Csiga-biznisz :-)
2008 május 20. | Szerző: Mano-anyuci
Érzem, most nagyon nagy hasznot tudnánk begyűjteni, ha csiga-kereskedésünk lenne. Miért is? Mert Te drága manókuskám az udvar és a kert ‘majd minden csigáját felkutatod, hangosan jelzed, hogy újabbat találtál, és amit nem érsz el, azt azonnal kell nekem, avagy mamának “szervirozni” . Vödrök gyűlnek meg csigával, pláne ebben az esősre fordult, de igen párás időben…, és olyan alapos vagy! Gyűjtögetsz, és gyűjtögetsz.
Apa! Köszönöm, hogy ….
2008 május 20. | Szerző: Mano-anyuci
Nagyon köszönöm, hogy vigyáztál magadra drága apucika! Elmeséltem Csanádkának is, aki figyelt, figyelt,
majd a nyakamba csimpaszkodott…, és adott egy puszikát.
Érzem, hogy ezt Te kaptad!
Remélem Te is érezted…!
Tej
2008 május 20. | Szerző: Mano-anyuci
IGEN! Csanádka Te is beálltál a tejet ivók, kortyolgatók táborába. Apucika nagyon szereti a tejet, anya néha issza…, aztán majd meglátjuk. Egy kis pohár tej még nem csinál nyarat!!! 🙂 🙂 de öröm volt látni, hogy milyen kedvedre való volt ez a kicsit hideg, és ráadásul fehér lötttttyike.
Anyuci személyes gondolatai egy … barátról
2008 május 19. | Szerző: Mano-anyuci
Igen! Valahogyan igy gondoltam!
Mostanában is sokat gondol anyuci egy volt munkahelyi barátjára. Azt hitte sokáig tényleg barátok. Aztán ezév januárja óta rá kellett DÖBBENJEN, hogy talán mégsem az!?!? Azaz azóta folyamatosan döbben-get-get. És fejcsóválva értetlenül áll az elmúlt évek mögött, de leginkább az elmúlt 5 hónap mögött. Mindent tudtunk egymásról. Ismertük a másik érzéseit, kedvét, hangulatát, fájdalmát, örömét! És nagyon fáj, hogy elveszitettem, azaz elveszett a számomra. Elveszejtette magát. És a kesű érzésen túl (ez januárban-februárban volt igen erős) mára leginkább az értetlen döbbenet maradt, hogy MIÉRT???!!! TUDOM!!! SŐT! Nagyon meg is értem, értettem Őt is, hiszen Neki is számtalan nehézsége van-volt- DE!!! én irtam, még január első napjaiban, amire aztán semmi, azaz zééééróóóó válasz érkezett. Azóta nem zavartam. Ugyan máskor is volt már ilyen, de akkor…, fogtam magam és suttttbadobva a fájó érzést, hogy no-rieksön, irtam a következő levelet. Na most nem. Azaz január eleje óta megfogadtam, hogy soha többé nem is fogom zavarni, mert érzem, hogyha nem zavarónak-érdektelennek tartotta volna a levelemet, azaz engem, a személyemet, a velem, velünk történteket, akkor azért valamiféle választ kaptam volna. Ha mást nem…, hát a szokásos 5-10 mondatos levelecskét.
Szóval január eleje óta nem zavartam…! Ezért…, csak innen utólag kivánok neki nagyon boldog névnapot! Emiatt sem akartam… egy olyan 1sornyi üdvözletet küldeni, mint kaptam jómagam tőle. Pedig eszemben volt! Hogyne lett volna, ám képtelen lettem volna csupán annyit irni…! Ridegnek, idegennek hatott volna tőlem, arra pedig képtelen vagyok.
Tudod Csanádka… tulajdonképpen apuci után Ő volt a második, aki értesülhetett arról, hogy megfogantál kicsi virágm. Végig kisérte a pocakos létedet, és a megszületésed utáni hónapokat is láthatta.
