November 7. vasárnap

2010 november 7. | Szerző: Mano-anyuci |

Nagyon elérzékenyültem ma benn a Tesco-ban….

ugyanis…

befelé menet egyezkedtünk, hogy nagy kocsi vagy kis-kocsi lesz az, amit vigyünk.  No nem a nagy mennyiségű vásárlandók miatt, hanem hogy egyáltalán mit toljunk be…  Mostanában majdnem mindig én toltam a kicsi kocsidat, ezért nem szerettem volna ismét azt vinni….

aztán mégis, mert olyan szépen kértél…

* anyucika! nagyon megigérem, hogy én tolni fogom a kocsit, és nem hagyom el

jó, mondtam…, és tolhattad a kicsi kocsidat.

Sejtettem persze, hogy amikor a pékárushoz fogunk érni és látsz valami finit, amiből szeretnél enni, akkor persze nem lesz egyszerű tolni a kocsit, és enni is… Nos ilyenkor szokott az lenni, hogy fogom, és tolom helyetted.

Természetesen most is igy volt…

viszont örültem, hogy azt a nagyon friss, és igen sajtos, no és még igen ropogós sajtos kiflit volt kedved enni, igy szó nélkül megfogtam a kicsi kocsidat, és elkezdtem tolni…, miközben Te épp egy mellettünk lévő anyukát és kb 1,5 éves kisfiát nézted aki a nagykocsi gyerekülőkés részében ült, és szintén kiflit majszolt.

Szóval amig Te őket nézted, azalatt kezdtem el húzni a kocsidat, majd mikor elhaladtam melletted, és megláttad mit csinálok a következőt mondtad:

* de nagyon kedves vagy anyuci, hogy magadtól húzod a kocsit, pedig én…. megigértem, hogy fogom tolni…  köszönöm… ADHATOK EGY PUSZIT ÉRTE!!!!

Igen!  Mondtam, és boldogan hajoltam oda hozzá…. és adtunk egymásnak egy-egy puszit.

Megdobbant a szivem, és ráadásul el is szorult…, és erre tett még rá az előbb már emlitett anyuka, aki 2 méterre állt mellettünk, és most megszólalt…   HA NEKEM EGYSZER AZ ÉN FIAM MAJD ILYET MONDANA….

….. na ekkor elfordultam kicsit …  mert ….. könnybe lábadt a szemem…. 

aztán vissza, és azt láttam, hogy Csanádka még mindig huncutul nézi, ahogyan húzom a kocsit…, és mosolyog közben RÁM!!!!!!!!!!! és kérdezi:

* húzod még kicsikét anyuci???  ((és perzse csak mosolyog, mosolyog….)))

Istenem!!!!!!!!

…………………………………………

……………………………………………………………..

…………………………………….. a szivem pedig csak dibizett és dobizott még sokáig….