Katasztrófális a helyzet :(
2012 március 14. | Szerző: manovagyok
A tegnapi bejegyzést követően talán egy órával …. elszabadult a “pokol” 🙁
Szó szerint. Nem sokkal a bejegyzést követően el kezdett rázni a hideg, majd vacogtam, majd izzadtam, …..
majd úgy döntöttem induljunk mielőbb a dokinéninkhez, hiszen terveztem is….
Fél négy előtt kicsivel ott voltunk. Tömeg.
Kivártam, mert… azt érzetem, ha most nem kapok valamit hatékonyat, hát …. kikészülök. Ismét két óra alatt megfordult a világ velem a betegség terén.
Dokinéni hála, ha még a rendelési időn túl is voltunk már fél órával, azért alaposan megvizsgált, miközben próbálta Csanádkát is lekötni némi rajzolós feladat kiadásával. Mondta ma én voltam a 73. betege.
Sajnos az elmúlt ügyeleti alkalommal félrekezelt a doktornő….. :(((((((((((((((((((((((( Még csodea, hogy eddig is igy birtam.
Halom gyógyszert irt fel…. halom gyogyót. Anti-gyogyót, immunterápiára gyogyósorozatot. Ez utóbbi 1 doboz gyógyszer 7200 Ft-jával volt az utóbbi idők csúcsa. Nem semmi árak vannak… Ma magamért 12.700,- forintot, hétfőn babáért közel 7.000,- forintot hagytam a gyogyótárba… 🙁 Nem kis tételek. De nem is érdekelne, csak hatna már valami.
Az éjszakánk nem volt egyszerű, láz, köhögések, ha vicces kedvemben lennénk… mondanám, hogy zúztunk rendesen, aztán valamikor éjjel két óra körül kiköltöztem a nappaliba, mert annyit köhögtem, hogy féltem felköltöm babát.
Ismét röviditek. Átváltok táviratiba.
Reggel erőtlenség, láz,izzadás, baba ellátása nem kevés erőfeszités révén.
orrfolyás, remegés, hidegrázás, orrfolyás, orrfolyás, láz, köhögés, orrfolyás, teendők ellátása, láz, háromszori tusolás, láz, orrfolyás….
mindent gondoltam, de azt mégsem, hogy immáron egy harmadik nyavalyát is beszedek, mármint tipusra értem, hogy harmadikat.
ELELELELELELELELE–GEEEEEEEEEM van.
Hűségesen szedem a gyogyókat, eddig kevés eredménnyel.
Délután már oda jutottam, hogy a hagyományos népi gyógyászat egy gyöngyszemét is bevetettem.
Azt hittem, hogy majd nem fogom tudni lenyelni. De hála nem igy lett.
Recept, mert hátha másnak is segithet, no és persze magamnak is, hogy ha legközelebb is kellene, meglegyen.:
1 cikk fokhagyma összezúzva
a fokhagymacikk méretének kétszeres mennyisége gyömbérből lereszelve
1/2 citrom leve teljesen kifacsarva
annyi méz, amennyit az ember gondol, én jómagam kb 2 evőkanálnyit tettem bele, majd
mindezt 1,5-2 deci vizzel leforrázva,
lehetőleg 2-3 perc elteltével kortyonként meginni, lehetőleg a reszelt tartalommal együtt lenyelni.
Nos túl vagyok ezen is. Nem volt olyan rossz, mint amire számitottam. A benti szilárd részt is megettem, azaz lenyeltem a folyadékkal.
Meg nem szűnt, de mintha…. csökkent volna az orrfolyás…
Itt tartok, miközben…..
Baba biztat, főz nekem képzeletbeli javitó-mindenfélét!!! Sokat áll elém, hogy megnevettessen, mert nem tagadom a nap folyamán kétszer-háromszor annyira el is keseredtem, hogy kicsit locsoltam… is. Ezen akart a drága segiteni.
Nagyon jó kisfiúcska volt ma is. Szót fogadott, bevette a gyogyókat hűségesen, szakaszonként váltogatva volt tv-zés, ill. tv-mentes órák. Játszottunk is, bár megvallom ma többet feküdtem, mint játszottunk, de… türelmes volt baba, és látta, most baj van kicsit.
