Üveggolyó gurult hozzán :-)
2008 október 24. | Szerző: Mano-anyuci
A
feladat az, hogy az ábécé betűivel az elsőként eszünkbe jutó szavakat
gyűjtsük össze. Az elődeimhez hasonlóan én is Csanádka szótárából
gyűjtögettem pár szösszenetet.
A- apucika
Á- Ági (a libát hivja baba igy)
B- béka
C- cumi
Cs – csiga, csigu
D- dogozni (dolgozni)
E- egészséged(r)e
É – épitsünk
F- fussunk
G- gee(r)eblye
Gy – gyee(r)kek
H- hamika
I- inni
J- játszani
K- kicsike
L- lapát
M- mamika
N- nagyon
O- olvas
Ó- óra
P- pejkó (lovacska neve)
R- sajnos még Csanádka nem tudja kimondani az “r” betűt, bár, mint autó… ugy pörög, berreg jó helyen a nyelve, de valahogyan szavakban ez más…
S- segitség
Sz- szállitó
T- tehee(r)autó
Ty- tyúk
U- ugat
Ú- úszik
V- vizesés
Z- zongora
Zs – Zsuzsika
Most tovább gurítom az üveggolyót, ide:
http://www.bankbuci.blogspot.com/
Mennyi minden… :) pár nap alatt….
2008 október 22. | Szerző: Mano-anyuci
Az utolsó bejelntekzés óta csak kapkodom a fejem annyi minden történt velünk Csanádka.
Az első és legfontosabb, hogy itt volt apucika és keresztapa is. Nagy meglepetés volt, nemtudtam róla, hogy jönnek, csak este, mikor megérkeztek…, szólt apuci, hogy kinyithatom a kaput!!! HÚÚÚ épp előtte negyedórával aludtál el, igy reggeli meglepi lett apuciból.
NAGY NAGY örömöt okoztak. Annyi ölelés, szeretet jutott neked az elmúlt napokban (is). No és persze játék-halmok. Csak figyeltek és hallgattak szinte napokon keresztül, hogy milyen kis csacsogó, mindenre válaszolni tudó, mindent elmesélni tudó kis manókuska-GYÜMIKE vagy.
Gyümike. Igen! Olyan jó volt hallani, ahogyan keresztapu folyamatosan igy hivott, hiszen anno… mi is igy hivtunk sokáig, ám mára már csak ritkábban jön elő.
Volt jövés-menés-utazás-műtét-munka után szaladgálás, dokinénivel egyeztetés. Szóval mozgalmas napok állnak mögöttem.
Csak kapkodom a fejem, és egyenlőre még az idő is kedvez a teendők sorának, és remélem mielőbb kedvező fordulat történik velünk.
Majd…, ha tudok irni kicsikét, akkor… talán még…
addig néhány kép… RÓLAD DRÁGA!!!
Ez a kép apucika elutazása reggelén készült…
Ez pedig tegnap, amikor benn játszva a nagyágyon elaludtál, és óvatosan átvettelek a kicsi ágyikódba és hála meg sem ébredtél…
És ez pedig a legfőbb játék tevékenység a napok óta….
Keresztapu egyik ajándéka. Nem gondoltam volna, hogy ekkora sikere lesz. És nem csak nálad, hanem én is szeetek belőle épiteni, no és a mama is.
Napok óta csodálatosan szép idő volt, van, igy még a hátralévő kertészkedést befejezve dolgoztunk együtt ma kinn. Nagyon sajnálom, hogy nem volt velem a fényképezőm…. nagyon.
Mami, amig ma mi kinn voltunk a kertben…, addig egy klassz meglepetést készitett elő.
Máskor is csinált már olyat, hogy baba autóit pl. a TV alatt sorbarendezte, szépen elpakolta.
Azonban a mai volt eddig a csucs.
Ugyanis:
* épitett egy várat (ujat)
* a várba királyfit is ültetett (korábbi tisztes foglalkozása tél-fiú volt 🙂 )
* sorbarakta baba épp az ágyon lévő autóit
* odasorakoztatta hozzájuk a vonatokat, vagonjaikat, és
mikor beértünk szólt, hogy meglepi van benn a szobában.
Ime ez várta Csanádkát!!!
Nagyon örült babácska, és aztán be is indult a játékozás.
