1 - Csanád Árpád Gyümike
Kicsi drága kisfiunkkal történtekről szeretnék...

Az elmúlt napokról

2008 október 13. | Szerző: |

 Néhány kép az elmúlt napokról… még. Szerettem volna már korábban is idetenni ezeket, de valamiért mindig lemaradtak. NOS!  Most pótlom.

Mama náthásan ugyan, de mesél babának…

Édesdeden alszol drága

Az elfelejtett paradicsom-fényképek.
Sajni tényleg elfelejtettem még a bokron érő piros példányokat lefényképezni,
pedig csuda szépek voltak.
((ez még a motorbaleset után készült, és itt még sebes a nózid).

Mama is büszkén mutatja… 🙂

Az egyik kedvenc hobbid, hogy a nádról szedegeted, csipkeded a leszárad,
és persze lejönni akaró részeket! 🙂 🙂


Igen! Mig szombaton baba olyan nagyot aludtál…, addig a virágoskertet az ablakok előtt, no és a fűnyirást kivégeztem.

Majd jöttek Paliék Mátéval és vidám kis kacarászós, homokózós, motorozós délutánod lett. Nagyon jól érezted magad. NAGYON! Élvezet volt nézni ahogyan játszol, figyelsz, és …

a homokozóban ülve a vödrödet felforditva a tetejére kevés földet öntve…, majd a lapátkáddal, mintha a homok-mint-süti funkcionálna, és Te a nyiszi-nyaszi szavakkal jelezted, hogy felszelted a sütit, lehet jönni mindenkinek az adagjáért. Nos ez a játék jóóó hosszan folytatódott.
A nagy, olykor eleven homokozás miatt este a nagykádban kötöttünk ki ismét…, és ismét hajmosás volt.
Vasárnap egészen 11 óráig erőteljes nagy köd volt. Már voltunk kinn kettecskén a kertben, de a fű annyira vizes volt, hogy ki kellett csalogassalak onnan, mert a cipőd csupa viz lett volna. Bár igy is kapott rendesen.

Aztán tettünk még kicsit, motoroztunk, és eljött a fél-1, mentünk be, mert mama mondta, ebédelhetsz, ha akarjuk. Nagyon álmoska voltál. Szóóóó szerint aludtál, ahogy a leveske végét bekanalaztuk. Még ettél pár szem sültburit, majd 2-3 katonácska rántott-pipihusit, és már menni is akartál be az ágyikóba. Engedtelek.
Régen ilyen alvós, mégis evős videófelvételeket látva sohasem tudtam elképzelni, hogyan lehet ez?!  Eszik, de közben má alszik az etetőszékben.  Mostanában láttam már pászor, és jelentem elképesztően drága vagy ilyenkor IS!

Miután elaludtál ((és persze ezerrel kisütött a nap)) végre beköltözhettem a kertbe. Gyomláltam, virágokat szedtem ki, megcsináltam a kis virágos részt az első gyepes részen, majd ültettem új virágokat (krókuszt, és nárciszt), és befejezésül teljesen levágtam a füvet, rendet tettem a kertben.

Mami egész nap lézeng még mindig. Tele van náthával, fullad, igy alig volt kint, mert nem igazán engedtem. Azért délután, mikor felébredt baba…, hát csak kisétált, és leült a napra. Biztosan jólesett neki.

A félig uzsit, félig vacsit kinn az udvaron adta neked mami fél hatkor, mialatt én a végéhez értem a melókázásnak. Te jól bekajáltál, én meg alig vártam, hogy lecsüccs végre.

Kihasználtuk még ezt a hétvégi két csudaszép napos időt. Csak hát most meg… De az a lényeg, hogy szép lett mindenhol, Te jól érezted velem kinn magad, és a náthaféleséges orrfolyásod is mintha kicsit kevesebb lenne.

