Gyönyörűűűűűűű! Gyönyörűek ezek a szeptemberi első napok. Hihetetlenül meleg, simogató, szellős, sétára invitáló. Épp indulunk…! Mami készitette ezt a két képet. Babát zavata a szemébe sütő napocska.
Aztán itthon maradt a fényképező. Sajni. Voltunk egy nagyon szép parkban, aztán menni kellett megnézni a sok libát. Motorozott baba, és vizsgálta, szerelte a nagyobbak biciklijét.
—
Aztán séta közben beszélgettünk…, meséltem babának…:
– Sétáljunk egy nagyon Fifi virágos kertjében! (nagyon szereti ezt a mesét. — bevallom én is.)
– Zümi.
– Igen! Zümi is szokott arra repülni ! És még ki?
– Sok …, sok darázs, és Csigu!
– És mit csinálnak ott a darazsak?
– Repülnek…, keresnek.
– Mit keresnek?
– Mézet.
– Hogyan keresik a mézet a darazsak?
– Hol van? Hol van a mézecske? (és közben Csanádka igen lasssssan néz jobbra, néz balra a kicsi buksijával nyakát lehúzva, kezét szét tárva)
Nos a vége miatt irtam le ezt a szűkszavú párbeszédet, mert akkorát, de akkorát nevettem. A hol van??? kérdést a bújócskából vette át a drága, mondhatni adaptálta ehhez a párbeszédhez. Édes drága tündér-manókuska. Hihetetlenül megnevettetett…! És két napja mindent a jól ismert kicsinyitő-képző ka-ke ragokkal lát el. Pl. mami-ka, Pista bácsi-ka, Zsuzsi-ka 🙂 merthátugyekéremszépen, mikor megkérdezem, hogy anyucit, azaz anyuci-ka(á)t hogyan hivják, persze mondja ám, hogy Zsuzsika. 🙂 🙂
——
Kedves Timi és Anyuka!
Nektek is köszönjük a kedves sorokat. Gyertek máskor is, szeretettel látunk errefelé.
Kedves Timi még1x! Bevallom ám, hogy időm függvényében olvasgatlak én is benneteket, és drukkolok minden mostani tervedhez, terveitekhez. Sok szeretettel a Manó-familya-anyucija