Imádnivaló GYÜMIKÉNK, TÜNDÉRKÉNK, MANÓKUSKÁNK :-)
2008 október 17. | Szerző: Mano-anyuci
Pillanatok… 🙂 🙂 🙂
Készülünk ki a NAGY szélbe… 🙂
Egy egészen egyszerű válasz…
2008 október 15. | Szerző: Mano-anyuci
Kedves Mindenki, kedves minket figyelemmel kisérők. Ime a válaszom a hozzám eljutott kérdésre.
A fényképek nagy része benn a szobában készül. Miért?
— Mert itt van módom nyugalomban elcsipni 1-1 pillanatát Csanádkának, és olykor elhelyezni a fényképezőt egy megfelelő helyre, ahol automata beállitással ketten is rajta tudunk lenni a fényképen, hiszen nincs aki (mamin kivül, aki nem jól lát) minket lefotózna. Mostanában pedig egyre nagyobb nehézség megoldani a fotózást, ugyanis nehezen marad nyugton babaka, hiszen ŐŐŐŐ szeretne fotózni.
Hangulat…, nosztalgia…, ÖRÖM visszaemlékezés… :)
2008 október 15. | Szerző: Mano-anyuci
Az elmúlt napokról
2008 október 13. | Szerző: Mano-anyuci
Néhány kép az elmúlt napokról… még. Szerettem volna már korábban is idetenni ezeket, de valamiért mindig lemaradtak. NOS! Most pótlom.
Édesdeden alszol drága
Sajni tényleg elfelejtettem még a bokron érő piros példányokat lefényképezni,
pedig csuda szépek voltak.
((ez még a motorbaleset után készült, és itt még sebes a nózid).
és persze lejönni akaró részeket! 🙂 🙂
A félig uzsit, félig vacsit kinn az udvaron adta neked mami fél hatkor, mialatt én a végéhez értem a melókázásnak. Te jól bekajáltál, én meg alig vártam, hogy lecsüccs végre.
Kihasználtuk még ezt a hétvégi két csudaszép napos időt. Csak hát most meg… De az a lényeg, hogy szép lett mindenhol, Te jól érezted velem kinn magad, és a náthaféleséges orrfolyásod is mintha kicsit kevesebb lenne.
Hétfőn voltunk
ortopédián, mert a dokinénid adott beutalót, hogy megnézzen a
szak-doki. Igy is lett. Igaz felbosszantottam magam a rendszertelen,
szervezetlen időpontadáson. Namármostan—- voltunk legalább 30-an,
35-en. Mindenki már ott volt háromnegyed háromkor, mint mi is. Kicsi
folyosó, alagsor, beteg köhögő emberek, és talán 5-8 szék. És kiderült
ám az is, hogy azért van ennyi ember itt, mert mindenkinek három-órára
adtak időpontot. Azt hittem szét-üti a fejem a guta. Én meg nem
engedtelek kettőkor elaludni igazán az ebéd után, mert nehogy
elkéssünk. Felháboritó, és méltatlan. Veled ellenben semmi gond nem
volt, egyetlen egy aprónép voltál a nagyobbak között, és a magad módján
el is szórakoztattad a “közönséget”. Édesen mászkáltál, magyaráztad az
ajtóknál, hogy doktorbácsi még nincs benn, … de jön.
És még… azt is elmagyaráztad, amit én itthon mondtam neked, hogy
miért is megyünk ma a kórházba. Megálltál, széttetted a lábadat,
felforditottad az egyik talpadat, máramennyire ez sikerülni tudott, és
magyaráztad… doktorbácsi megnézi baba lábát. nem fáj, csak megsimogatja. Az
üldögélő emberek, nagyobb gyerekek, mamik mind mosolyogtak rajtad, és
mindenki kedvesen beszélgetett is veled. A legtöbbet egy kislánnyal voltál. Nagyon rendes, kb 5 éves leányka volt, aki nagyon
megkedvelt. No vele megettetek majd két csomag ropit, és még valamilyen
ropogós csokis izékét… 🙂 Napsugárnak hivták, és meglepően kellemes
benyomásom volt a szüleiről is, akik sokszor szóltak hozzánk. Épp
Napsugár ment be elsőnek, amikor is megkérdeztem, hogy mi akkor mostan
…. hanyadikok is leszünk…, mondta az asszisztens, hogy 6.-nak
vagyunk felirva.