Nem a távolság, ami elszakitott bennünket, hanem a ????????????? Hát ez az! Nem tudom. Legjobban az fáj, hogy nem tudom mi? és miért? történt igy. Jómagam pedig fájdalmas “következtetésbe” bele sem megyek, mert ez még jobban facsarná a lelkemet, pedig az érzés erős, de hessegetem, mert nem akarom.
Ám aminek lennie kell, annak lennie kell. Szia Bruncsi! Innen, ahonnan nem tudhatod, kivánom, hogy alakuljon az életed a lehető legkedvezőbben. Nagyon őszintén kivánom. Puszi, Zsu-manó-anyuci 🙂
És én megtartalak… ott, ahol csak kevés emberke vagyon…! Barát voltál számomra. Sajnos…, ezek szerint az érzés nem volt kölcsönös.
Sajnálom.
Banán
2008 május 19. | Szerző: Mano-anyuci
Ma délután 6 körül bezavart egy irtózatos felhőszakadás igen hirtelen az udvarról. Mami is alig ért fel. Hogy pihenjen, leült a verandán a székre. Aztán gondolt egyet, és a gyümölcstartóban lévő két banán közül az egyiket oda adta neked, majd megkért add ide nekem, hogy megehessed. Kibontottam, haraptál egyből a banánból. Aztán még egyet, és mentél a mamihoz, és mutogattál a másik, a még kosárban lévő banánra. Mami kibontotta azt is, és abból is haraptál. Aztán egy egész banánt megettél, járva-kelve köztem és mami között, azaz a két banán között. Jó szórakozás volt, és kedvedre való finomság fogyott a pocakodba sitty-sutty.
Mostanában igaz az alma a favoritod, de ma délután a banán is elfogyott. Ám már most megsúgom, a mókuskák legjobban a mogyorót szeretik, azt is leginkább akkor, amikor manók dobigálják nekik. 🙂 🙂
Festés
2008 május 19. | Szerző: Mano-anyuci
Ma megkaptad egyik gyümölcsös teás dobozkádat és bele egy új, tiszta ecsetet. Hosszasan, majd 1 órán át álltál előttem, és festettél. Az utolsó garázsajtó alját. És természetesen úgy, ahogyan azt jómagam a festékesdobozból az ecsettel tettem. Haláli! Még olykor azt a mozdulatot is láttam, amint a sok festéket, azaz felesleget ‘lehúzod a dobozka szélén, és csak ezután kezded a festést. Hihetetlen mennyi apró részletet, és milyen pontosan figyelsz meg.
Igaz viccelt velünk az időjárás, mert párszor be-be zavart 5-5-perce, de alig vártuk, hogy vége legyen az esőnek, és irány… folyt.köv. Az eső-eső miatt viszont olyan páratartalom volt, hogy NNNNAAAA!!!
Szavak
2008 május 19. | Szerző: Mano-anyuci
Jóformán csak kapkodjuk a fejünket a mamával. Olyan hirtelen kezdtél el mindent utánozva mondani. Igaz nem teljes szavak olyakor, de a szándék már ezekből is látható!!! 🙂
Az elmúlt 2-3 nap eredményei a következőek:
virá-gm = virágom
(bimm)-bamm = bimm-bamm a harangozás utánzása
né-(ni) = néni (olykor mondod a -ni végződést, olykor nem)
bi = bili
góó = gólya, és az általam használt, menjünk, let’s go vége. Attól függ hová nézel, abból tudom mire gondolsz. Gólya…, akkor az égre nézel, ha a menjünk jelentésre, akkor nyúlsz a kezemért, avagy indulsz előre.
ti-tak = tic-tac cukorkás dobozka tartalma
ké = kérek
sü = süni, ez már továbbfejlesztett változat, ugyanis eddig csak a ssss ment 🙂
angy(a) = hangya
ma-mi = mami. a mama már ment, és most szépen mondod a mami-t is.
És próbálkozol szinte mindennel egész nap. Látszik, ahogyan figyelsz, és koncentrálsz… ! Édes-arany-mókus-gyümike.
Gm – gm – gm és Bimm-bamm
2008 május 18. | Szerző: Mano-anyuci
Borús napnak indult a mai nap, ragyogó napsütés lett belőle, majd este fél nyolckor felhőszakadással “zárult”.
