X. városi napok…
2008 június 7. | Szerző: Mano-anyuci
Nem kérdés az számomra, hogy “jó-e az, hogy elmentünk ma nézelődni”? A Te szempontodból kicsim mindenképpen az volt. Gyerekek, események, dobosok, zászlópörgetők, sokaság, felvonulás, zene, táncosok, többféle körforgó-hinta-szerű valamik. Ez volt a tizedik (X.) városi napok rendezvény mai délutáni záróműsorán. Mindez délután fél háromkor kezdődött. Azt gondoltam nem tudunk menni, ugyanis majd fél 1-ig igen nagy eső volt… Aztán kegyes volt… …, és kisütött, felszáradt…, és nem esett, amig kinn voltunk.
Néha már sok is volt számodra az ember-sokaság…, és olykor kicsit zavartan néztél fel-fel a magasba a fejekhez…, hogy hol is vagyok? Ám alapvetően tetszett. Élvezted a zenét…, és a dobosok remek ritmusos előadását a menet elején. Na! Az remek volt ám nagyon a zászlódobálókkal! Sajnos róluk fénykép nem készült.
Huszárok
Hagyományőrzők régies ruhákban
Ketten, kicsit pihenünk…
Kocsikázva
VÁSÁRFIA! pörgetés 1.
pörgetés 2.
pörgetés …
hazaértünk, pihentünk, ettünk…, és mesét néz(t)ünk…
Billentyűk
2008 június 7. | Szerző: Mano-anyuci
Nos! IGEN! IGEN! Kicsi virágszálam, Te bizony kiszedtél 10, azaz tiz db billentyűt tegnap a laptop billentyűi közül. Ennek okán az irással bizony hadilábon újjalok. Igaz gimis korom óta vakon gépelek (spec. gyorsirást és gépirást tanultam), tehát ezzel nem is lenne probléma.
NO DE! Gépelni úgy??? nagy nagy türelemmel, hogy a normál billentyűk, no és a nélkülözhetetlen szóköz billentyű helyén 1-1 mikursznyi-iciri-piciri gumipöttttty van csak??? HÁT!!! Tépném a hajam, ha lenne időm a gumibigyók eltalálása miatt!
Hát!?!? Ez vagyon immáron anyucival tegnap óta. Nehezen megy az irás.
Igazándiból ezt szerettük volna adni apucika a születésnapodra…..
2008 június 6. | Szerző: Mano-anyuci
Képek…
2008 június 6. | Szerző: Mano-anyuci
Jolika néni lukas fánkjai
a konyha ablakából kinézve
szemmel tarthatlak kicsikét
(kóstolva derül ki, hogy nem is jó a homok ám!)
Huncutkodás, és nevetés ezerrel
Rossz hirt mondott anyuci… nem vezethetek…!
uszkve 1111-dik alkalommal is…
Gágágá
Na!!!! ezért utálom a fiúcska bumszli szandálokat … 🙁
Kertészkedő
Ha nem látnátok!!!!megmutatom hol van az eper!
Segitek kinyitni a csomagtartó ajtaját…
És még annyi minden történt…
………………………………..
Az elmúlt néhány napról…
2008 június 1. | Szerző: Mano-anyuci
Szombat -05-31.
Korán kimentem Veled drága a piacra. Még annyi embert…! Perecet akartam neked venni, no és kicsit nézelődtünk. Leginkább a virágokat, hiszen majd mindegyiket megsimogattad volna…! Nagyon meleg volt, és nehéz is voltál, mert sokat fogtalak az ölemben, ugyanis az embertömeg ellökött volna a teli-nagy táskákkal. Nos ennek okán jócskán röviditettem a tervezett úton. A pereces nem volt nyitva. Átalakitás miatt június végén nyit ki újra. Ám én megigértem Neked…, tehát gondolkodtam, hogy hol a manóba tudnék neked varázsolni… 1 PERECET!
Tanácstalanságomban eszembe jutott, hogy pár napja vettem neked lángost, és mennyire izlett…, no gondoltam, ha ötlen zéróóóó, akkor váltunk lángosra. Előtte vettem még babánt a tescoban…, és gondoltam vegyünk kiflit is. ÉS LÁSS CSODÁT! VOLT PEREC! Nem tudom mi a “hivatalos” titulusa itt ennek a nyam-nyam-nak, de tény, hogy irtó puha, finom sajtos perec volt. ÉS NAGYON FINOM! Láttam már máskor is, de még sohasem vettünk. Most viszont igen, és bevált, mert nagyon izlett Neked.