Aztán két óra után, bár a helyzet változatlan volt, de muszáj voltam neki állni főzni is. Megfeszitetten bár, de sikerült fini húslevest és pörit kagylóval késziteni, amivel legalább már a holnapi ebédünk is készen van.
Most baba nézi az egy perc… és…. nyersz műsort, és rendkivül drukkol a nevelő-bácsinak, aki egyébként tényleg nagyon ügyes.
NAgyon remélem az előttünk lévő éjszakát jobban vészeljük át, mint a tegnapit, bár a hőemelkedés és az orrfolyás most estére ismét visszatért. 🙁
NAGYON REMÉLEM!!!!!!!!!!
szuggerálom magam rendesen…. kitartást, kitartást, kitartást…..
Sűrű napok vannak mögöttünk
2012 március 13. | Szerző: manovagyok
Röviden: félig leamortizálódtunk már… 🙁
De nem adjuk fel. Sem jómagam, sem Csanádka, mert MI kitartunk.
Miről is akarok itt “elmélkedni”?Hangosan gondolkodni?
Az elmúlt hetek/hónapok próbatételeiről.
Mondhatni minden szinten jelen voltak kicsi életünkben, napjainkban.
Első felvonás: Kezdődött még valamikor november utolsó napjaiban, amikor is valamiféle akkori nyavaját elkapva valamiféle torokgyulladásfélém lett, lángoló nyeléssel, orrdugulással, majd egyszerűen elment a hangom. Persze dolgozni kelett, sőt valahogy ilyenkor (vagy csak lehet jobban figyelek rá) még többet kell ügyintéznem telefonom, és persze a végén már unalom hallottam, hogy “jaj szegény…, elment a hangod! nem halljuk csak a felét ám annak, amit mondassz” és persze ilyenkor erőlködve ismétlés, még1x, még1x, stb., stb. Betegállomány zéró, meló ezerrel, otthoni teendők szintén, készülődés karácsonyra, ami igazán nem ment…
Aztán a kezdethez képes… 5 nap múlva… visszajött a hangom, majd antibió-bogyó eredményeként jómagam is jobban lettem.
CSANÁDKA NEM KAPTA EL. HÁLA! 🙂
Aztán jött a második felvonás: Január utolsó hete. A munka dandárjának közepette, a hét egyik utolsó napján felébredve vidáman mentem dolgozni, ugyanis a dandárja javában álltunk, haladtunk, de már látni lehetett a végét, és haladtunk is szép tempóban, sejteni lehetett, hogy ha nehezen is, de minden a helyére kerül. Szóval semmi előjel, a reggeli optimista ébredést követő első két óra engem igazolt, azaz valóban haladtam a munkával, és reméltem a keddi “tökéletes” projekt indulást. Aztán derült égből hapci-hadak. Én még ilyet nem tapasztaltam. Ültem az asztalomnál…, és egyszer csak egymást követően 9-et tüsszentettem. Kolléganőm kezdetben csodálkozva nézett, majd a közepénél mosolygott huncutul, a végefelé már csak rázta a fejét. Én semmire sem gondoltam még ekkor. Azonban innen valamiféle erős folyamat vette kezdetét, ugyanis mondhatni óránkénti fénysebességű állapotváltozások mellett egészen 1 órára eljutottam odáig, hogy már a fejem is alig birtam tartani, állandóan tüsszögtem, a torkom ismét belobban, és nem győztem meleg teákat inni, de semmi nem segitett. Mivel a munka dandárjában voltunk, ezért szóba sem jöhetett, hogy a pénteki munkarendnek megfelelően fél kettőkor kivonjam magam a forgalomból. Nem, nem. Egészen háromnegyed négyig.. húztam, igaz igy utólag már azt sem tudom, hogy fizikálisan hogyan vonszoltam magam…, de sikerült. És ekkor persze még irány Csanádkáért, majd bevásárlás…
Szemeim előtt összefolyó egyveleg, igyekvő anyukaként próbáltam nem elfeledni, hogy a hétvégére mikre is van szükségünk orrhonra (nagyon nem volt egyzserű, sőt erőlködnöm kellett azon, hogy eszembe jussanak dolgok), közben a szokásos kedves, ezertorkú csicsergőm is mindenre választ szeretett volna kapni tőlem, ami majdnem meghaladta a képességeimet. Szóval valamiféle csoda hatására pénteken délután megérkeztünk kicsiny otthonunkba, aztán több fordulóval a szokásos – melós-dolgozós cuccok, ovis hóvégi teljes mosandós cuccok, bevásárolt cuccok is bekejutottak valahogyan a lakásba több forduló révén… a lakásba. Az utolsó kis erőmmel szám eltakarva igyekeztem csanádkának a konyhában mindent kikésziteni, szendvicset, teát három pohárba is kiöntve, egyéb hami utáni finomságokat. Mindezt azért, mert éreztem, ha én most egyszer leteszem a fenekem, és végig dőlök …. végre az ágyon, lehet másnap reggelig fel sem birok kelni.
