Szeptemberi szikrázó napsütésben …

2008 szeptember 3. | Szerző: Mano-anyuci |

Gyönyörűűűűűűű!  Gyönyörűek ezek a szeptemberi első napok.  Hihetetlenül meleg, simogató, szellős, sétára invitáló. Épp indulunk…!  Mami készitette ezt a két képet.  Babát zavata a szemébe sütő napocska.

Aztán itthon maradt a fényképező. Sajni. Voltunk egy nagyon szép parkban, aztán menni kellett megnézni a sok libát. Motorozott baba, és vizsgálta, szerelte a nagyobbak biciklijét.

—

Aztán séta közben beszélgettünk…, meséltem babának…:
– Sétáljunk egy nagyon Fifi virágos kertjében! (nagyon szereti ezt a mesét. — bevallom én is.)
– Zümi.
– Igen!  Zümi is  szokott arra repülni ! És még ki?
–  Sok …, sok darázs, és Csigu!
– És mit csinálnak ott a darazsak?
– Repülnek…, keresnek.
– Mit keresnek?
– Mézet.
– Hogyan keresik a mézet a darazsak?
– Hol van? Hol van a mézecske?  (és közben Csanádka igen lasssssan néz jobbra, néz balra a kicsi buksijával nyakát lehúzva, kezét szét tárva)

Nos a vége miatt irtam le ezt a szűkszavú párbeszédet, mert akkorát, de akkorát  nevettem.  A hol van??? kérdést a bújócskából vette át a drága, mondhatni adaptálta ehhez a párbeszédhez.  Édes drága tündér-manókuska. Hihetetlenül megnevettetett…! És két napja mindent a jól ismert kicsinyitő-képző ka-ke ragokkal lát el. Pl. mami-ka, Pista bácsi-ka,  Zsuzsi-ka  🙂  merthátugyekéremszépen, mikor megkérdezem, hogy anyucit, azaz anyuci-ka(á)t hogyan hivják, persze mondja ám, hogy Zsuzsika.   🙂  🙂

——

Kedves Timi és Anyuka!
Nektek is köszönjük a kedves sorokat. Gyertek máskor is, szeretettel látunk errefelé.

Kedves Timi még1x!  Bevallom ám, hogy időm függvényében olvasgatlak én is benneteket, és drukkolok minden mostani tervedhez, terveitekhez.   Sok szeretettel a Manó-familya-anyucija