APUCI NAPOK — boldog októberi kezdés…
2008 október 7. | Szerző: Mano-anyuci |
Igen! Jött apucika. Nagyon vártuk. Babaka és anyucika is. Mindig elképesztően sajnálom apucikát a hosszú-hosszú út fáradalma miatt. Nagyon vártuk, és nagyon örültünk, hogy jött, hogy tudott jönni…
Az utunk jó volt, a suliban gyorsan elpakoltam, és még elköszöntem pár ismerős tanártársamtól. Az ebédlőben ettünk két falatot, majd fényképet készitettem kinn az udvari viz-csobogónál. Utólag már bánom, hogy nem léptem feljebb, ahol apuciék voltak, mert olyan szép volt a kerti rész is.
Majd elfeledtem mondani, azaz irni, hogy Csanádka mikor apucika nincs itt nálunk, gyakran nyitja ki a szekrénykémet, aholis apuci fehér-barna-vállú hosszú-újjú pólója van. Mindig megjegyzi— apáééé. És a drága még csütörtökön, mikor mondtam, hogy jön apucika…, hát már akkor odament a szekrényemhez, kinyitotta, kivette, azaz kihúzta a fehér pólójának az úját, és mondta, mondogatta… FELVENNI-apucika! Persze megértettem, és megigértem, hogy ha itt lesz apucika, akkor megkérem majd, hogy vegye fel. Igy is lett. Mielőtt indultunk pestre apucika felvette…, és azt csak látni kellett volna ahogyan reagált ez a kis prücsök!!! Mosolygott! Széles mosollyal, és megsimogatta apucika lábát, majd a kárjához ért…, és mondta. Póló. Apucika pólója.
Aztán másnap nagyon szépen sütött a napocska… mi meg igyekeztünk kihasználni a remek időt. Mentünk… együtt…, hogy feledjük…. Ismét ketten maradtunk…
és most erről csak ennyit, mert JÖN!! Ismét jön, csupán…
pár hét…
addig maradunk…
és mosolygunk,
mert
örülünk, hogy lehetünk egymásnak.
Ez a kép akkor készült, amikor már biztosan hazaért apucika… ismét hosszú út után.
VÁRUNK!!!!
SZIA APUCIKA!!! INTEGETÜNK!!!
És még…
– a becézés minden szintje létezik — APUCIKA-KIKA. Érdekes, hogy nem is mindig akartál valamit apucika-kika-tól, de mondogattad, mint egy kis szajkó. Csak az kellett, hogy visszahalljad, hogy — tessék?
– nincs olyan, amit ne tudnál kiejteni, elmondani, elmagyarázni. Apuci is nagyon élvezte az állandóan csacsogó kis dumagépét. És nagyon szépen mondod mindazt, amit már el szeretnél mondani.
– mennek a mesélések, és kéred is, hogy meséljek. A favorit még mindig a zeneovi cd, és a mondókás kazetta. Olyan jó lenne bőviteni a tárunkat, de itt oly kicsi a választék.
– a nagy ágyon mindig apán lovagoltál, bújtál hozzá, szeretgetted, egy egy elmerengő pillanatban …. még a kezeit, újjacskáit is lassan simikézted. 🙂
– énekelsz rendületlenül, és már mikrofont is használsz. Néha oda tartod elénk a mikrofont és akkor nekünk folytatni kell az általad elkezdett éneket.
– ettél szőlőt. Ez mondhatni világszámnak számit nálunk, ugyanis az almán és banánon kivül más gyümölcsöt nem engedsz lecsusszanni.
– …… még irok még…, csak….. TEHÁT MAJD MÉG FOLYTATOM ITT!!!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Jaj, de szeretem olvasni ezeket az Apucis történeteket. Olyan megható.
Nagyon szuper szerkókat kapott Csanád!
Puszi Nektek!
Bánk, Timi és a mi Apucink