És ekkor kidőltem. Szószerint. Éreztem itt a vég. Orvost kell hivni…, de akkor mi lesz Csanádkával? Tehát más megoldás kell. Infralámpa elő, gyogyós dobozban kerestem valami “CSODASZERT”, ami hat, sőt azonnal hat, és túlélem …..
Nem vagyok elesett tipus. Nem vagyok nyafogós tipus. DEEEE most belülről éreztem… sirnom kell, hiszen ma reggel még semmi bajom nem volt. Konkrétan a 10 óra körüli 9 tüsszentésig 🙁 Estére magas láz, maximális esetlenség, mindenhol fáj érzés, fülfájás, fejfájás, köhögés, könnyező szem, és ÉGŐ TOROK. NA ezen utóbbit viseltem a legnehezebben és a fülfájást.
Nehéz éjszakán voltam túl reggelre, majd indulás az ügyeletre. Antibió-bogyó + doktornéni tanácsa: fekvés, fekvés, fekvés, gyogyók+méz, és gégediéta.
Egy ötéves gyermek mellett, aki egyébként rendkivül jól tűrte a betegségem, a fekvést még csak csak meg lehetett oldani félóránkénti ugrikkal, de a gégediétát lehetetlenség betartani. Egyedül a lelkem az vitte előre, hogy tudtam, hogy a bevett gyogyó csak bennem van már, és majd hat….. TUDTAM, hogy hatnia kell, és a hétvégén javulnom kell.
Hétfőn tudtam, hogy amennyiben nem megyek dolgozni, úgy 177 ember nem tud munkát kezdeni február elsején. Tehát erről szó sem lehetett. Hétfőn reggel tehát go go go… de éreztem… bár ki nem mutattam… itt a vég. Óráról órára toltam, biztatam magam belülről, hogy : – már csak kicsi kell, és minden kész, – tartsak ki, mert az én betegségem nem lehet oka …, – ha a mát túlélem holnap elmegyek orvoshoz.
Na ezt nem engedték, és még délelőtt elvittek orvoshoz, aki azonnal “jóhelyre küldött el” , és hosszas egyezkedés árán belement, hogy csak másnaptól ir ki. Innen már csak röviditve. Mondhatni távirati stilusban.
– új gyogyót is kaptam, hála kiváltották nekem.
– Csanádkáért mennem kellett, aztán végre irány haza.
– Nagybátyám vállalta a drága, hogy viszi-hozza Csanádkát oviba, hogy én napközben tudjak gyógyulni ((Innen is, ezúton is örök, és kifejezhetetlen hála érte, no és persze minden eddigi segitségéért is.)
– Másnap, azaz kedden tehát otthon maradtam ugyan, de mint minden…. itt is igazak Murhpy nagy mondásai személyre szabottan. Amikor a legjobban kéne pihenni, mert muszáj, akkor dől ránk az iroda az otthonunkban. A keddi és szerdai napot, igaz ágyban fekve, laptop a hasamon, és infra rámállitva….. végig dolgoztam. A két nap közül a csúcs a keddé volt, a szerda már mondhatni light-osabb volt, ugyanis kedden még este 6-kor is “ügyintéztem” kollégával, főnökkel.
És eljött csütörtök, amikor végre csak a fekvés… Mondanom sem kell, maga volt a megváltás. Napközben végre úgy pihi, hogy amikor kivántam, hát elszundizhattam…, aztán még a másnap maradt az erősödésre, és … kiderült a hétvégi itthonlét után a dokinéni persze nem engedett még menni, mert közel sem javultam annyit. Sőt, költői kérdést tett fel, amikor mondtam neki, hogy szeretnék már holnaptól menni, ha lehet. Kérdése a következő volt: Néztem-e tegnap, avagy ma tükörbe…? Mit mondjak. Persze igen, és szó sincs arról, hogy baromira gyógyultnak érezném magam, ám…. menni jó lett volna, de nem engedett. Azt mondta, legalább még ez a hét.