Aztán
háromnegyed-négykor (dokibá is csak fél-négyre érkezett meg) 2.-ként,
Napsugár után —a többi beteg ugyanis beküldött bennünket—,
bejutottunk, és Te drága nagyon kedvesen mutattad a lábad a
dokibácsinak, sőt mindent, amit kért meg is csináltál. És mikor már
befejezte a vizsgálatot, még akkor is a széken ülve mutattad a lábad,
hogy igen, igen…. tessék még vizsgálni. Nagyon jót mosolyogtak
rajtad, és nagyon büszke voltam, hogy ilyen jó kisfiúcskaként élted meg
ezt a vizsgálatot, ami azért valjuk be nagy faxnival nem járt, hiszen
csak cipőt vettük le, és a lábad nézte meg a dokibá.
Kaptunk vényt, készittetni kell majd cipőcskét, de azt már csak jövőhéten intézem.
Mára elég volt ez a délutáni sorbanállósdi.
Hazaérve aludtál egy nagyot négytől negyed hétig. Fel is csak azért ébredtél, mert költöttelek.
23.
2008 október 11. | Szerző: Mano-anyuci
2008. Október 11.
23. hónapos lett Csanádka
Hivtalak, kértem, hogy gyere az ölembe! Már szaladtál, mikor észrevetted mamát, aki várta, hogy készithessen fényképet Rólunk. Na neked csak ennyi kellett, no és kellett volna még a fényképező… IS… mamitól.
A sirás oka, hogy nem babácska készithette a fényképet, hanem mama.
Nahát! Nahát! Azért ilyen képet is teszek fel, mert még a végén senki nem fogja majd elhinni, hogy olykor-olykor azért még Te is szoktál sirdogálni. Na hála nem sűrűn, de azért megesik nálunk is az ilyen. 🙂
Aztán persze már nem volt gond, de…
az első pillanatokban mindig nagyon eltörik a mécses.
SŐŐŐŐT!!! Nagy ölelések, és nagy csimpaszkodások voltak.
Mama kérte kinn a konyhában, hogy mosolyogj!!!
Tessék kérem jól megjegyezni.
RENDŐRKE-keke
Tevegetünk… Motyorozunk… :-)
2008 október 10. | Szerző: Mano-anyuci
Átlagos hétköznapok! Átlagos hétköznapok? Hiszem, hogy az átlagos hétköznapok is mindig ünnepi töltésűek, mert igy élem meg veled, mert igy akarom megélni.
Nagyon rákaptál a motorozásra mostanság. Hajtunk, hajtunk, hajtunk. És rendkivül élvezem, hogy kicsit szabadabb lettél, azaz ÖNÁLÓ-bb. Igaz néha elkóricálsz, de a szemecskéd sarkából azért figyelsz. Ha kikerülök a látómeződből, akkor viszont felhangzik a kedvenc szavaim egyike: anyucika-kika. Igen én is becézve lettem pár napja, mióta apuci itt volt. Anyucika-kika. És várod a hatást. Ugyan jelzek-e vissza!? Esetleg elmentem tényleg??? 🙂 Persze mindig megtalálsz, és nagy az öröm.
Mióta elment apucika…, jöttünk, mentünk, tettük amit kell, aztán
kedden
jöhettek a szerelők, és megcsinálhatták a pinceajtónkat. Négy órát dolgoztak. Nem gondolták, hogy ennyi
meló lesz, de hála készen lett egy bizonyos részig (zár rész nélkül).
Csanádka az elején kicsit félt, mert nagy hangja volt a szerszámoknak,
de aztán csak magyarázott… fiúk pincébe vannak, majd fiúk kijöttek, vágnak, szikra, gép szikrázik, hangos nagy gép szikrázik.
Amikor
este elszaladt még vágókorongért a fiúk egyike, akkor “beköltözött” egy
kiscica az udvarra. Reggel a bejárati ajtónál aludt. Nem akarok még
cicát, mert…, de szegénykém nem akart másnap sem elmenni. Szaladgált,
bebújt, elbújt, ugrizott. Az eszem azt mondja nem. A szivecském pedig,
mikor láttam…, ahogyan Csanádka magyarázott a cicának, szaladgált
utána…, hogy jó lenne babának, DEDEDEDE!!!!
Az élet megoldotta
a cicával való gondomat. Nem kellett volna igy, hiszen tudom, hogy
fölfelé a Virág úton a 6. lakásban lakott…, de szaladgált, jött ment,
és hát… a szomszéd Pista bácsi elmondása szerint … már nem él.
Szomorú.
A héten kicsit folyik az orra babának. Két éjjel is megébredt rá, mert a cumizás és a bedugult orrocska nem volt
képes egymást kiszolgálni. Azaz vagy levegő a szájon át, vagy cumi.
