Igazán sokan voltak az évzáró ünnepségen az oviban szülők, anyukák, apukák, nagyszülők, sőt még barátok is…Mi csak a “szokásos” módon kettecskén… 🙁 , hiszen apuci ismét igen messze van tőlünk.
Majdnem elkéstünk a szokásos zizis munkahelyi elfoglaltságok miatt, és kapkodtam, rohantunk, de végül… megérkeztünk. (Mindenki glancba vágva…, mi pedig… na de már túl vagyunk…., és ugye végül is a végeredmény a lényeg, és addigra pedig már minden rendben volt.)
Babócka ügyes volt, kicsit elkalandozott a napi műsor alatt, nem igen kötötte le a program minden verse, zenéje, éneke. Sajnos, mivel későn érkeztünk, igy egészen hátul ültem, igy fotókat sajnos nem igen sikerült késziteni…, azaz nem igen sikerült jókat késziteni. Na de örülök, hogy emléknek igy is van néhány fotónk, ugyanis majdnem le is merült a fényképezőnk…, mert ismét fogyóban van az elemünk.
Szóval a műsor után a mellettünk lévő teremben “meglepetés várt” egy nagy torta tüzijátékkal, amiből minden gyermek és hozzátartozó kaphatott. Kellően maszatosak, mocskosak is lettek a gyerekek. Na nem baj, inget mosunk, hogy szombatra ismét rendben legyen a fehér ingecskéd.
A program után mindenki rohant, igy mi is mentünk még csomagolópapirt venni…, és hát fagyizást terveztünk, ám mivel Csanádkának már tegnap fájdigált a torka, igy nem fagyit, hanem egy MAOM cukorkát kapott, aminek azért örült, és nem sajnálta a fagyit.
Csanádka a következő vers középső versszakát mondta, egyébként az egészet mondogatta már előtte nem is egyszer a héten Manci néninek, Magdi néninek, és nekem is itthon. 🙂
Gazdag Erzsi: MESEBOLT
Volt egyszer egy mesebolt,
abban minden mese volt:
fiókjában törpék ültek,
vízilányok hegedültek.Öreg anyók szőttek-fontak,
apró manók táncot roptak.
Lidérc ugrált az udvarban,
kaszás pók varrt az ablakban.
A lámpában ecet égett,
az egylábú kettőt lépett,
cégére egy tündér volt:
ilyen volt a mesebolt.
2012-06-07 — Évzáró ünnepség az oviban
2012 június 14. | Szerző: manovagyok
Majdnem elkéstünk a szokásos zizis munkahelyi elfoglaltságok miatt, és kapkodtam, rohantunk, de végül… megérkeztünk. (Mindenki glancba vágva…, mi pedig… na de már túl vagyunk…., és ugye végül is a végeredmény a lényeg, és addigra pedig már minden rendben volt.)
Babócka ügyes volt, kicsit elkalandozott a napi műsor alatt, nem igen kötötte le a program minden verse, zenéje, éneke. Sajnos, mivel későn érkeztünk, igy egészen hátul ültem, igy fotókat sajnos nem igen sikerült késziteni…, azaz nem igen sikerült jókat késziteni. Na de örülök, hogy emléknek igy is van néhány fotónk, ugyanis majdnem le is merült a fényképezőnk…, mert ismét fogyóban van az elemünk.
Szóval a műsor után a mellettünk lévő teremben “meglepetés várt” egy nagy torta tüzijátékkal, amiből minden gyermek és hozzátartozó kaphatott. Kellően maszatosak, mocskosak is lettek a gyerekek. Na nem baj, inget mosunk, hogy szombatra ismét rendben legyen a fehér ingecskéd.
A program után mindenki rohant, igy mi is mentünk még csomagolópapirt venni…, és hát fagyizást terveztünk, ám mivel Csanádkának már tegnap fájdigált a torka, igy nem fagyit, hanem egy MAOM cukorkát kapott, aminek azért örült, és nem sajnálta a fagyit.
Csanádka a következő vers középső versszakát mondta, egyébként az egészet mondogatta már előtte nem is egyszer a héten Manci néninek, Magdi néninek, és nekem is itthon. 🙂
abban minden mese volt:
fiókjában törpék ültek,
vízilányok hegedültek.Öreg anyók szőttek-fontak,
apró manók táncot roptak.
Lidérc ugrált az udvarban,
kaszás pók varrt az ablakban.
A lámpában ecet égett,
az egylábú kettőt lépett,
cégére egy tündér volt:
ilyen volt a mesebolt.
Oldal ajánlása emailben
X