A ragyogó napsütés miatt Te drága a mama, és anya legnagyobb örömére 1szál body-ban szaladgáltál a kertben, és mivel 11órára éppen harangoztak, ezért Te dőltél lábacskáidon jobbra, balra, miközben szólt a távolban, de jól hallhatóan a harang, ill. szádból a bimm-bamm, néha csak bamm, aztán mikor nagyon belemelegedtél, hát volt itt olyan bimm és olyan bamm, hogy a mama a kertben ülve alig élte túl: 🙂 🙂 🙂
—-
Mai napunk is, mint a tegnapi…! Kertészkedés, serte-perte anya körül, nagy alvás délben (konkrétan 11.20-tól 14.10-ig), remek ebéd, majd készültem veled boltosba. A vásárlás után az újságosnál megláttad Thomas pultját, amiben a mesekönyvek vannak. Ennek az elején Thomas látható (amit természetesen végig Emmi-Emmi néven illettél), és az orránál egy gombocska. Ezt persze meg lehetett nyomni, és akkor kicsi sihuhuu-sihuhuu-sihuhuu hang volt hallgató. Nagyon-nagyon tetszett ez neked kicsi bogárka. Na! Mivel nem kellett sietnünk sehová, igy hagytalak kedvedre játszani. Közben a mesekönyvek fedlapjain lévő mesefigurákat mind-mind megsimogattad. Aztán kb 15-20 perc után elteltél a játék örömével, és indultunk az autóhoz.
—-
A mai nap legnagyobb mosolya részemről annak szólt, amikor a szokásos énekléseink során Te a kedves kis két szavadat: virágom, virágom, a következőként mondod ki:
virááá-gm — tehát szünetet hagyva a virá- és -gom szótagok között, illetve az o betút nem mondod ki, csak ennyit, hogy gm. Nagyon muris hallani, de egyben fantasztikus is, mert próbálod a szótag-gyarapitást.
—-
Ma is dolgoztunk eleget, de még reggel eldöntöttem, hogy a délutánt kettesben együtt töltjük. A bolt után kedvedre jöhettél, szaladgálhattál amerre kedved kivánta, autóvizsgálások voltak leginkább, illetbe baba-simogatások. És utánoztad a szálló varjukat: kárrr-kárrr-kárrr .
Mára befejezem a pötyögést, és irány az ágyikó.
… … …
Fáradhatatlan kicsi munkaerőőőő
2008 május 17. | Szerző: Mano-anyuci
Az oltás utáni napon kicsikét bújósabb, ölembe kivánkozóbb voltál. A karodon a szuri helye eléggé meleg volt, és a foltocska is nagy. Aztán mára (szombat este), azaz 2,5 nappal a szuri után, már látható a csökkenés.
Mindig tartok az oltásoktók, pedig ésszel tudom, hogy mennyire fontosak, de…!
—-
Tegnap és ma…, szóval fáradhatatlan vagy drága, mert szinte egész nap jössz, mész! Hogy van ennyi energiád? Anyuci garázs, és spajz ajtókat tisztitott, kapart, csiszolt, kefélt, majd festett. És persze, mint minden mást, ezt is veled együtt. Külön vettem neked is szerszámokat. Hála, hogy gondoltam erre, mert egyébként nem is tudtam volna dolgozni, hiszen mindig az a munkaeszköz kell neked, amivel én, vagy mama dolgozunk. Féltettelek a lepattanó festéktől, de kitaláltunk egy jó játékot, igy már jobban ment a munka, és közben megvolt a szórakozás is.
A legkedvesebb teendőd mégis mamával volt. Tegnap mama a kertben levágta a tulipánok szárait, leveleit. Nagyon sok volt, igy vittem neki egy zsákot, hogy azokat bele lehessen tenni. És!!! Megtelt a zsák teljesen! Hogyan?? MINDET!! Csanádka Te raktad be a zsákba, mamának segitve. Nagyon sajnálom, hogy nem tudtam képet késziteni erről, de nagyon festékes volt a kezem… 🙁 De láttam, néztem milyen nagyon ügyes is voltál. Mama egészen odáig volt, hogy milyen ügyesen segitettél neki.
Anyuci tegnap szinte beesett az ágyba, és azon mód el is aludt. Ma is hasonló a helyzet…, ezért rövidre fogtam…
Csanádkának 🙂 🙂
MINDENKINEK!
Csanádkának, apának, mamának, kedves ismerőseimnek, és minden kedves
be-be-qqcskáló látogatónak (kár, hogy csak néhányukat tudom…),
és jómagamnak is.
Kettecskén
2008 május 22. | Szerző: Mano-anyuci
Ismét kettecskén…, igy alig jut időm megörökiteni a napok legemlékezetesebb pillanatait, ill. mire ideérek… bucc be inkább az ágyikó.
—-
Ma kiabálós napot tartottál. Reggel mindjárt mamát hiányoltad, mikor ágyikóból kivéve haladtunk kifelé, és a megszokott helyén nem találtad a mamát. Szóltál neki 1x – 2x – aztán az előszoba közepére álltál, és hangosan kiabáltad… MAMA! De nem jött válasz. Én kicsit szomorkásan, kicsit mosolyogva hallgattalak, majd elmeséltem, hogy merre is van most mama.
Végig hallgattál, majd láttam zakatol a buksidban valami rendesen, aztán… irány a szoba, ahol alszol, és meg sem álltál mig az ágy túlsó feléhez nem értél. Ott figyelve a “lapot” hangosan mondtad…, apa-apa 1x, majd másodszorra már hagosan mondtad… és mikor nem jött visszajelzés… kicsi kezeddel mutattad az autó kormánykerék mozgatásának mozdulatatit… és kicsi buksidban a kép összeállhatott…, apucika elment, azaz autóját elvezette…, messze, messze.
—-
Minden mennyiségben homokozás. Nagy vagány vagy ám. Beleülsz a homokozó közepébe, majd olykor felhúzod a gatyód szárát… szórod lábadra a homokot, a szadiban a lábad teljesen befeded…, aztán mikor kilépsz az apró szemcsék birodalmából… nézem a járásod, és mosolygok…, mert szúr, kényelmetlen, és érzem segitenem kell… és ilyenkor mérhetetlen mennyiségű apró szemcsét seprek le kezemmel a lábadról, talpadról, és lábikád újjacskái közül, bár ezt a részt érzésem szerint inkább kihagynád.
—-
Nagy vonatozások is vannak. Főleg parkolások, és a sihuhu-sihuhu tanulása. Hogy mi a parkolás lényege? Minden kicsi vonatelemet egymás mellé teszel, mint amikor az autók a parkolókban beállnak. Nagyon szereted ezt játszani. Donald mára a do-do becenevet kapta, Murdock kimondásával még vársz. Ezt olykor megértem, és jókat mosolygok.
—-
Az elmúlt két nap a kifli jegyében telt. Kifli reggel, kifli délután, kifli este. Nem igazán szoktam neked ezt az általános, legegyszerűbb kiflit venni mostanság, ugyanis pár hónappal ezelőtt az ilyen fajtától lettél rosszul. Többször is felragadt a katona kiflicske a szájpadlásodra.
Tegnap aztán… mégis vettem, és hogy ezt Te milyen lelkesedéssel etted! Öröm volt nézni. Ma is.
—-
Tegnap… a hálószoba abalaka előtti kis-virágoskertben ültettünk palántákat. Őszirózsát. Nem volt egyszerű művelet veled együtt, de sikerült.
Ma peidg a nagykertben…, megláttad a tulihagymák némelyikét, amelyek nagy része még a hosszú szárához ragaszkodott…, szóval tuli-hagymaszáron fogtad a tuli hagymát, és elültetted. Még képet is sikerült készitenem erről, csak azok (mármint képek) feltöltésével nem vagyok seholsem. Ha sikerül pótolom ide majd a képeket.
—-
Mindjárt éjfél. Elbúcsúzom hát, s majd még folyt., ahogy eszembejut… ill. képet sikerül kivarázsolnom.
Oldal ajánlása emailben
X