Mivel kellett a cumi, az orron való levegővétel nem volt elég. Felsirt,
simogattam, kicsit megnyugodott, majd mellettem kötött ki.
Az
orrfolyás napközben is megmaradt. Nem túlzottan vészes babánál, mert
egyenlőre hagyja zsepivel törölni, és ki is fújja kérésre. Kapja a homeós cuccosokat. Egyenlőre úgy érzem kordában tartjuk a kordában tarthatót… 🙂
Mami
viszont! szegényke nagyon taknyos. Adom neki az apuci gyogyókat, de
neki nem igazán használ. Volt dokinál is. Nem a nátha miatt, hanem a
szokásos gyogyói feliratása miatt. Haragudtam rá. IGEN. Miért? Mert nem
szólt, hogy elfogyott a szivgyógyszere. Nem szólt, mert ….!
Haragudtam. És elmagyaráztam, inkább ………., de ilyet nem
szabad. Ez neki fontos. Nem csinálhat ilyet. Szóval elment, feliratta,
kivettem. És már nem haragszom, hanem megértem…, hogy miért…, de
akkor sem…
Aztán néztem babának sapkát, de nem volt. Igy
utólag jutott eszembe, hogy ahogyan mondtam apucinak…, nem irtam
össze, hogy mire lenne szükség, csak a legfontosabbak jutnak, jutottak
eszembe…, pedig arra Dunakeszi felé mikor megálltunk… ott volt az
az üzlet, ahol biztosan lett volna sapka. Majd minden sapkáját abban a
bolttipusban vettem, és ott kinn a legnagyobb a választék. Na de …
majd lesz.
A hét közepén volt hajmosás is. Nagy PANCSI volt a nagy kádban. Nagyon pancsoltunk. 🙂
Elindultam
autóval babával, aztán gondoltam majd kikötünk valahol. Igy is lett.
Autóztunk, motoroztunk. És hazafelé kicsit aludt baba az autóban. És
persze rengeteget beszél. Minden kicsi falunál, figyeli!!!! figyeli,
hogy lát e templomot. Bimmm-bammmm-ot. Mindig mondja, mutatja.
Voltunk
délután a dokinéninél a prevenár oltás miatt. És bár betegrendelés
volt, de fogadott minket, pedig hála… nem vagyunk már orrfolyósak
annyira. Kapott krémeket az arcára ismét, és vigantol olajat (D
vitamin). Megbeszéltük az oltást, és még pár dolgot, amit akartam már
régen egyeztetni vele. Doktornéni nagyon kedvesen mondogatta, hogy
nagyon szépen beszél babaka, és milyen értelmesen megjegyez dolgokat.
Végigcsacsogta az ottlétünket. Kellett neki a pingvin a fehér fóka, a
kisegér. Mikor a kisegénél megjegyezte a doktornéninek, hogy kisegér, kisegér minden lukba belefél… 🙂
a doktornéni megjegyezte, —látom, látom, anyuka sokat mondókázik
neki, mert a kisegérről rögtön a mondóka ugrik be neki— 🙂 IGEN!
Gyönyörű
idő volt csütörtökön. Olyan csodaszép, hogy baba is body-ban és egy
hosszú újjú pólóban jött velem egy nagy sétára. És még igy is meleg
volt. Annyira drága. Minden érdekli. Nagyon lassan haladunk, mert most
gyalog mentünk (azaz motor nélkül). Szedi a virágokat, guggolva
percekig nézi a bogarakat, a madarakat a fákon, bokrokon, magyaráz a
kutyáknak… ugatnak mikor odaérünk, hiszen ez a dolguk, erre Csanádka
mondja nekik… ne-haragudj, 1x, 2x, 3, sokszor…, ha nem hagyják abba, akkor mondja, hogy helyedre, menj a helyedre!!!
Az autóban történő kicsi alváson kivül nem volt több alvás. Pedig kellett volna, de nem. Mondtad kétszer, hogy kiságyba pelussal, cumival aludni megy Csanádka. de mikor kétszer is betettelek, akkor meg nem aludtál el.
Délután füvet vágtam még kinn az árokban, aminek kevésbé örültél.
MAAAAJD elindultunk egyet motorozni, kiváltani a gyogyótárból a cuccokat.
Rengeteg beteg ember van. Már most. Mi lesz még később. Aztán pedig motoroztál, találkoztunk Pannával, majd együtt motorozva elrepült az idő…
Az estét a hetek óta szokásos, rendszeres, kihagyhatatlan, futkározásokkal teli, és kacagástól hangos BÚJÓCSKÁVAL zártuk.
