2009. 07. 27. — Nálunk mindig zajlik az élet :( :(

2009 július 28. | Szerző: Mano-anyuci |

 

Hol így, hol úgy, de zajlik!

Zaklatottságban-anyucinak, esésben-Csanádkának, és rosszullétben-mamának. Imét!

Sajnos mama ismét rosszul lett vasárnap délelőtt, amit az elején fekvéssel leplezett kicsit, aztán dél körül már egyre rosszabbul volt, és kettő órától folyamatosan mondogattam neki a mentőt, ami ellen persze tiltakozott. Gondoltam…, hiszek neki, és várok még kicsit, hátha javulgat kicsikét… 🙁 ! Sajni nem javult, sőt!!! Aztán fél négy körül már mindenét összepakoltam a lépcsőre, és hivtam a mentőt, akik az orvosi ügyeletre kapcsoltak át. Nem sokkal a hívá után (max 15 perc volt) már jött is a doki. Fura szerzet volt az az egy biztos! Megvan róla a véleményem, no…, de nem ez számit. Megvizsgálta mamit, majd adott neki két szurit. Írt beutalót, ha a hányás nem szűnne, akkor két óra múlva be kell vinni a kórházba, mindamellett, hogy állandóan figyelnem kell, hogy igyon… !

A panaszok minimálisan, de csökkentek, újabb hányás a szuri után nem volt.

Csanádka közben MEZÍTLÁB a fagyishoz igyekezve igen nagyot esett, és szegénykém nagyon megütötte a ball térdét, pontosabban a térdkalácsának a közepét. A horzsolás nem volt lényeges (bár vérzett azért), azonban keresztben nagyon látszott, és be is dagadt a térde, a lábacskája. Szóval ütjük, verjük magunkat rendesen össznépi-családilag. Mivel az én sebeimet is úgy gyógyitottad babóckám, hogy az alvós peluskádat a térdemre terítetted, így egyértelmű volt, hogy most nálad is egyedül ez a gyógymód fog beválni!!! Ráterítettem tehát, ráfektettem, rákötöttem… 🙂 és így azért gyógyulásnak indult… 🙂 Egy azért biztos! Fájni valóban fájhatott, ugyanis az éjjel többször is felsírtál…, fájlalva a lábadat. Este a lefekvésnél mondogattad, hogy nem mész bölcsibe, mert fájós lábbal nem bííííírsz majd játszani. Aztán mégis ráhangolódtunk, ugyanis mamikával nem hagyhatlak itthon most. 🙁

A többiről már nem írok… 🙁 majd az élet valahogyan megoldja, amit érdemesnek tart!!! Ha meg nem…, akkor … is lesz valahogyan… !!!

Mert valahogyan mindig van! …………………………..  

🙂    avagy    🙁