Szót fogadtam, de éreztem, tudtam, nem engedhetem meg magamnak ezt a teljes hetet… a munkából hiányozni. Aztán csütörtökön mentem, és utólag…., szóval kiirt a dokinéni, hiszen mégiscsak mentem dolgozni.
CSANÁDKA EZT AZ IDŐSZAKOT IS ÁTVÉSZELTE…. HÁLA 🙂
Aztán jött immár másfél héttel ezelőtt a péntek. Pontosan négy héttel az előző nyomiságom után. Persze azt a bizonyos pénteket megelőző hetet végig dolgoztam benn a munkahelyen, aztán babát hazahozva itthoni teendőket láttam el, majd mikor Csanádka elaludt, kb. 9 óra körül, hát indult a harmadik műszakom, előterjesztés előkészitéséhez alap-anyag gyártás. Egy éves beszámoló, ill. az ezévi első félévi indulás. Általában éjfélig még észnél voltam, volt amikor 1-ig is birtam, de rá kellett magam venni a lefekvésre és némi pihire, mert… mint az elmúlt évek során, kivétel mondjuk hétvége, mindig kelek 5.10-kor. Ez az óramű nagyon működik. Hála hétvégén tudom álmomban is már, hogy hétvége, igy akkor legalább nem ébredek meg. Szóval nem csodálkozom azon, hogy azon a pénteki napon… ismét éreztem…. bújkálni kezd bennem valami, és kezdett fájni a torkom. Most nem volt hapciözön, igy reménykedtem, hogy csak a fáradtság. Bár azt is tudtam, a rákövetkező hétben még teljes egész emberként szükség van önmagamra, hiszen hétfőre igértem az egyik, ill. csütörtökre a másik anyagot. Ezek, mármint az anyagok elkészültét nem akartam veszélyeztetni, igy még pénteken elmentem az ügyeletre Csanádkával. Tályogos, virusos gégegyulladásom van, mondta a dokinéni, és még azt, hogy erre antibigyó-gyogyó nem adható, és persze azt, hogy figyelembe véve az előző időszak beszedett gyogyóit, pláne nem ajánlja.
Hát???? nem voltam vidám, amikor eljöttem. Felszerelkeztem a szokásos öblögetőkkel, fertőtlenitőkkel és irány haza. NEm ragozom hosszasan, a hétvége nagyon rossz volt. Munka otthoni teendők teljes vitele, főzés, mosás, vasalás, takaritás, rendben tartás, mert nem birom nézni, ha rendetlenség van…., és persze Csanádka ezer kérdése, amire válasz, válasz…. Vasárnap estére kezdett elmenni a hangom ismét. Hétfőre meg már alig volt. Telefonba képtelenség volt érteni amit mondok, max minden 3., 4. szót értették. Néhányszor a kolléganőm kisegitett, de aztán nem vettem fel a telefont, csak készitettem az anyagot. Hétfőn délutánra elkészültem az egyikkel, majd…. miközben készitettem a másikat, hát kedves dokinéni vendégem jött munkaügyben hozzám, akivel legutóbb a decemberi hangtalanságom alkalmával találkoztam. Első kérdése azt volt, hogy azóta nincs hangom? Mondtam nem, közben visszajött, majd egy újabb másfajta valami, abból is “kikecmeregtem” és pár hét után ime itt vagyok ismét betegen, leverten, és hangtalanul, fájó torokkal.
Erre dokinéni a következőt mondta minden féle átmenet nélkül: jó lenne, ha megnézettetném a torkomat, mert lehet daganat. Na több se kellett nekem aznap…!!!!!!!!!!!!! Hessegettem a gondolatot, de amit beültetnek, azt sikeresen be tudják ültetni az ember gondolatába.
Szóval péntek délelőtt kezdett a hangom visszajönni, és már láttam a munka végét, sőt a megigértek szerint le is tudtam azokat adni.
VÉGRE!
Na de ezen a bizonyos utolsó héten…, azaz a múlt héten, amikor nem volt hangom, aztán meg pár nap után mégiscsak lett…. sajnos már baba is egyre többet köhögött.
Na ez nem tetszett nekem, de nem csodálkoztam rajta, ugyanis az oviban is szinte minden gyerek köhög. A héten adtam neki azokat a “szokásos” Gabi doktornéni által adni szokott kanalas dolgokat, majd a csütörtök éjjel végig köhögése után már az éjjeli alvás érdekében az éjjeli kanalasat is. Reménykedtem, hogy a hétvége majd velem otthon, segit a rendbejövetelén.
Nem segitett, sőt vasárnap este már nagyon mélyről jött a köhögés, és aggódni kezdtem, bár tudom ez a legnagyobb ellenség…!
Hétfő, azaz 13-án mentem dolgozni, babát oviba vittem, de beérve azonnal időpontot kértem a dokinénitől, aki hála épp délelőttös volt. Iszonyat mennyiségű beteg, kb 50 ember a váróban, de hála mi …. az időpont miatt max 10 percet vártunk.
Sajni kellett babának gyogyó, sőt antigyogyó. Sőt kemény-kapszulás nagy gyogyó, amivel tudtam birkózás lesz.
Lett is tegnap délután, de azért remegő lábakkal, erélyes anyai biztató szavak után csak le tudta nyelni, amit persze kb. 20 perces kedves rábeszélő stilus előzött meg, de mind hiába.
És ma! Itthon vagyunk.
Előttünk a hosszú-hétvége, és mivel az anyagokat sikerrel útnak inditottuk, igy nem volt akadálya annak, hogy ki tudjak venni két nap szabit. Sőt!!!
Nehéz éjszakám volt. Mert mindamellett, hogy baba most rosszabb állapotban volt, mint én, azért én is vacakul vagyok.
Csúcs, amikor rázenditünk egymás ellenére, és kánonban köhögünk, majd húzgáljuk a zsepis dobozból a zsepiket és indul a trombitálás. Baba olykor jókat kuncog, mert azért kicsit oldva a feszültséget ki ki poentirozva a helyzetet, huncutkodok is vele. Egyébként nagy türelemmel viseli a köhögését, és az állandó orrfújást. Hűségesen rendben tartjuk az orrát, azaz nem hagyjuk benn pangani, aminek nem ott a helye, és sokat iszunk mézes-szilvás teát, ez most a nagy kedvenc.
Szóval itt tartunk, azaz ott, hogy ma végre, mivel szabin vagyok, és igy el tudok menni a háziorvosunkhoz, hát fél négyre oda is ellátogatok babával, mert érzem, sajnos bármennyire is azt akartam, hogy ne kelljen…., nem fogom megúszni, hogy valami gyogyót nekem is irjon. Persze felkészültem normaflore-val, activiával, meg gyümölccsel, és főztem is ma délelőtt…, de bármennyire is nem akarom, hát mégis …. jön a szokásos…, mert fáj a hátam, és igen mélyről köhögök én is, illetve a vállam és karjaim le akarnak szakadni.
Egyébként áldott és gyönyörű délelőttünk volt. Ragyogó napsütés, finom meleg kint, baba biciklizhetett az udvaron, megnéztük a hóvirágainkat, és csak úgy végre pihiztem jómagam is az udvaron. Na ez az, amit ritkán szoktam…, de ma igaz nem kellett erőltetni, hiszen az elmúlt hetek kiszivták az erőmet, és élvezet volt a napon, babát figyelve CSAK ÜCSÖRÖGNI. Very good feeling.
Nem is gondoltam, hogy ilyen jó kint üldögélni, és csak huncutkodni Csanádkával, aki néhányszor a kinti levegőn lét alatt nem is egyszer odaszaladt hozzám, és mondta:
* nagyon szeretlek anyucika
* nagyon jó itthon most veled
* nagyon JÓ kint az udvaron
* jó az oviban is, de most jobb itthon veled
* ANYUCI!!! lehet nekem is PUSZI-INGERENCIÁM ???? (magyarázat lent)
mivel mondtaM, hogy persze…, ezért sok sok puszival lettem gazdagabb.
