Hétfő délután ismét… :(

2009 július 28. | Szerző: Mano-anyuci |

Igen! Hétfő délután hazaérve a bölcsiből ismét orvosra volt szükség, így bevittük mamit a kórházba. Sokáig vártunk, amíg sorra kerülhettünk. Addig Te türelmesen elmotoroztál az ambulancia folyosóján. Nagyon jó, hogy vittem a motort, mert igy nem fáradtál el, hiszen üldögéltél a motorodon. Aztán már háromnegyed nyolc volt, amikor mondtam kicsit bosszankodva két órai várakozás után…, jó, most eljövünk, mert azért talán… vacsorázni is kéne, no meg fürödni, feküdni.

Otthonról még többször telefonáltunk, maminak, akinél  ment az infúzió, a terápia, és már lehetett tudni, hogy még talán az este, de lehet csak reggel…, de beviszik Mikolcra az Infectológiára. 🙁

Nem tudják mi a baja, de félő, hogy az augusztu 3.-i szívkatéterezése igy veszélybe került, ugyanis nem valószínű, hogy addigra helyre jön. SAJNI! Mert mami már nagyon várta.

Hazaérve aránylag jól vacsoráztál, majd fürödtél, és ágybakerülve mondhatom hamar elnyomott a fáradtság. Sokat emlegetted még az ágyikóban is a mentő felhajtót, ahol sokáig nézegettük a generátorokat, amik rettenetesen zúgtak, így érdekelt téged nagyon, melynek örömére 5 percenként mentünk meghallgatni, megnézni, megvizsgálni…

* anyucika kimegyünk megnézni a generátort? (kb. 4-5. próbálkozástól már helyesen mondod) 🙂
* megnézhetem honnan jön a generátor nagy hangja?
* kapcsoló van a generátoron?
* a cicák miért szeretik a nagy generátort?
stb., stb., de minden a generátorról szólt olykor.

Az ambulancián nagyon sok sérül (fej, láb, kar, borda) volt, minden hely foglalt volt. Te lazán motoroztál közöttük, de ügyeltél, hogy nehogy valakinek a lábára hajts. Aztán mig vártunk…, szépen elfogyott az a rengeteg ember, mi pedig még csak mindig vártunk, vártunk…, pedig előttünk senki nem volt, és mi más orvosra vártunk. 🙁 Szóval amikor már MINDENKI elfogyott a váróból, Te megszólaltál, hogy mamika! menj te is oda, (mutattál az újjaddal a sebészeti ajtóra) mert ott gyorsan elfogytak 🙂 Az asziztensek jót nevettek rajtad, és gyakran szóba elegyedtetek, ha nem épp a generátort vizsgáltuk.

Majdnem mindenkinek elmesélted, megmutattad, hogy nekem brümmögős naaaagy motorom van. kipufogója is van, nézdcsak, és délutánonként fagyit is lehet venni tőlem. A milyet? kérdére aztán kezdted sorolni… karamellásat, valíliásat, citromosat…. és ami még nem fogyott el. 🙂

Az éjszaka nem volt könnyű! Többször is felsírtál, bár a kérdéseimre, hogy mi a baj, igazából nem tudtál konkrét választ adni. Aztán kaptál teát, peluskát megkerestem neked, és vissza-visza aludtál kicsikét. Hajnalban egy ilyen felsíráodnál még pisikéltél is…, és ismét teáztál.
Néha ilyenkor mamára gondoltam, hogy talán érez baba valamit, amiért ilyen nyugtalan…, és csak kértem mindenkit fenn a magasban, hogy….. ne legyen baja mamának!!!!!!!!!!!! (aztán reggel kiderült ám…, hogy kettő alá esett mami vércukorszintje… 🙁 HÚÚÚ ez nagyon alacsony!

Kedd reggel aztán beindult a telefonsorozat. Mama, hogy még mit vigyek neki, aztán Keresztapukád, aki nem tudta még, hogy mami kórházban…, aztán apuci, aztán ismét mama, aztán…. elkészültünk, és mentem veled a kórházba, mert tartottam attól, hogy mamit a mentő nehogy elvigye addig, amíg oda nem érek a kért dolgokkal.

Nagyon jól döntöttem, hogy még veled együtt mentem, ugyanis alig értünk be, és vettem meg, intéztem el amit még ott kért mama, már … jöttek is a mentősök. Ezek alapján már háromnegyed nyolckor jöttek érte, és ha először elviszlek bölcsibe, akkor épp elkerültük volna egymást mamival.

AZTÁÁÁÁN!!!!!!!!!!! Hazafelé kimotoroztál a kórházból, majd türelmetlen kocsisok vártak a parkolóban, hogy mikor megy el valaki az ott már álló autók közül. Nagyon haragszom magamra. Az egyik ilyen kérdezőnek mondtam, hogy igen, mi megyünk, és láttam a mögötte sorakozó autókat, és sajni nem rád figyeltem 100 %-ban, amikor beszáltáll…, és egy mozdulattal löktem is be az autó ajtaját, amit ugyan kicsit tudtam fékezni, de teljesen nem…, és sajnos az újjacskáiddal még kapaszkodtál az autó szélében. Ilyet még sohasem csináltam…!!! Rázártam, azaz löktem az újjacskáidra (nagyújjad kivételével a többi négyre) az ajtót. ANNYIRA!!! de ANNYIRA sajnáltalak!!!! Majdnem én sírtam helyetted. És baromira haragudtam magamra, no és innentől persze dudálhattak nekem, én nem hagytalak ott vigasztalás nélkül! Nem érdekelt. Sajni miattam történt, de amiatt, mert nem Rád, hanem a várakozó autókra figyeltem, azaz igyekeztem volna mielőbb kiállni!!! TANULSÁG!?!? Többé soha nem sietek veled egyetlen parkolóból se ki! Aki akar megvár! Aki nem..? az elmehet! Nem fog többet érdekelni!
Hála volt a kistákánkban egy peluska…, amit a kezedre kellett tennem…, és attól hála a bölcsihez érve…, már majdnem meggyógyultak az újjacskáid. Azért szóltam a bölcsiben, hogy rosszul aludtál, fáradtka is vagy, no és a kezed is fájdigál.
Mondták a gondozók, hogy tegnap a lába miatt nem is engedték a nagy mászókára, amit ugyan megértettél, de nagyon fájlaltál!!!!

Mama 10 óra körül megérkezett Miskolcra, majd a telefonon történő beszélgetés során kiderült, hogy nem a Megyei kórházba került (ahová a katéterezé szerinti beutalója szól), ugyanis ott nincs Infectológia, hanem a miskolci Csabai kórházba. A többiről pedig majd később, hiszen most majd kezdődnek a vizsgálatok, és remélem mielőbb megtudják mi a baja maminak. Sajni egyet már most előre sejtetett az orvos, hogy az aug. 3-i szívkatéterezést valószínűleg el kell halasztani!!!

Pedig már annyira várta ezt a mama, ill. az utána várható megkönnyebbülést. Sajnálom!
De legyen most először jobban, aztán pedig majd meglátjuk!



JAJJJJJJJJJJJJJJ!!!!! de qqqqqqqqqqq ….. tya nehéz….!!!!