviselhető.
A pénteket túléltük, a péntek esti alvást is. Sőt annyira el volt fáradva baba, hogy nagyon jónak mondható éjszakánk volt.
A hétvége is jól telt. Baba rengeteget szerelt. Szerintem amig nem volt baj a kezével, addig nem is csavarhúzózott ennyit, mint most.
Szóval jól voltunk, csak az elkövetkező hétről nincs még csak lövésem se, hogy hogyan is oldjam meg!? Betegállomány, szabadság? fogalmam sincs.
Egyedül azt tudom, hogy hétfőn reggel mennem kell 9-10 között a sebészetre kontrollra.
Egy kép az én gipszes fiacskámról… fürdés közben készült, és a huncutság hála a szemében most is ott van…
Mikulás :) — 2011.
2011 december 17. | Szerző: Mano-anyuci
Munkahelyem által, immáron harmadszorra megtartott ,
és azon aktivan közreműködő Csanádkánk, ahogyan jön-megy a tükörterem székecskéi között, és már nagyon várva a télapót.
A !!!! gumicsizmát volt hajlandó fényesre takaritani, és kitenni az ablakba.
Indok: abba fér el a legtöbb ajándék!! 🙂
(Zsombor csoport-társa ajéndéka is ide érkezett a csomag és a kis összerakó füzetecske, ezért látható kép azonos dolog az ablakban.)
Turbi:
Még… a szülinaphoz…
2011 december 17. | Szerző: Mano-anyuci
Az itthoni szülinapozás előtt természetesen az oviban is volt kis örömködés. Ime:
Az ajándékok közül a legkedvesebb…, amit már nagyon várt Csanádka. Igen a biciklit! Ime a legelső próbálkozás, még 11.-én.
Aztán voltak vendégeink is…
A legelső próbálkozások… nem sokkal az átadott ajándékok után…
ÉÉÉÉÉS a szülinap másnapján!!! Már tudott is biciklizni! Igaz mindehez kellett apuci 2×30-40 perces, biciklid melletti futása is.
A szülinap után két nappal: már nagyon biztosan indulsz, és állsz meg, természetesen használva a kéziféket. Kanyarodni is szépen kanyarodtál már ekkor egyik utcából a másikba. Aztán hazaérkezés előtt kicsivel vette a bátorságot, és megfogadva a javaslatomat, miszerint kanyarodás előtt ajánlott lelassitani…, igy még ezen a napon sikerült a teljes megfordulás is. Telefonon sikerült felvenni, tehát megörökitődött, sajni ide feltenni azonban nem sikerült.
Rendkivüli időjárás – 2012-02-04
2012 február 6. | Szerző: Mano-anyuci
2012. január utolsó napjai, ill. február eddigi napjai rendkivüli
időjárási voszonyokat mutatnak. Eddig csak a rendkivüli hidegek tettek
próbára, mától pedig már a havazás.
Eddig volt, hogy minusz 21 fok várt reggel oviba indulás előtt,
most pedig már a havazás tesz próbára, ugyanis még napközben “csak
esett”, most 4 óra óta esik és rettenetesen fújja a szél a havat
szerte-széjjel, amit lehetetlen kordában tartani,ugyanakkor mégis kell
sepreni, lapátolni, hiszen ha nem teszem, akkor majd egyszerre már nem
birnám. Négyszer voltunk kint ma Csanádkával. Egyszer sem lehetett benn
tartani,azaz nemvolt hajlandó itt maradni, amig én elseprettem volna a
havat, igy minden alkalommal le-fel öltözés, serte-pertélés volt. A
mostani legutolsónál már a száját is bekötöttem a hófújás miatt.
Kimentünk a nagyútig,hogyottkint milyen a hóhelyzet. A nagy
szervezőmester épp egy hókotrót rendelt arra, aminek babócka nagyon
örült.
Tartok a mai további havazástól, és ma nem volt semmilyen segitségem, igy tartva a következményektől, hát tettem a dolgom.
Egy tanács hangzott el, hogy szóljak Topisnak…
Na nem szóltam, sepertem, és boboztattam babát… 🙂
És remélem nem lesz bajom, bár ez az utolsó hófúvásos dolog nem
hiányzott. A levegő azonban jól esett,hiszen napok óta benn
kummantottam…, és most nem volt ám -21,csak -10. Igaz a seprésben
kimelegedtem, és igaz még babát is kellett húzni-vonni…., de a fejem
nagyon bebugyoláltam, igy szerintem nem lesz baj.
Ami zavar, az az, hogy babának állandóan jéghideg a lába. Nem tudunk úgy
kint lenni, hogy nem fagyott lábacskával jönnénk be. Erről kell tennem
valamit. Ezek a csizmák túrót sem érnek ezek szerint. Ha tudok,és lesz
még olyan jó bundás cipőcske,hát fogok venni neked egyet hétfő délután.
Muszáj lesz.
Oldal ajánlása emailben
X