SZÓVAL LEAMORTIZÁLÓDTUNK, DE REMÉLEM MIELŐBB GYÓGYULUNK….!!!!!! 🙂
puszi-ingerencia=== szoktam mondani, hogy Csanádka! anyucinak most nagyon nagyon nagy puszi-ingerenciája van. Ilyenkor két kezemmel igyekszem elkapni és ott tartani, miközben …..sok sok hangos, és cuppogós puszit adok valamelyik testrészre, pl. homlok, pofika, nyakica, kézfeje, fürdéskor a dereka, popsija, lábija, stb. Nagyon szereti ezt a játékot, és már visszafelé is alkalmazza…, persze nálam csak néhány helyre. 🙂
Újabb Babaka szösszenetek :)
2012 március 11. | Szerző: manovagyok
Február végén egyik hétvégén történt.
Kora délután szalad hozzám Csanádka a konyhába és a következőt kérdezte:
* anyucika! tudod mi az a súlytalanság?
* kicsikét tudom, válaszoltam, de gondolom te is el fogod mondani nekem…
sanda mosollyal bólogatott, és a következőt mondta.
* hát persze, hogy elmondom a súlytalanság a súlynak a talansága!
:)))))))))))
Eszméletlenül jót nevettem… :)))
Másik…
Haladunk autóval putnok irányába. Mielőtt beérünk Putnokra, előtte a hosszú bevezető úton a jobb szélen putnok felé áll egymagában egy épület, amit úgy neveznek a Héti Csárda. Na épp elhaladtunk kicsi brümi autónkkal mellette, és pár másodperc múlva megszólalt Csanádka, hogy:
* anyuci! milyen kicsi falu volt ez!
:))))))))))))))))))
Mosolykámmal köszöntés után :)
2012 március 11. | Szerző: manovagyok
- Névnapi köszöntés után 🙂
Kicsi drága kisfiam felköszöntött, aminek nagyon örültem, majd kérésére elmentünk kocsikázni.
Aztán hazaérve hallgatunk zenét. Ezt például sokszor-sokszor. Nagyon szeretjük mindketten. Csanádka azt játszotta, hogy a lengyelországi faautójaival vezetett a pamlagon, és a nyitott autóból ez a zene hallatszott ki, aminek én nagyon örültem, és kértem, hogy forduljon meg a parkolóban, és jöjjön vissza még párszor, mert szeretném még hallani, hallani.
Whitney Houston – learned from the best
PÓTLÁSKÉNT AZ ELMÚLT IDŐSZAKRÓL :)
2012 március 9. | Szerző: manovagyok
Előre kivánom bocsátani, hogy hosszasan gondolkodtam azon mi is legyen, végül…
nem török pálcát, azaz nem költözöm el, mert…
annyira sajnálom itthagyni az elmúlt több év anyagát… azt pedig, hogy hogyan tudnám elvinni…
tehát fogalmam sincs, és időm sincs mindezzel foglalkozni.
Nos…
nem szeretném, ha feledésbe merülnének az elmúlt pár hét eseményei, tehát inkább pótlom, aztán az elkövetkező időben pedig majd lesz, ami alakul.
Tehát ahogyan lesz időm, hát megirom, fényképeket teszek ide, hogy milyen is volt az elmúlt februárunk.
jövök még tehát…
Hétvégi babaka szösszenet :)
2012 február 8. | Szerző: Mano-anyuci
Babócka hétvégi egyik mondása ez volt. Ime:
2012-02-05 — HÓÓÓÓÓÓ
2012 február 7. | Szerző: Mano-anyuci
Igyekszem utól érni magam, de addig is pár friss, és szó szerint hó-ropogós pillanatkép…
Tündér-HÓ-manó-gyümikéje anyucinak 🙂
2012 – február 5.
2012 február 6. | Szerző: Mano-anyuci
2012 – február 5.
A tegnapi nagy hóesés, hóeltakaritás, és a mai reggeli rátakaritás
után végre Csanádka igazán hódolhatott a bobozás örömeinek. Háromszor
mentünk ki…, és párszor sikerült igen jó fényképeket és felvételeket
késziteni. IME! Amit meg kell még jegyezzek, hogy Csanádka nagyon
gyorsan ráérzett a bobozásra, pedig igazán nem sok időt voltunk
összességében kint…!
indulunk bobozni… 🙂 bár ekkor még -11 fok volt. Ezért kérte a
tegnapi hófúvásban kipróbált szájtakaró-sálat Csanádka ismét, mert
szerinte is jó volt úgy kint.