Hazafelé már félig aludtál az autóban…, kivettelek, kicsi tea, kicsi szeretgetés, simogatás, és már aludtál is fél 10-kor. Ébredés háromnegyed 12-kor. Ezalatt megfőtt a finom husileves, mosógépet beüzemeltettem, ill. a szokásos teendők sorát végezhettem el. Igyekeztem nagyon, hogy délután csak veled lehessek. Igy is volt. Lépcsőn megágyaztam Neked, kivittem jópár autódat…, aztán almáztunk, aztán a kertbe is kiköltöztünk pléddel, hogy lefekhess a földre, ha netalántál fáradt lennél. Ez a program ment több, mint két órán keresztül. Közben rendesen beborult, én rákészültem, hogy esni fog, igy mindent elpakoltam ami nem maradhat kinn.
AZTÁN!!! Olyan vihar és felhőszakadás volt, őrületes nagy dörgésekkel…, villámlással… Azért ekkora esőre semmimódon nem számitottam. Még az áram is elment kétszer, ugyanis itt a környéken csapkodott a mennnnnnykőőőőő! Hála… Te nem félsz a dörgéstől. Mindig viccelődöm, nevetgélek, mikor nagyokat dörög, igy azt szoktad meg, hogy nem rossz…. a dörgés, csak kicsit hangos. 🙂
Fel tudsz ülni. Igen! Ezzel már nagyon régóta nincs gond, de ez most másféle felülés. Hasból, azaz hasizomból kinyomóóóó, azaz felhúzó felülés. Két kis kezeddel azért kicsit segitessz. Nagyon tetszik Nekek, ugyanis miután sikerül a felülés, szépen lassan ugyan ezen az útvonalon le is engeded magad, és …. mikor leér a buksid az épp aktuális fekvőhelyre…, hát mondod ám…, hogy … na, na, na! Aztán felülsz, és leengeded magad, majd újra fel, és le…! Ezt alkalomadtán Te legalább négyszer, ötször megmutatod nekem, én pedig nagyon élevezem, örülök ennek.
Rengeteg új szót tudsz már…: szinte mindent elkezdessz mondani, vannak szavak amiket szeretsz, és mondogatod, és vannak favoritok, amiket hol igy, hol ugy mondassz. Nagyon élvezem a szavak formálását, azok kimondását.
Pl. mai szó: a(l)ma, alma, alma, alma
Nagy kádas fürdés: Bizony! Olykor beteszlek a nagykádba, amit nagyon élvezel. Tennélek én többször is, ha a derekam birná.
Vasárnap-06-01
Sajnos pénteken kaptunk egy rossz hirt telefonon. Babus Anna, anya első-unokatestvére, aki miskolcon élt, váratlanul meghalt. Én (azaz mindenki a rokonságban) Potyi nenének hivta. Nagyon kedves, igazi szeretett és szerető rokon volt. Vasárnap itt volt a fia nálunk, akivel majd 10 éve nem is találkoztunk. Nagyon váratlanul toppant be, és több, mint két órát maradt, aminek nagyon örültem. Közben Te is felébredtél, és kedvesen elvoltunk hármasban.
Vasárnap folytatódott az ajtófestés, csak most már belülről.
Árnyékos helyet kerestem, ahol nyugodtan játszhatsz. A lépcsőn kötöttünk, kötöttél ki… és folyt a játék nyugalmasan, és ezerrel.
Vasárnap ebédre rántott pipi husikat készitettem, ami nagyon izlett. Ebéd után két órával gondoltam egyet, és egy husikát a kezedbe adtam, és indulás… az udvarra, hogy fogyjon…!
Olyan nagyon szeretnék Neked venni egy fehér, egyszerű szandálkát! Hihetetlen, hogy fiúknak csak három csattos, bumszli, tarka szandikat készitenek. Akkora benne lábatok, főleg rövid gatyóba, hogy mondhatni már csúnyán szép… !
Hétfő 06-02
Olyan nagyon meleg van, hogy gyakran lekapjuk a szandált, és indulás mezitlábaskodva. A homokozóba pedig nagyon nagy sláger, hogy igy játsz hosszabb-rövidebb ideig.
Zozó-keresztapu megérkezett svájcba. Nagyon tetszik neki minden, és hétfőn este tudtunk beszélgetni is skype-on.
Apucika hazaérkezett szerencsésen Dusseldorfból. És még láthattuk is este…! Nagyon hiányolod napok óta…, és annyira ölelnénk már egymást….! Mind1ünk a mind1-et! APPPPPPAAAAA!! Szeretnénk már… ölelni…
Mi pedig itthon voltunk egész nap…, és a szokásos teendők…!
