Nincsenek rá szavak, hogy mit éreztem!
2008 március 26. | Szerző: Mano-anyuci |
Kicsi drága babakánk!
Tegnap..., első alkalommal “beszéltetek” hosszasan apucival telefonon. És ez már igazi kommunikáció volt. Kért apucika Tőled néhány dolgot, és Te kedvesen mind1-iket teljesitetted. Pl. megkérdezte, hogy hogyan csinál a mentő? és Te azonnal “válaszoltál” . 🙂 🙂
Ma pedig…, mint1 folytatva a tegnap elkezdett kedves “játékot”, azaz beszélgetést, ismét hallgattad, hallhattad, ahogyan apucika beszél hozzád. Most azt kérte, hogy küldjél neki puszit. (Apuci a pusziküldést egyetlen ujjával szokta küldeni, igy mi is igy tanultuk meg.) Nos küldtél is puszikát, de… ettől sokkal érzékenyebb dolog történt, ami miatt kicsit még locsoltam is. Magadtól…, teljesen magadtól…, a szeretetedet úgy fejezted ki apucika iránt, hogy megpusziltad a telefont! Mint is mondhatnék! Nagyon összeszorult a szivem. Alig tudtam a visszakapott telefonba apucitól elköszönni. ………….………………………………..
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: