Vendégek — látogatók

Kereszt-papa   — bátyuskám
Kereszt-mama — sógornőm
Kereszt-anyu   — az én keresztlányom

Hárman jöttek csak, mivel Zolika — azaz kereszt-apu, aki az én keresztfiam jelenleg is  Svájcban dolgozik. Haragudott kicsit, mert Ő már két hónappal ezelőtt ugy vette ki a szabiját, hogy Ő is akart jönni velük hozzánk. Nem Ő döntött, hogy most jönnek. Sajnálom, de…

Szóval jöttek, és babaka Te  felettébb boldog voltál. Jöttek… VALAKIK, akikkel lehetett játszani, mesélni nekik, akik figyeltek, tapsoltak neked. Nagyon élvezted. Nagyon kedves voltál velük, és a többiek is kedvesek voltak veled.

Jókat játszottatok, szaladgáltatok, meséltek, kacarásztak, magyaráztak.

Szóval jól alakult az ittlétük, mégha számomra a szokásos mamai-rázó-roham felfoghatatlansága kicsit nyomott a buksimba. (pl. 11-kor már menjek ki a kaput kinyitni, mikor megmondta bátyusom, hogy 13 óra előtt nem érnek ide, és tényleg negyed kettő lett, mire beálltak az udvarra. – és a hasonló…. )

Főzés átlagos volt, csak sziszi-fuszi.  Igy volt leveske, töltike, zósz, sok rántott karfiol sült, amit baba is nagyon szeret, aztán pipi-mell-husi és birsalma-kompót (Jojo-néni birséből), no és rácsos-linzer sütike. A karfiolhoz és babához még annyit, hogy abból végül is most nem evett mert akkor már épp nem volt éhes, amikorra ideértek.

Szegénykémet sajnáltam, mert reggel ugyan nyolckor kelt, de mivel kereszték du. 5 előtt pár perccel mentek el, hát addig nem aludt. Kb fél ötkor már annyira álmos volt ((de nem lehetett a kiságyba tenni, nem engedte)), hogy pl. pelussal és cumikával kóborolva hol Bea-kereszt, hol az én ölembe kötött ki… belekuporodva, szemdörzsölve.

A végén még el is köszönt tőlük nagyon kedvesen, mindenkinek puszit adva (((na erről meg van azért a véleményem…))). Mi maradtunk benn a lakásban, mami kikisérte Őket. Mikor kiléptek az ajtón, betettem a kiságyba, és mire mama visszaért, hát már legalább pár perce aludt. Kicsi drága… nagyon kifáradt.

És… még szülinapi elő-köszöntés is volt…, no és névnapi-utó.