Mama jól van, de fél a szerdai naptól már most. Sokat gondolok Rá és Őt is nagyon sokat hiányolod.
És énekelsz, és énekelsz, és énekelsz…! Rendületlenül! És gajdolsz, amit imádok! És szaladgálsz a nagy bumszli szandidban…, no és néha pufffff. Igy megszerezted az első prezúúúúúrodat is a jobb térdedre, no és a szádra, a felső ajkadra pont középre. 🙁
Napi pillanatok… :)
2008 május 30. | Szerző: Mano-anyuci
Néha mostanában lelkiismeretfurdalásom van, ugyanis annyi teendőt vettem magamra, hogy szinte egész nap csak ezt-azt-amazt teszünk. Igen! TESZÜNK! Ugyanis bármihez is kezdek, bármihez is nyúlok, az az első, hogy Te is szeretnéd azt csinálni…, és természetesen velem. Úgyismint, öntözés, kapálás, gyomlálás, sepregetés, festés, (bárminek a) vagdosás(a), törölgetés, portörlés, porszivózás, mosogatás, kukába bedobás(a a dolgoknak), ajtók bezárása, kulcsolás ki-be, postaláda ellenőrzés, reggel a dolgaid udvarra ki-, este pedig a bepakolása, teregetés, megszáradt ruhák leszedése, hajtogatása, a kivasalt ruhák elpakolása a szekrénybe. Ésatöbbi, Ésatöbbi… !
Odafigyeltem ám ma is, hogy többször leüljünk homokozni is, és szaladgáljunk is, és sétáljunk is, ám sajnos kicsi gyermek társasággal nem tudtalak meglepni. Pedig hiányzik ám nagyon.
Elmentünk boltba zöldségekért és husikáért, ugyanis a holnapi husileveshes már nem volt elég itthon.
—-
Vettünk Neked drága egy napszemüveget, amit egyis-egyedül tettél fel a buksidra. És hogy miért oda? Mert én is gyakran teszem fel (ahonnan olykor előszeretettel kapod le legnagyobb nemtetszésem ellenére), ha már zavar a teendőkben. Nagyon jól szórakoztál, de hordani azért nem fogod, csak játékként funkcionál, hiszen immáron Neked is van szemüveged anya, és mama, no és apuci után.
Ma még pizsiben…, de szekrényt pakoltál…, aztán 1xcsak a kezembe nyomtad ezt a sapidat. Én táncra felkérésnek értettem, tehát feltettem a buksidra. Majd negyed-órácskát szaladgáltál benne… 🙂
Ma ugye már péntek van. Kedden végre levágtam a kertben a FÜVET! 🙂 Nagy élmény volt! Az első telepitett, gondozott, locsolt, és immár vágott FÜVÜNK BABAKÁNK! Szegélyvágóval igazitottam ahol kellett. Szerdán pedig a kert előtti árkot vágtam le. Ez utóbbi nem kis melónak bizonyult, ugyanis túúúl magas vagyok e szegélyvágóhoz, aminek okán végig lefelé kellett hajolnom, amit a derekam nem igen kedvelt. Na de a lényeg, hogy jó, sőt szép lett minden, mindenhol. Neked is kedvedre való volt, és birtokba is vetted a kertet teljesen.
Szóval… fűvágás után tegnap már mezitlábaskodtunk, mint ahogyan ma is… Mondhatom tetszik, hogy milyen finom puha a fűűű. Ma nem adtam oda a kicsi kapádat, mert mezitlábaskodva féltettem a kicsi lábikó-újjaidat. No és közben száradt az ágyteritő, amit leöntött anyuci ügyesen, igy mostam is azonnal.
Szerdán leszedtük az első érett, finom eperszemeket. Te tartottad a tálat, én pedig adogattam a letépett piros, illatos gyümikéket. 🙂 Sajni bárhogyan is akartam adni Neked, nem fogadtad el. Nagyon sajnálom, de az erőltetésnek nem lett volna semmi értelme, igy nem is tettem.
