Most nem fogom hosszúra húzni a bejegyzés tartalmi leiró részét,
ám annál több, és kedvesebb fotóval tűzdelem meg e bejegyzést.
Kedves képek, szép emlékek felidézésével.
Még hideg…, havas pillanatok:
Indulás a tóra.
Zsombor és Csanádka.
Eszter épp a korit adja rá Zsomborra, aki igen ügyesen tudott már siklani.
A fiúkkal egyszer ovi után még autó tisztitásba is fogtunk.
Versengés volt ki, mikor takarithat. 🙂
Gyakran haladunk az oviból a boltig kis csapatban. Közben persze mindenféle szaladgálás, hócsatázás, CSOPORTBA ÁLLÁS is előfordul. A kép a hires CIPÓ-KŐ-nél készült.
Zsombor-Máté-Csanád
Nyugalomban a kertünk, hó takar mindent.
Ebéd, sok tepsis-husival befőttel 🙂
És ami a lényeg, mind el is fogyott.
Utazunk…
Névnapomra ezt készitettem el kétszer is.
Nagy sikere volt. Mind-mind elfogyott. A nagyobb méretűekbe még meggyszemek is vannak. Neve: puncsgolyó.
Fini vooooolt. 🙂
Nyalakodó-kicsi ügyes cukrász-segéd 🙂 aki imád segedelmeskedni!!!
Ki nem hagyna egyetlen sütést, főzést, takaritást, pakolászást.
((nem izlett neki a holland kakaópor, igy a nestlét kanalazgatta,
aminek eredménye a szája körüli szépség)
Csanádka mostani újra felfedezett (kb 2-3 éves)
egyik kedvenc kirakós játéka 🙂
Kukucs! Kezdem a kirakást újra!
És még farsang is volt, amit nagyon kedvelt Csanádka.
Hála a tombolán is volt siker… 🙂
ÉS A KEDVENC FÉNYKÉPEM CSANÁDKÁRÓL,
MERT ITT LÁTSZIK CSAK IGAZÁN AZ A HUNCUTSÁG, AMI BENNE VAN….
(( JELMEZ: Dóra és Diego meséből — a kicsi jaguár))
Na olykor azért készen is vásárolunk, és olyankor kötelező gyertyát is meggyújtani a sütin.
Ez egyébként apuci és Csanádka névnapja alkalmából történt, hiszen ÁRPÁD is a lelkem, akárcsak apcija.