Tündér-HÓ-manó-gyümikéje anyucinak 🙂
CSUDIÜGYES – BOBOZÓS –
VAGÁNY – FIACSKÁM :)))))))
Mintha kicsit éhes lett volna babócka…!
Rendes mennyiség fogyott ám a baba által kiválasztott kagylóból, és pörkölt husiból. 🙂
Téli havas fényképek – vegyesen
2012 február 6. | Szerző: Mano-anyuci
Fényképek — 2012. havas képek
januári hóesés képei. Csanádka már itt is sokat segitett! Kicsi
ügyesvolt. Ebbőlméglehetett hóembert is épiteni, nem úgy, mint a
tegnapi porhóból, amit úgy, de úgy hordott a szél, hol látni is alig
láttunk a délutáni, 5 órai hóeltakaritáskor. Sajnos a telefonról már
ismét nem tudom feltenni a képeket, pedig a legutóbbiak, és több
alkalommal is már csak azzal tudtam késziteni. Sajni ez nem lesz
látható… 🙁
Telefonról fényképek… vegyesen 🙂
A tél első hóembere. Kicsit “satnyácska”, kicsit kicsi…, de a miénk :))))
Délután hazaérve a munkából… hótakaritással kezdett kezdeni 🙁
Nagy vicc… a bottal…
(anyuci lázasan, betegen is kivitte Csanádkát, mert levegő kell, és mikor bobozzon a fiacskám,
ha nem télen, és akkor, amikor végre picurka hó ha van is).
2012. 02. 04. — hófúvásos hóviharban próbálkozunk a hó eltakaritással… sajni kevés sikerrel!
73 éves lett volna nemrég anyukám …, Csanádka szeretett mamikája
2012 március 16. | Szerző: manovagyok
Mai napig sokszor, naponta nagyon sokszor emlegetjük a szeretett mamikát, aki már egy éve elköltözött oda, ahol semmi sem fáj.
Sokat szenvedett az utolsó hetekben…, talán túl sokat, érdemtelenül sokat, most pedig gyakran mi szenvedünk a hiányától.
Igazán nem lehet kifejezni, hogy babának mennyire hiányzik…
Sokat emlegeti, mesélünk a régen történtekről, és szinte nem telik el hét, hogy ne ülnénk le a gép elé, és néznénk régi fényképeket, és videó felvételeket. Ilyenkor azt érzem Csanádkán, hogy kicsit megnyugszik, mert ezáltal ismét közeli érzi anyukámat…., és örül, hogy láthatta.
Most, amikor a születésnapja alkalmából kinn voltunk a temetőbe kettecskén… és vittünk nagyon szép sárga rózsacsokrot…, a következő történt…
már épp indulóban voltunk hazafelé, amikor babócka kicsi kezével elkezdte a sir tetejét simogatni…
én már indultam, és kértem jöjjön, de felém fordulva kérte, hogy még kicsit had maradjon, mert tudja, hogy a mama örül most annak, hogy megsimogatja…
…………… mit mondjak….. fordultam is el….., hogy ne lássa…., hogy lábadt, lábadt a szemem, és megtelt, mint mostanában oly sokat, ha mamára gondolok.
Anyukám nagyon hiányzol!!! És nagyon szeretünk!!!!
A lelkemet egyetlen egy dolog élteti, hogy ott fenn, már neked nem fáj hála semmi, nem fulladsz, tudsz lépni, sétálni, nem fáj a szived, a hátad a lábad….., szóval …… nagyon hiányzol, sokszor megölelnénk, és simogatnánk a kezed, és adnánk sok puszit, mint ahogy életed utolsó pillanataiban tehettem, hála a jó Isten megengedte, hogy melletted lehessek, mialatt elköltöztél…. és megtapasztaljam mindazt, ami akkor történt.
Szeretlek anyukám, és Csanádka is nagyon szeret. Tudom, látod onnan fentről, hogy mindez igaz, és látod mennyire igyekszem, hogy az igéretemnek eleget tegyek, hogy nagyon fogok vigyázni Csanádkára.
Nagyon hiányzol………………………………………………
Oldal ajánlása emailben
X