Aztán ma is kicsit epret kerestél, találtál, rám-qqcs, de nem szedted le…, mert hivtál, hogy csináljuk együtt. 🙂
Kimentünk! mit mentünk-mentél?!?!?! ….. SZALADTÁL tálért az epernek, ám sajni a fényképezőt benn hagytuk a konyhában, igy további pillanatok…, majd legközelebb. A hétvégén a fűvágást az udvaron folytatom…
Az elmúlt napok…
2008 május 28. | Szerző: Mano-anyuci
Nagyon nehéz éjszaka után tegnap alig birtam kivárni, hogy tudjak telefonálni anyukámnak. Sajnos… a telefonja nem volt elérhető. Gyakran előfordul, hogy megnyomkod ezt azt rajta, aztán nem lehet felhivni. Na most nem tudtam ám várni. Megvan a kórház száma, hiszen mindig ebbe a Keleti melletti kórházba feküdt az elmúlt években, ha baja volt. Most is Kocsis doktor osztályára került. Szóval hivtam a kórházat, majd megkeresték, hogy melyik szobába is került, és lásssss csodát, ha lassan is, de a nővérke kivezette, és végre hallhattam, hogy érti amit mondok!! és tisztán válaszolt a feltett kérdéseimre. Nagyon megnyugtató volt ezt hallani, bár a hangja fáradt, gyenge, és nagyon elesett volt, de hála tudatilag teljesen TISZTA!
KOPPPPPPP! Ekkora nagy kő esett le a telefon letételével egyidőben. Mivel ez tegnap reggel volt…, azóta már többször tudtunk beszélni, és a mai kétórakkor történt telefonra már azt mondhatom, hogy olyan volt, mint…, a régi…, Csanád-mama-mami.
Itt kell megjegyeznem azonmód, hogy Csanádka Te most rettenetesen hiányolod ám a mamát. Jössz-mász a lakásban…, mammma, mammma, mammma, olykor mami, mami, és olykor hangos, majdnem kiabálós mamma, mint aki már haragszik, hogy nem jön a jól ismert… “itt vagyok kiscsillagom, itt vagyok édesem” ! Mama igy szokott Neked szólni. Ez az általános, un. sztenderd válasza, ha kis türelmet kér… és mindjárt a “rendelkezésed áll, azaz ott terem azonnal” , ahol Te szeretnéd.
—-
A közvetlen szomszédok…, hát hogyan is mondjam?!?!? érzékenyen érintett, de nagyon kedvesen álltak, állnak hozzánk a mamával történtek miatt is. Egyik nap sütikével, másik nap lángossal, ill. palacsintával, majd salátával csöngettek a kapunkon. JÓÓÓ-szomszédok, kedves, figyelmes emberek.
Jolika néni… varrni szokott neked, és sütötte a hétvégén a sütit, ma pedig a palacsintát,
Jolika néni férje István, azaz Pista bácsi, aki… “a szia haverom” köszöntéssel üdvözöl téged mindig, hát Ő a mi “ezermester” villany-szerelő add-uram-de-azonnal—kisegitőnk. Pamacs kutyát szokta feléd terelgetni nagy nagy örömödre.
Alvinka néni… kutyáival szoktál kicsit játszani, és a hitaágyon hintázni nála a mamival, aki most a tejfölös lángost sütötte.
Manci néni a szintén örök kertészkedő, akitől a szép, no és finom salátát kaptuk.
A többiekről…, majd legközelebb.
—-
Ja és most buccccc-be-ágyikó, mert ragadnak a pilláim, de majd…!
—-
Apuci holnap reggel indul repülővel Dusseldorf-ba (remélem jól irtam!) egy nagy-nagy kiállitásra. Én nagyon örülök, hogy el tud menni. Szép utat, jó nézelődést, komoly, tartalmas elfoglaltságot kivánunk Neki. Reméljük nekünk gyorsan eltelik ez az 5 nap, és hamar újra láthatjuk egymást.
Köszönöm
2008 június 8. | Szerző: Mano-anyuci
Kedves ANYUKA! Kedves volt hallgatóim, Kedves Petra!
Köszönöm Csanádka, és apuka nevében is a köszöntéseket.
Petra, és a volt csoportom hallgatói,akik még emlékeznek…!
Remélem az iskolából kikerülve már a nagybetűs ÉLET-et élik, és hiszem, hogy remekül megállják a helyüket. “Csak” jelzem, hogy emilkém nem változott, és szivesen olvasnék Önökről, hogyan is alakult, alakul az életük. Örülök én is, hogy “rámtaláltak” és mindennek még irásos nyomát is hagyták Petra révén.
Igyekszem…, igyekszem… legalább annyit mosolyogni, és vidám lenni, no és persze van is kire, és miért! ÖRÖMMEL GONDOLOK ÖNÖKRE.
Oldal ajánlása emailben
X