Nehéz! Mégis nagy megkönnyebbülés, hogy mamika most aránylag elfogadhatóan érzi magát, még a nagy meleg ellenére is… KOPP, KOPP, KOPP. Nehéz! Mármint a felügyeletedet ellátnia, de nem jelentessz hála most nagy gondot, mert szófogadó vagy, és enni is eszel, majd nagyokat alszol a jó hűvös szobában. 🙂 🙂
Hála, írhatom, hogy az evésed mennyiségileg sokat javult, mondhatni TÁLTOS! lettél e tére, ugyanis a korábbi mennyiségek kétszeresét is megeszed olykor. Változás a repertoárban a gyümölcsök terén nagy és sok van. Mondhatni a sárgadinnye kivételével mindent megeszel most. (remélem legközelebb már ezt is a szeretett gyümölcsök közés sorolhatom)
Olykor csak NÉÉÉZEK nagyot, hogy mennyi barackot, görögdinnyét tudsz behamizni. És ráadásul olyan jó, mert ha a nagy meleg ellenére nem is ennél valami fényesen, ami most hála nem jellemző, akkor is megy a gyümölcs, és jön kifelé, aminek az a dolga.
Erről az utóbbiról, mármint arról a bizonyos kijövetelről jut eszembe a következő: hétfőn kinn voltunk még késő délután a hűvösben a fák alatt a kertben. Egyszer csak eltűntél, majd kis idő múlva megjöttél, de nem tanúsítottam nagy jelentőséget ennek, mert az idő nem volt túl nagy, gondoltam valamilyen játékodért, avagy a homokozódhoz mentél…!
Visszaértél, beszélgettünk, majd talán eltelt 10 perc, amikor is megkérdeztem nem kell-e pisikélned, mire a válaszod a következő volt (DE TÉNYLEG ÍGY ÁM!!) :
* anyucika! De hiszen most pisikéltem és kakáltam! Persze, hogy nem kell pisilnem!
* Pisiltél és kakáltál? Kérdeztem vissza. Hol drága?
* Fenn a bilikémben. Tettem bele papírt, ahogy szoktad, és ki is öntöttem a wc-be, ahogy szoktad. Lehúztam ám :).
* Nahát! Ilyen ügyes voltál! Viszont arra kíváncsi lennék, hogy a popsidat megtörölted-e a kaka után?! Elárulod! (sanda, és huncut mosollyal jött a válasz)
* jajjjjj anyuci! Hát persze! És tudod miért? Kérdezett vissza az én nagy kisfiam! Mert ha nem töröltem volna meg a popsim, akkor a bugyikám kakás lenne… J
Szóval így vagyunk mi önállóak! Nem győzlek szeretgetni, mert majdnem minden megmozdulásod puszit érdemel.
– Még egy hosszabb leírás: Gyógyszerek. Mindent beveszel zokszó nélkül! Mindent engedsz zokszó nélkül (igaz most kúpot nem kellett próbálnunk használni, de azt hiszem azzal még a mai napig nem barátkoztál meg)! Az engedsz azt a Brulamicinre értem! Csöpizhetem a nózidba, és a szemedbe is. Elsőként alapos orrtisztítás után mindig a nózid jön, majd jól fel is szipókázod a belecsöppentett 1-2 cseppet. Aztán jön a szemecskéd, amit úgy végzünk el, hogy ne zavarjon: becsukva tartod mind a két szemed, anyuci a sarkokba csöppent egy-egy cseppet, amit türelmesen megvársz, majd amikor mondom, hogy lehet…, akkor kinyitod, és mondjuk közösen a következők: ….: viccelődünk, strandot játszunk, gyógyító vizet használunk Gyümike szemébe!
MÁS
– Mama is sokat mesél, hogy milyen kedves vagy vele is napközben: sokszor…., csak úgy odaszaladsz hozzá, és átölelve (attól függ áll-e, avagy ül) lábát, karját, és megpuszilgatod, miközben mondod: te vagy a barátom. Szeretlek nagyon. Puszit is adok sokat!
Mama elolvadva, olykor elérzékenyülve meséli délutánonként az ilyen eseményeket.
– Ma voltam orvosnál. Anyucinak is muszáj volt elmennie, mert valami igen csak nem kóser nálam sem. Kaptam antibiotikumot, remélem használ. Nem akartam még1 olyan délutánt, mint amilyen a tegnapi volt. Kibírhatatlan rosszullét, gyengeség, torok-fej-nyak-fülfájás. Aztán nagy hirtelen hazaérést követően bezuhantam az ágyba és aludtam egyet, míg Ti mamival kettecskén a fák alatt hűsöltetek. Ilyenkor sem tudom eléggé áldani ezt a kertet a fáinkkal. Megváltás ilyen nagy melegben, hogy van hol hűsölni, mezítlábaskodni, szaladgálni, és főleg JÁTSZANI . Amit külön élvezel, hogy az úton jövő menő emberkéket megszólítod, akik nagy része kedvesen meg is áll veled pár perc erejéig… és folytattok alap-diskurzust. Nem vagy tolakodó, de annyira élvezem, hogy ilyen kedves kezdeményező vagy….! Gyakran megkérdezed a megállt emberkéktől, hogy hogy vagy? Amin meglepődnek…, de aranyosan reagálnak erre is.
– A tegnapi nagy délutáni MEZÍTLÁBASKODÁSOD!!!-ról. Annyira szereted. Olyan jó érzés, hogy szeretsz így közlekedni, igaz óvatosan, mert igen sok dolog szúrja a talpad, de akkor is inkább vállalod, mint valami legyen a lábadon. Nagyot mosolyogtam többször is, amikor 2-3 alkalommal láttalak lecüccsenni a járdára, megsimogatod a talpad, mint1 lesimogatva a zavaró szemcéket, ráragadt nem-szeretem-dolgokat.
És néhány fénykép is…:
Olykor
a karók más célt is szolgáltak. Nem repestünk az örömtől a maival,
de… azért az egy-két szem szőlőért nem kár…!!!! 🙂 🙂
