Kirándulás és miegymás :-)

2009 július 13. | Szerző: Mano-anyuci |

Vasárnap reggel korán elintézve a dolgainkat, már 9 előtt útra keltünk.

Jókat beszélgettünk útközben, amikoris igaz még nem tudtam merre megyünk, azaz hová, csak elindultunk kettecskén. Gondoltam arra, hogy átlépünk szlovákiába, de aztán rájöttem vasárnap van, no meg eurónk nincs.

Szóval elindultunk arra, amerre nem igen szoktam babával…, center felé a körforgalom irányába…

Babaócka kérdezte, hogy jöttünk megnézni apucikát, hogy itt áll-e? és nézte a legutlosó pillanat helyét, ahol még egymást láthatták. Majd leestem a székről, hogy mindez ennyire eszedbe volt. Csak egy dolog akadályozott meg, hogy az autó ülésében ültem. Komoly inditás volt ez számomra a tegnapi zaklatottságom után. Alig tudtam megszólalni, csak nyeltem nagyokat…!

Aztán elértünk az új szeméttömöritőhöz, ahol mesélni kezdtem Neked, hogy ide jönnek majd mostanában már a kukás autók, mert átadták az új telepet. Egyszer eljövünk megnézni.

Mentünk és mindenfélét láttunk, amiről hosszasan beszélgettünk, mint pl.:
* Napraforgók, hogy miért ez a nevük!
* Aratógépeket látva hogy mit csinálnak!
* Motorosok tömegét látva…, hogy miért vannak ilyen sokan!
* Sok bakkanó, rázkódás, hogy miért ilyen rosszak az utak!
* Sineken áthaladva, hogy mikor jönnek a vonatok!
* Játszótereket látva, hogy mikor jövünk-megyünk oda játszani!
* stb, stb

Aztán egyet bóklásztunk Barcikán, és mivel tovább semmi esetre sem akartam menni, hát visszafordultunk, és úgy döntöttem, hogy hazafelé Dédestapolcsány felé megyünk.

Volt bennem frász, mert kellett volna egy nyilvános wc-t találjak, de nem sikerült, és úgy ültem be az autóba, hogy na! Lehet csak otthon szállok ki.

Aztán hála máshogyan alakult. És jómagam csak kapkodtam a fejem, mikoris Dédestapolcsányon áthaladtam, hogy micsoda lakások vannak ott. Csodaszépek, majd hirtelen és váratlanul (csak nekem, mert erre talán max életem során kétszer ha voltam, de tutti 15 éve nem is jártam erre) beértünk Szilvásvárad általam nem is ismert végéről. Gyönyörű volt itt is a környezet, ápolt, gondozott házakkal, kertekkel.

Nagyon sokan voltak, de mi épp még jókor, a parkolók megtelte előtt érkeztünk, és egyből a Csobogó étteremhez mentünk, hogy ha lehet…, akkor tudjak wc-be menni.

TUDTAM!!! Egyedül ennek hála, hogy ezután még volt alkalmunk mászkálni. Nézelődtünk.

Patak, hideg vizecske!!!! lovacskák, ugrálók, kicsi pónik, ijjászok, biciklik, és játékárusok, játékáru.

Leginkább az íjjászat érdekelt, ahol mondhatni nagyon sokáig nézelődtél. Senki ismerőssel nem találkoztunk sétánk során. Egy kissebb sírás után viszont indultunk haza. Hihetetlen rablásnak érzem azt, ami kinn a játékárusoknál tapasztalható.
Hazaérés után azt gondoltam fogsz jó sokat enni, de nem igy volt.
Hazaérés után azt gondoltam fogsz jó nagyot aludni, de nem igy volt.

Igy fogtam, fogtunk magunkat, és irány az udvar, a jó kis szokásos fűűűűűűszedés a téglák közül.  🙁

Ti közben egyszer ettetek mamival, majd volt az ózdi tv-ben a háttér műsor ismétlése, amit megnéztünk ((kicsi drága olyan aranyos voltál, ahogy lereagáltad, hogy egyszerre ülök az ágyon, és vagyok a TV-ben 🙂 ))

Aztán ettetek a mamival PIROS dinnyét. 🙂 Görög-dinnyét. Az első alkalom, amikor ettél belőle, és ráadásul izlett is nagyon. TÉNY!!! Aztán nem győztél pisikélni. És mindig mondogattad: Dinnyelé jön most babától. 🙂

Befejezve az eltervezett fűkiszedést még kinn játszottál a kertben sokáig. Nagyokat szaladgáltál, és különféle mutatványokat hajtottál végre, amin jókat kacarásztunk. Még a szandidat is levetted, és zokniban ugriztál sokáig.

Kicsit még ettél (vacsit), majd tusoltál egyet a nagy-kádban, majd elaludtál a pelenkázón. Nem csodálkoztam, hiszen ma csupán 15 percnyit aludtál talán az utóban Dubicsány felé. Még jó, hogy eddig is birtad!

Remélem holnap már jobban leszel, ám megbeszéltem mamival, hogy még nem viszlek bölcsibe, ahhoz még nagyon köhögsz, és sajni elfogyott a brulamicinünk, és a szemed is nagyon váladékos, bár minden pillanatban törlöm, hogy ne ragadjon össze.  Na és as köhögésed, az sajnos még mindig nagyon csúnya!!!

Viszont Gabi nénihez menni kell, ugyanis három gyógyszered is elfogyott, amit csak receptre felirás után lehet a gyogyótárban megkapnunk.

Ime néhány emlék-kép:

Megérkeztünk Szilvásváradra a Csobogó Étteremhez (egyébként augusztus végén ide vagyunk hivatalosak egy esküvőre). Itt még van rajtad zokni, de nem sokáig. Nem sokkal e kép készülte után lazán beleléptél — elmérve a lépéstávolságot— a csobogó patakba.

Tény! Nagyon tetszett a pancsizás!!! Ám rettenetesen hideg volt ám a viz. Kicsi kezed rendesen lefagyott ám!

Jó, hogy hoztuk a motorkádat, mert ezzel Te voltál az út ördöge. Nagyon sokat megmosolyogtak a hangos berregéseid miatt. Volt, hogy nagy motorosokhoz is odagurultál, és mondtad nekik nagy bátorsággal, hogy nézd csak! nekem is milyen klassz motorom van!!! 🙂

A fák alatt, tekintettel a meghűlésedre, biztosabbnak érzetem, ha adok rád felsőt! Fújt ugyanis a szél. Én magam is fáztam kicsikét, de nekem nem volt pulcsikám.

Itt épp a lovakat nézted, ahogy dinnyét ettek.

Ez tettszett a legjobban!

Bácsika aranyos volt, mert a kezedbe adta a nagy ijjat. Mikor szóltam Neked, azaz a neveden szólitottalak, akkor még meg is jegyezte, hogy IGAZI ŐSI MAGYAR, NYILASHOZ ILLŐ SZÉP NEVED VAN!!!

Na ez a fagyinak látszó valami, bizony KÓKUSZGOLYÓ! Tekintettel a megfázásodra csak tölcsért vettem Neked, amikor is, Te látva ezt a golyót a pultban, kérted,hogy kaphass egyet. Ime igy lesz kókuszgolyós fagyija Csanádkának. 🙂

Itthon már csak ezt örökitettem meg a nap hátralévő részében, amikor dinnyét ettetek mamikával. 🙂 IZLETT NAGYON!