Az elmúlt napokról

 Néhány kép az elmúlt napokról… még. Szerettem volna már korábban is idetenni ezeket, de valamiért mindig lemaradtak. NOS!  Most pótlom.

Mama náthásan ugyan, de mesél babának…

Édesdeden alszol drága

Az elfelejtett paradicsom-fényképek.

Sajni tényleg elfelejtettem még a bokron érő piros példányokat lefényképezni,

pedig csuda szépek voltak.

((ez még a motorbaleset után készült, és itt még sebes a nózid).

Mama is büszkén mutatja… 🙂

Az egyik kedvenc hobbid, hogy a nádról szedegeted, csipkeded a leszárad,

és persze lejönni akaró részeket! 🙂 🙂



Igen! Mig szombaton baba olyan nagyot aludtál…, addig a virágoskertet az ablakok előtt, no és a fűnyirást kivégeztem.

Majd jöttek Paliék Mátéval és vidám kis kacarászós, homokózós, motorozós délutánod lett. Nagyon jól érezted magad. NAGYON! Élvezet volt nézni ahogyan játszol, figyelsz, és …

a homokozóban ülve a vödrödet felforditva a tetejére kevés földet öntve…, majd a lapátkáddal, mintha a homok-mint-süti funkcionálna, és Te a nyiszi-nyaszi szavakkal jelezted, hogy felszelted a sütit, lehet jönni mindenkinek az adagjáért. Nos ez a játék jóóó hosszan folytatódott.
A nagy, olykor eleven homokozás miatt este a nagykádban kötöttünk ki ismét…, és ismét hajmosás volt.
Vasárnap egészen 11 óráig erőteljes nagy köd volt. Már voltunk kinn kettecskén a kertben, de a fű annyira vizes volt, hogy ki kellett csalogassalak onnan, mert a cipőd csupa viz lett volna. Bár igy is kapott rendesen.

Aztán tettünk még kicsit, motoroztunk, és eljött a fél-1, mentünk be, mert mama mondta, ebédelhetsz, ha akarjuk. Nagyon álmoska voltál. Szóóóó szerint aludtál, ahogy a leveske végét bekanalaztuk. Még ettél pár szem sültburit, majd 2-3 katonácska rántott-pipihusit, és már menni is akartál be az ágyikóba. Engedtelek.
Régen ilyen alvós, mégis evős videófelvételeket látva sohasem tudtam elképzelni, hogyan lehet ez?!  Eszik, de közben má alszik az etetőszékben.  Mostanában láttam már pászor, és jelentem elképesztően drága vagy ilyenkor IS!

Miután elaludtál ((és persze ezerrel kisütött a nap)) végre beköltözhettem a kertbe. Gyomláltam, virágokat szedtem ki, megcsináltam a kis virágos részt az első gyepes részen, majd ültettem új virágokat (krókuszt, és nárciszt), és befejezésül teljesen levágtam a füvet, rendet tettem a kertben.

Mami egész nap lézeng még mindig. Tele van náthával, fullad, igy alig volt kint, mert nem igazán engedtem. Azért délután, mikor felébredt baba…, hát csak kisétált, és leült a napra. Biztosan jólesett neki.

A félig uzsit, félig vacsit kinn az udvaron adta neked mami fél hatkor, mialatt én a végéhez értem a melókázásnak. Te jól bekajáltál, én meg alig vártam, hogy lecsüccs végre.

Kihasználtuk még ezt a hétvégi két csudaszép napos időt. Csak hát most meg… De az a lényeg, hogy szép lett mindenhol, Te jól érezted velem kinn magad, és a náthaféleséges orrfolyásod is mintha kicsit kevesebb lenne.

