Betegeskedők, és a nagyszakállúúúú napja

2008 december 6. | Szerző: Mano-anyuci |

Nagyon elkapott bennünket a “gépszijj”! Mindannyian lebetegedtünk. Különböző időben, különböző szinten, különböző betegségben.  Egy azonban összeköt bennünket.  Mindannyiunknak van náthája és RENDES, komoly orrfolyása. Úgy fogy a zsepkendő itthon, mint nagy társaságban a pattogatott kukorica. És úgy, de úgy köhögünk!  Mondhatni kánonban…, mondhatni meg-meg fulladva olykor. És olykor a csapnál…, mert már a hányinger is kerülget.  Szóval elképesztő, hogy mennyire nem javulunk. Tegnap óta, amikor mamikát elvittük a kórházba nem engedtem, hogy ki menj, csak benn a melegben…, és reménykedem, hogy minél előbb javulás lesz rajtunk látható.

Szóval, mint ahogyan arról már irtam korábban is…, baba kezdte, aztán jómagam, és követett a mama.  Azonban pénteken hajnalra mamika nagyon rosszul lett, igy mivel baba állapota sem volt megnyugtató, igy nem mentünk a bölcsis mikulásozásra, hanem rávettük mamit, hogy menjünk el, azaz elviszem a körzeti orvoshoz, de 100%-ig biztosak is voltunk benne, hogy be is fogja utalni a dokinéni, igy már felkészülten, csomaggal indultunk.  Fél óra után már  úton is voltunk a kórház  felé.  Baba szegénykém már nagyon nyűgöske voltál, hiszen Te sem vagy jól, és inkább kinn mászkáltál volna, amit ugye nem lehetett, mert hideg is volt, no és persze fújt a szél.  Már alig alig birtuk várni a mamit, mikor végre megérkezett. Baba ekkorra már kezdett nagyon türelmetlen, sirdogálós lenni.  Mama beült, kezében a beutaló papirral, majd elindulva a kórház felé baba náhány száz méter után már aludt is.  Hiába ez volt a gond. El is aludt a dága.  Minket kivételesen beengedtek a kórházba a mentős-útvonalon, hiszen alvó babát hogyan hagyjak a kocsiban? Mamát épp csak kitettem a bejáratnál… , puszival elköszönve siettem vissza a kocsihoz…, mert már tereltek is kifelé.  Hiába!  Igazuk van. Épp jött is egy szirénázó mentő, amire babaka fel sem ébredt.  Örültem igy is, hogy nem kellett köhögő roham közben még a cuccokat is cipelve… téged az autóban hagyva bekisérni a  mamát.

Hazaérve megébredtél és ismét nem aludtál el, majd csak három óra körül. Addig 1000-el pörögtél.  Jóómagam már olyan elképesztően kába voltam, hogy csak dőltem jobbról balra, Alig birtam kivárni, hogy baba elaludjon.  És ekkor viszont már én nem voltam képes elszunditani. Ültem és köhögtem (illetve inkább fuldokoltam), ill. fújtam, fújtam, fújtam… az orromat.  Hogy honnan?  és mi az ami ilyenkor eltávozik?!?!  Már komolyan a neten is utána akartam nézni….!  Megtettem. Most már tudogatom…! Na de azt azért nem értem, hogy miért nem képes múlni ez az eszeveszett torokfájás!!!  

Apucika csütörtökön reggel volt CT-n. Sajnos a szivénél is láttak valamit, de a tüdején a folt kimutathatóan a mostani tüdőgyuszi maradványa, amire már csak 5 napnyi antibiót vehet be. Aztán pénteken reggel volt szivgyógyásznál is. Hála minden olyan fantasztikusan alakult, hogy kézről kézre került, mert …. nagyon akartuk, hogy kiderüljön… minden rendben a szivével is.  Igy is lett. A fiatalkori, több évig tartó birkózása okán a szivburok egy helyen vastagabb, ami bajt nem jelent. Aztán annyira felpörögtek az események, hogy még terheléses szivgyógyászati vizsgálaton is volt. Hiába!  Vannak ismerősök, barátok, és mindenki segitőkészen állt mellé(nk)!  Jó ilyet hallani, és tapasztalni. Persze a legjobb, hogy nincs baj. Még egy…, ún. antibiogramma vizsgálat van hátra. Erre azért van szükség, mivel az orvosok el sem tudták képzelni, hogy ilyen mennyiségű szuritól még mindig van folt a tüdején. Szóval nagy a valószinűsége, hogy bizonyos antibió esetleg nem hat a szervezetére, tehát ennek kimutathatósága miatt van szükség a vizsgálatra.  Erre is sor fog kerülni a jövő hét legelején.

Az elmúlt éjszakánk jól alakult. Az este még közösen kitettük a kis csizmidet az ablakba, és megbeszéltük, hogy a télapó majd abba hozza a jógyerekeknek az ajándékokat.  Reggel most nagyon korán ébredtél. Kezdünk a régi, mondhatni fél évvel ezelőtti megszokott korai kelős időszakhoz visszatérni. Tehát ébredtél negyed hatkor. Kipattant az álom a szemedből, és kérdeztél hangosan, hogy…. anyucika! szerinted járt itt a télapó?  csanádka nem látta!

Természetesen volt meglepetés…!  Kivettelek a kiságyból és indultál az ablakhoz, ahol már vártak az ajándékok. Nagyon megörültél mindennek. Minden apróságnak. Nagyon. 

Ezt követően két hapi csoki után hatkor már kérted a tápidat, aztán pedig játék, tv-zés, vonatozás, orrfújás, porszivózás, köhögés, gyogyó-bevétel…. stb.

Az egész napunkat kiteszi mondhatni a fenti mondat azon része, ami a tápi után jön.

Igy mesekönyveztünk, cd-t hallgattunk, Pali bátyja is meglátogatott minket sok sok télapós ajándékkal…, mamit sokszor hivtuk telefonon, és megbeszéltük nem megyünk ma sem és holnap sem hozzá, majd csak hétfőn, amikor Csanádka viszlek vérvételre.  🙁    🙁    🙁    🙁