Petúnia. Igen! Több petúniát is hoztál nekem megillatolni, aztán még a vakondtúrás földjéről többször földet, mert azt is illatolni kellett. Még a fűvágás előtt a három szál pittypangot is le”kaszaboltad” a hosszú botoddal, és ez felettébb tetszett. Még a motorodat is behoztad, de a kicsit nedves füvön valahogyan nem igen akart menni, a járdán pedig nem fért el, a kerekei néha le le csúsztak. Szedtél ismét virágmagot, szaladtál a pillangók után, a falevelek is tetszettek, főleg a meggyfa levele, ami már piros és kezd hullani az is. Bújócskázni is kellett kicsikét, meg persze tolni a fűnyirót. Az összepakolás után is segitettél, még a hosszabbitót is te cipelted a helyére.
És persze kinn az udvaron még mindig favorit….. A SZEDJÜK LE A SZŐLŐSZEMEKET ÉS TAPUDJIK IS AZOKAT JÓL MEG!!!! amelyett, hogy ennéd drága. Ilyen módon már több fürtike került a talpaid alá. Ami egyrészr nem jó, mert inkább ennéd meg, másrészt, mert a talpad nem egyszerűen sima, hanem olyan kis szögecses féle, ami miatt nem egyszerű onnan kicsalogatni a maradékokat.

Hétfőn voltunk
ortopédián, mert a dokinénid adott beutalót, hogy megnézzen a
szak-doki. Igy is lett. Igaz felbosszantottam magam a rendszertelen,
szervezetlen időpontadáson. Namármostan—- voltunk legalább 30-an,
35-en. Mindenki már ott volt háromnegyed háromkor, mint mi is. Kicsi
folyosó, alagsor, beteg köhögő emberek, és talán 5-8 szék. És kiderült
ám az is, hogy azért van ennyi ember itt, mert mindenkinek három-órára
adtak időpontot. Azt hittem szét-üti a fejem a guta. Én meg nem
engedtelek kettőkor elaludni igazán az ebéd után, mert nehogy
elkéssünk. Felháboritó, és méltatlan. Veled ellenben semmi gond nem
volt, egyetlen egy aprónép voltál a nagyobbak között, és a magad módján
el is szórakoztattad a “közönséget”. Édesen mászkáltál, magyaráztad az
ajtóknál, hogy doktorbácsi még nincs benn, … de jön.
És még… azt is elmagyaráztad, amit én itthon mondtam neked, hogy
miért is megyünk ma a kórházba. Megálltál, széttetted a lábadat,
felforditottad az egyik talpadat, máramennyire ez sikerülni tudott, és
magyaráztad… doktorbácsi megnézi baba lábát. nem fáj, csak megsimogatja. Az
üldögélő emberek, nagyobb gyerekek, mamik mind mosolyogtak rajtad, és
mindenki kedvesen beszélgetett is veled. A legtöbbet egy kislánnyal voltál. Nagyon rendes, kb 5 éves leányka volt, aki nagyon
megkedvelt. No vele megettetek majd két csomag ropit, és még valamilyen
ropogós csokis izékét… 🙂 Napsugárnak hivták, és meglepően kellemes
benyomásom volt a szüleiről is, akik sokszor szóltak hozzánk. Épp
Napsugár ment be elsőnek, amikor is megkérdeztem, hogy mi akkor mostan
…. hanyadikok is leszünk…, mondta az asszisztens, hogy 6.-nak
vagyunk felirva.

Aztán
háromnegyed-négykor (dokibá is csak fél-négyre érkezett meg) 2.-ként,
Napsugár után —a többi beteg ugyanis beküldött bennünket—,
bejutottunk, és Te drága nagyon kedvesen mutattad a lábad a
dokibácsinak, sőt mindent, amit kért meg is csináltál. És mikor már
befejezte a vizsgálatot, még akkor is a széken ülve mutattad a lábad,
hogy igen, igen…. tessék még vizsgálni. Nagyon jót mosolyogtak
rajtad, és nagyon büszke voltam, hogy ilyen jó kisfiúcskaként élted meg
ezt a vizsgálatot, ami azért valjuk be nagy faxnival nem járt, hiszen
csak cipőt vettük le, és a lábad nézte meg a dokibá.
Kaptunk vényt, készittetni kell majd cipőcskét, de azt már csak jövőhéten intézem.
Mára elég volt ez a délutáni sorbanállósdi.

Hazaérve aludtál egy nagyot négytől negyed hétig. Fel is csak azért ébredtél, mert költöttelek.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

BELÉPÉS
BELÉPÉS

A Google és Facebook belépéssel automatikusan elfogadod felhasználási feltételeinket.

VAGY


| Regisztráció


Nézettség

  • Blog nézettsége: 26810

Bejegyzéseim 2008-2012 február

Blogkövetés

Iratkozz fel a heti hírlevélre és többé nem maradsz le a friss tartalomról.

Az adatkezelés további részleteiről itt olvashatsz: Felhasználási feltételek és Egyedi adatkezelési tájékoztató

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!