Van egy rendszered a bújócskázásban. Mikor én, avagy apuci elbújik valahová a lakásban, akkor Te a következő körnél ugyan oda bújsz. Ez 100 %.
APUCI NAPOK — boldog októberi kezdés…
2008 október 7. | Szerző: Mano-anyuci
Igen! Jött apucika. Nagyon vártuk. Babaka és anyucika is. Mindig elképesztően sajnálom apucikát a hosszú-hosszú út fáradalma miatt. Nagyon vártuk, és nagyon örültünk, hogy jött, hogy tudott jönni…
Az utunk jó volt, a suliban gyorsan elpakoltam, és még elköszöntem pár ismerős tanártársamtól. Az ebédlőben ettünk két falatot, majd fényképet készitettem kinn az udvari viz-csobogónál. Utólag már bánom, hogy nem léptem feljebb, ahol apuciék voltak, mert olyan szép volt a kerti rész is.
Majd elfeledtem mondani, azaz irni, hogy Csanádka mikor apucika nincs itt nálunk, gyakran nyitja ki a szekrénykémet, aholis apuci fehér-barna-vállú hosszú-újjú pólója van. Mindig megjegyzi— apáééé. És a drága még csütörtökön, mikor mondtam, hogy jön apucika…, hát már akkor odament a szekrényemhez, kinyitotta, kivette, azaz kihúzta a fehér pólójának az úját, és mondta, mondogatta… FELVENNI-apucika! Persze megértettem, és megigértem, hogy ha itt lesz apucika, akkor megkérem majd, hogy vegye fel. Igy is lett. Mielőtt indultunk pestre apucika felvette…, és azt csak látni kellett volna ahogyan reagált ez a kis prücsök!!! Mosolygott! Széles mosollyal, és megsimogatta apucika lábát, majd a kárjához ért…, és mondta. Póló. Apucika pólója.
Aztán másnap nagyon szépen sütött a napocska… mi meg igyekeztünk kihasználni a remek időt. Mentünk… együtt…, hogy feledjük…. Ismét ketten maradtunk…
és most erről csak ennyit, mert JÖN!! Ismét jön, csupán…
pár hét…
addig maradunk…
és mosolygunk,
mert
örülünk, hogy lehetünk egymásnak.
Ez a kép akkor készült, amikor már biztosan hazaért apucika… ismét hosszú út után.
VÁRUNK!!!!
SZIA APUCIKA!!! INTEGETÜNK!!!
És még…
– a becézés minden szintje létezik — APUCIKA-KIKA. Érdekes, hogy nem is mindig akartál valamit apucika-kika-tól, de mondogattad, mint egy kis szajkó. Csak az kellett, hogy visszahalljad, hogy — tessék?
– nincs olyan, amit ne tudnál kiejteni, elmondani, elmagyarázni. Apuci is nagyon élvezte az állandóan csacsogó kis dumagépét. És nagyon szépen mondod mindazt, amit már el szeretnél mondani.
– mennek a mesélések, és kéred is, hogy meséljek. A favorit még mindig a zeneovi cd, és a mondókás kazetta. Olyan jó lenne bőviteni a tárunkat, de itt oly kicsi a választék.
– a nagy ágyon mindig apán lovagoltál, bújtál hozzá, szeretgetted, egy egy elmerengő pillanatban …. még a kezeit, újjacskáit is lassan simikézted. 🙂
– énekelsz rendületlenül, és már mikrofont is használsz. Néha oda tartod elénk a mikrofont és akkor nekünk folytatni kell az általad elkezdett éneket.
– ettél szőlőt. Ez mondhatni világszámnak számit nálunk, ugyanis az almán és banánon kivül más gyümölcsöt nem engedsz lecsusszanni.
– …… még irok még…, csak….. TEHÁT MAJD MÉG FOLYTATOM ITT!!!
Baba-házipatika
2008 október 25. | Szerző: Mano-anyuci
Jó, ha tudjuk … 🙂
Általában több gyógyszert tartunk otthon, mint amennyire szükségünk van, sőt képesek vagyunk a házi patikát összetéveszteni a gyógyszertárral. Elég, ha a legfontosabb készítmények állnak a rendelkezésünkre.
Legyen a gyerek akárhány éves, kiskamasz vagy nagykamasz, az a legbiztosabb, ha a gyógyszereket egy zárható szekrényben tároljuk. Alapvető szempont, hogy a gyerek ne férhessen hozzá. Ne higgyünk abban, hogy a keserű aroma miatt nem fogja meginni a folyadékot, vagy hogy a gyerekzáras csomagolást nem nyitja ki a kicsi könnyedén.
