csak úgy…. – erről, arról
2009 július 15. | Szerző: Mano-anyuci |
Nehéz! Mégis nagy megkönnyebbülés, hogy mamika most aránylag elfogadhatóan érzi magát, még a nagy meleg ellenére is… KOPP, KOPP, KOPP. Nehéz! Mármint a felügyeletedet ellátnia, de nem jelentessz hála most nagy gondot, mert szófogadó vagy, és enni is eszel, majd nagyokat alszol a jó hűvös szobában. 🙂 🙂
Hála, írhatom, hogy az evésed mennyiségileg sokat javult, mondhatni TÁLTOS! lettél e tére, ugyanis a korábbi mennyiségek kétszeresét is megeszed olykor. Változás a repertoárban a gyümölcsök terén nagy és sok van. Mondhatni a sárgadinnye kivételével mindent megeszel most. (remélem legközelebb már ezt is a szeretett gyümölcsök közés sorolhatom)
Olykor csak NÉÉÉZEK nagyot, hogy mennyi barackot, görögdinnyét tudsz behamizni. És ráadásul olyan jó, mert ha a nagy meleg ellenére nem is ennél valami fényesen, ami most hála nem jellemző, akkor is megy a gyümölcs, és jön kifelé, aminek az a dolga.
Erről az utóbbiról, mármint arról a bizonyos kijövetelről jut eszembe a következő: hétfőn kinn voltunk még késő délután a hűvösben a fák alatt a kertben. Egyszer csak eltűntél, majd kis idő múlva megjöttél, de nem tanúsítottam nagy jelentőséget ennek, mert az idő nem volt túl nagy, gondoltam valamilyen játékodért, avagy a homokozódhoz mentél…!
Visszaértél, beszélgettünk, majd talán eltelt 10 perc, amikor is megkérdeztem nem kell-e pisikélned, mire a válaszod a következő volt (DE TÉNYLEG ÍGY ÁM!!) :
* anyucika! De hiszen most pisikéltem és kakáltam! Persze, hogy nem kell pisilnem!
* Pisiltél és kakáltál? Kérdeztem vissza. Hol drága?
* Fenn a bilikémben. Tettem bele papírt, ahogy szoktad, és ki is öntöttem a wc-be, ahogy szoktad. Lehúztam ám :).
* Nahát! Ilyen ügyes voltál! Viszont arra kíváncsi lennék, hogy a popsidat megtörölted-e a kaka után?! Elárulod! (sanda, és huncut mosollyal jött a válasz)
* jajjjjj anyuci! Hát persze! És tudod miért? Kérdezett vissza az én nagy kisfiam! Mert ha nem töröltem volna meg a popsim, akkor a bugyikám kakás lenne… J
Szóval így vagyunk mi önállóak! Nem győzlek szeretgetni, mert majdnem minden megmozdulásod puszit érdemel.
– Még egy hosszabb leírás: Gyógyszerek. Mindent beveszel zokszó nélkül! Mindent engedsz zokszó nélkül (igaz most kúpot nem kellett próbálnunk használni, de azt hiszem azzal még a mai napig nem barátkoztál meg)! Az engedsz azt a Brulamicinre értem! Csöpizhetem a nózidba, és a szemedbe is. Elsőként alapos orrtisztítás után mindig a nózid jön, majd jól fel is szipókázod a belecsöppentett 1-2 cseppet. Aztán jön a szemecskéd, amit úgy végzünk el, hogy ne zavarjon: becsukva tartod mind a két szemed, anyuci a sarkokba csöppent egy-egy cseppet, amit türelmesen megvársz, majd amikor mondom, hogy lehet…, akkor kinyitod, és mondjuk közösen a következők: ….: viccelődünk, strandot játszunk, gyógyító vizet használunk Gyümike szemébe!
MÁS
– Mama is sokat mesél, hogy milyen kedves vagy vele is napközben: sokszor…., csak úgy odaszaladsz hozzá, és átölelve (attól függ áll-e, avagy ül) lábát, karját, és megpuszilgatod, miközben mondod: te vagy a barátom. Szeretlek nagyon. Puszit is adok sokat!
