Annyira, de annyira élveztem az
elmúlt napokat veled. Végre szinte egész nap kinn a szabadban… (igaz
ma azért már kicsit hűvösebb volt).
Szikrázó melengető napsütés…,
motorozás, kertészkedés, nagy nagy munkálatok (átpakolások) a
garázsokban, és ajtók lefestése. Ma még a tetőpakolásba is
belekezdtem…, és persze voltak javitanivalók is (ma volt azért a
cserepezéshez, lecezéshez segitségem, mert igaz… sokmindent
megcsinálok, de a villanyszerelést és a tetőjavitást nem vállaltam be).
És
Neked drága be nem áll a lepénykelesőd. Annyira édes kis
csacsogó-magyarázó-mutogató-kiabáló-gépecske vagy. Nincs olyan,amit ne
mondanál utánunk. És jönnek a történetek. Mesélsz, magyarázol. Annyira
élvezetes.
Ismét favorit nálad
a kicsinyitő képzős -KA -KE használata. Tutti tetszik neked igy
mondani, mert nem ösztönzünk, mégis minden igy hallatszik pár
napja…,és ráadásul hosszan, szinte dalolva elhúzva.
— anyucikaaa
— Zsuzsikaaaa telefoooon 🙂 mama szokott nekem szólni igy.
— apucikaaa
— mamikaaa
— motorkaaaa
— madárkaaaa
— stb, stb.
Irtó csacsogós, és már visszakérdezős kis dumagép vagy. Igen!! Visszakérdezős. Megszületésed óta ((és megjegyzem nagyon jó
döntés volt, hogy)) a pelenkázódat a fürdőkádra keresztbe tettem, és
igy mindent ott végeztem el. Ennek okán a fürcsidkor is irtó praktikus
volt, mert minden ott zajlott le, és a fürdőben mindig nagyon jó levegő
volt. Azóta persze sokminden változott. Például igaz jó kisfiúcska vagy
a tisztábatételkor, de fürcsi után a body felvételét követően mindig
oda-vissza grasszálsz a pelenkázón. Elmész a kád felett a csempéig,
ahol a diszitő csik virágjait mindig megvizsgálod, megsimogatod, majd a
felette lévő, és csak a te törölköződnek ott lévő száritó-rudat is
fogdosnád mindig, amit én nem szeretek. Mindig mondom, hogy —Csanádka légyszives ne kapaszkodj bele— MIRE TE TEGNAP!!! megkérdezted ((egészen az orromig jöttél, kinyitottad nagyra a szemedet,kezedet hátratetted)), hogy MIÉRT NE???
HÁT??? nem akartam hinni a fülemnek…, de aztán mégis kellett, hogy
higyjek, hiszen megkérdezted ismét, mert a meglepetéstől nem
válaszoltam azonnal…, mertcsak mosolyogtam, mosolyogtam,
mosolyogtam. Persze .. aztán… elmagyaráztam, hogy miért nem szabad
rángatni, de gyanitom kell majd még…. 🙂
— És jön a bőrke az újjaid végéről a vasalóbaleseted után.
— A játékaidat este úgy tesszük el, hogy a motorok, a teherautó már nagyon álmos, ezért betesszük a helyükre aludni őket. Reggelente pedig mindig megjegyzed, mikor kivesszük őket a napi játékhoz…., reggel van, felébredt. Már nem álmos. Aludt. Sokat. És már reggelizett is.
Na majd még folytatom az effajta kis szösszeneteket… hisz minden nap több is terem hála…, ám mivel a napok óta tartó melóhad miatt nagyon elfáradtam, igy most szundikálni indulok.