Évente nézzük át a gyógyszeres dobozunkat, és a lejárt szavatosságúakat, valamint azokat, amelyeket nem ismerünk, nem tudjuk, hogy mire való, dobjuk ki. A gyógyszereket sose tegyük a szemeteskosárba – ugyanolyan veszélyes, mintha a gyerek polcára raknánk az ampullát –, hanem vigyük el a patikába, ahol szakszerűen megsemmisítik.
Ne tároljunk otthon maradék, fel nem használt antibiotikumot, és ezt soha ne adjuk be saját felelősségre! A tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy az antibiotikum orvosi javallat nélküli alkalmazása ronthat a helyzeten: a baktériumokat ellenállóvá teszi, mutánsai pedig a kezdeti fertőzésnél sokkal súlyosabb problémákat, még allergiás reakciókat is okozhatnak.
Láz- és fájdalomcsillapítóból két különböző hatóanyagú gyógyszer legyen otthon. Mielőtt bármit is beadnánk, olvassuk el a betegtájékoztatót, és csak akkora mennyiséget adjunk a gyerekeknek, amekkora elő van írva.
A felbontott kanalas orvosságot felbontás után 7-10 napig használhatjuk fel.
Mi legyen otthon?
Fontos, hogy két különböző hatóanyagú gyógyszert tartsunk otthon. A különböző elnevezésű gyógyszerek gyakran ugyanolyan hatóanyagot tartalmaznak, és így túladagolhatjuk a gyógyszert. Kétéves korig kúpot érdemes használni, mert ez gyorsan és biztosan felszívódik. Ha már zavarja a gyereket, inkább szirupot, porrá tört tablettát adjunk neki. (A két legismertebb a paracetamoltartalmú Panadol és az ibuprofentartalmú Nurofen, ezek három hónapos kortól adhatók.)
Nyákoldók
Sűrű nyákképződéssel járó állapotokban használhatók. Mivel gyerekkorban ezek igen gyakori betegségek, ezért célszerű, ha mindig van otthon belőlük.
Orrcseppek
Fontos, hogy az orrnyílásokat váladékmentesítsük, és erre kiváló az orrszívó készülék. (Úgy használjuk a készüléket, hogy befogjuk a gyerek egyik orrát, a másikat szívjuk, aztán cserélünk. Ha ketten végezzük a műveletet, gyorsabban haladunk.) Az orrcseppek csökkentik az orrfolyást, csökkentik a középfülgyulladás kialakulásának esélyét.
Kalcium
Allergiás megbetegedéseknél használható, gyors, de korlátozott hatású gyógyszer. Darázscsípésnél adható. A pezsgőtabletta a legelterjedtebb, de ha gyerekünk nem issza meg a szénsavas italokat, akkor nem sok esélyünk lesz. Ilyenkor a legjobb az injekciós ampulla, amelyet ha feltörünk, beleönthetjük az innivalójába.
Bőrápolás
A kisbabáknak még nagyon érzékeny a bőrük, bármikor kiütéses lehet a popsijuk. Mindig legyen otthon egy hatékony popsikenőcs, amellyel tisztába tevéskor bekenjünk a babát.
Szájpenész
Szintén babáknál előforduló, igen gyakori fertőzés. A szájban apró fehér foltocskák jelennek meg, amelyek fájdalmasak, gyakran még az evést, a szopást is befolyásolják. A szopás után a szájban megmaradó tejmaradéktól úgy lehet megkülönböztetni, hogy nem lehet letörölni. Kezelni a vény nélkül kapható ecsetelővel, a bórax-glicerines oldattal (rózsaméz) lehet, de például a gyógynövényboltokban kapható grépfrútmagkivonat olaja is hatásos lehet.
Sebtapasz, steril mull-lap, pólya, géz, sebfertőtlenítő, steril vatta, sebhintőpor.
Égési kötszer
Ez a speciális gél és kötszer formájában is hozzáférhető készítmény egyszerre hűt, csillapítja a fájdalmat, és véd a fertőzésekkel szemben. Használata csökkenti az égés, forrázás komplikációit, javítja a sebgyógyulást.
Olló, csipesz
A sebellátáshoz és a kullancskiszedéshez.
Lázmérő
A rugalmas végű, digitális lázmérő minden helyzetben jó.
Oldal ajánlása emailben
X