Petúnia. Igen! Több petúniát is hoztál nekem megillatolni, aztán még a vakondtúrás földjéről többször földet, mert azt is illatolni kellett. Még a fűvágás előtt a három szál pittypangot is le”kaszaboltad” a hosszú botoddal, és ez felettébb tetszett. Még a motorodat is behoztad, de a kicsit nedves füvön valahogyan nem igen akart menni, a járdán pedig nem fért el, a kerekei néha le le csúsztak. Szedtél ismét virágmagot, szaladtál a pillangók után, a falevelek is tetszettek, főleg a meggyfa levele, ami már piros és kezd hullani az is. Bújócskázni is kellett kicsikét, meg persze tolni a fűnyirót. Az összepakolás után is segitettél, még a hosszabbitót is te cipelted a helyére.
És persze kinn az udvaron még mindig favorit….. A SZEDJÜK LE A SZŐLŐSZEMEKET ÉS TAPUDJIK IS AZOKAT JÓL MEG!!!! amelyett, hogy ennéd drága. Ilyen módon már több fürtike került a talpaid alá. Ami egyrészr nem jó, mert inkább ennéd meg, másrészt, mert a talpad nem egyszerűen sima, hanem olyan kis szögecses féle, ami miatt nem egyszerű onnan kicsalogatni a maradékokat.

Hétfőn voltunk

ortopédián, mert a dokinénid adott beutalót, hogy megnézzen a

szak-doki. Igy is lett. Igaz felbosszantottam magam a rendszertelen,

szervezetlen időpontadáson. Namármostan—- voltunk legalább 30-an,

35-en. Mindenki már ott volt háromnegyed háromkor, mint mi is. Kicsi

folyosó, alagsor, beteg köhögő emberek, és talán 5-8 szék. És kiderült

ám az is, hogy azért van ennyi ember itt, mert mindenkinek három-órára

adtak időpontot. Azt hittem szét-üti a fejem a guta. Én meg nem

engedtelek kettőkor elaludni igazán az ebéd után, mert nehogy

elkéssünk. Felháboritó, és méltatlan. Veled ellenben semmi gond nem

volt, egyetlen egy aprónép voltál a nagyobbak között, és a magad módján

el is szórakoztattad a “közönséget”. Édesen mászkáltál, magyaráztad az

ajtóknál, hogy doktorbácsi még nincs benn, … de jön.

És még… azt is elmagyaráztad, amit én itthon mondtam neked, hogy

miért is megyünk ma a kórházba. Megálltál, széttetted a lábadat,

felforditottad az egyik talpadat, máramennyire ez sikerülni tudott, és

magyaráztad… doktorbácsi megnézi baba lábát. nem fáj, csak megsimogatja. Az

üldögélő emberek, nagyobb gyerekek, mamik mind mosolyogtak rajtad, és

mindenki kedvesen beszélgetett is veled. A legtöbbet egy kislánnyal voltál. Nagyon rendes, kb 5 éves leányka volt, aki nagyon

megkedvelt. No vele megettetek majd két csomag ropit, és még valamilyen

ropogós csokis izékét… 🙂 Napsugárnak hivták, és meglepően kellemes

benyomásom volt a szüleiről is, akik sokszor szóltak hozzánk. Épp

Napsugár ment be elsőnek, amikor is megkérdeztem, hogy mi akkor mostan

…. hanyadikok is leszünk…, mondta az asszisztens, hogy 6.-nak

vagyunk felirva.



Aztán

háromnegyed-négykor (dokibá is csak fél-négyre érkezett meg) 2.-ként,

Napsugár után —a többi beteg ugyanis beküldött bennünket—,

bejutottunk, és Te drága nagyon kedvesen mutattad a lábad a

dokibácsinak, sőt mindent, amit kért meg is csináltál. És mikor már

befejezte a vizsgálatot, még akkor is a széken ülve mutattad a lábad,

hogy igen, igen…. tessék még vizsgálni. Nagyon jót mosolyogtak

rajtad, és nagyon büszke voltam, hogy ilyen jó kisfiúcskaként élted meg

ezt a vizsgálatot, ami azért valjuk be nagy faxnival nem járt, hiszen

csak cipőt vettük le, és a lábad nézte meg a dokibá.

Kaptunk vényt, készittetni kell majd cipőcskét, de azt már csak jövőhéten intézem.

Mára elég volt ez a délutáni sorbanállósdi.

Hazaérve aludtál egy nagyot négytől negyed hétig. Fel is csak azért ébredtél, mert költöttelek.

Tovább a blogra »