Mama elolvadva, olykor elérzékenyülve meséli délutánonként az ilyen eseményeket.
– Ma voltam orvosnál. Anyucinak is muszáj volt elmennie, mert valami igen csak nem kóser nálam sem. Kaptam antibiotikumot, remélem használ. Nem akartam még1 olyan délutánt, mint amilyen a tegnapi volt. Kibírhatatlan rosszullét, gyengeség, torok-fej-nyak-fülfájás. Aztán nagy hirtelen hazaérést követően bezuhantam az ágyba és aludtam egyet, míg Ti mamival kettecskén a fák alatt hűsöltetek. Ilyenkor sem tudom eléggé áldani ezt a kertet a fáinkkal. Megváltás ilyen nagy melegben, hogy van hol hűsölni, mezítlábaskodni, szaladgálni, és főleg JÁTSZANI . Amit külön élvezel, hogy az úton jövő menő emberkéket megszólítod, akik nagy része kedvesen meg is áll veled pár perc erejéig… és folytattok alap-diskurzust. Nem vagy tolakodó, de annyira élvezem, hogy ilyen kedves kezdeményező vagy….! Gyakran megkérdezed a megállt emberkéktől, hogy hogy vagy? Amin meglepődnek…, de aranyosan reagálnak erre is.
– A tegnapi nagy délutáni MEZÍTLÁBASKODÁSOD!!!-ról. Annyira szereted. Olyan jó érzés, hogy szeretsz így közlekedni, igaz óvatosan, mert igen sok dolog szúrja a talpad, de akkor is inkább vállalod, mint valami legyen a lábadon. Nagyot mosolyogtam többször is, amikor 2-3 alkalommal láttalak lecüccsenni a járdára, megsimogatod a talpad, mint1 lesimogatva a zavaró szemcéket, ráragadt nem-szeretem-dolgokat.
És néhány fénykép is…:
készült karók Lazúrozását csináltam, amikor Te is csatlakoztál (kisbugyikában, mezitláb), és
“pirosra” festettél néhány karót rettenetes nagy igyekezetedben! 🙂 A végén megszámoltam, Te 12 karót festettél le! 🙂
Olykor
a karók más célt is szolgáltak. Nem repestünk az örömtől a maival,
de… azért az egy-két szem szőlőért nem kár…!!!! 🙂 🙂
komoly koncentrálás, hogy motoron utazhass Pali-bátyjával. Egészen
végig egyetlen mosolyt sem lehetett látni az arcodon, ami a feszült
figyelmet jelezte! És mi lesz akkor, ha apuci elhozza a rettent
recsegős és nagy motorját???!!!!?????!!!!! A fénykép egyébként a csütörtöki őrületes felhőszakadás után készült, amikro pedig a prától alig lehetett levegőt kapni. Még ekkor is csupa viz volt minden.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Mindig ámulok milyen okos Csanád. Sajnálom, hogy betegek vagytok és jobbulást kívánok!
De legjobban azt sajnálom, hogy hétvégén nem futottunk össze, pedig még fagyiztunk is abban a cukiban ahol Ti is.?:-(
Imádom a fiadat! Tüneményes, okos gyerek. Látszik, hogy sokat foglalkozol Vele és nagyon nagy szeretetben (tiszteletben) növöget, fejlődik.
Gratulálok!
Timcsi! Hát még én mennyire sajnálom! Azóta is sokat gondolok Rátok.., hogy jöttök ott szembe…, aztán csak Rátok köszönök nagy boldogan babóckával!
Pilla! Köszi Neked is a kedves szakavakat.
Olykor kicsit elgondolkodom, hogy nem túl idealisztikus-e egy-egy leirásom. Aztán elolvasom 1x-2x-Xx-szer, és az az érzésem, hogy nem tudom máshogyan “rögziteni” a történteket, mert igy történtek, tönténnek.
Szóval még1x köszi Nektek.
((azért vannak bajok nálunk is, de majd a legújabb bejegyzések szólnak erről))