Augusztusi napok…





Várakozással teli volt az augusztus, és annak

vége…  Vártuk apucit, aki hála most extra hosszú ittléttel lepett meg

bennünket. Végre együttvoltunk…, aztán voltunk strandon, főzőcskéztünk- bográcsol(z)tunk, vendégeket

hivtunk, kirándultunk (pl. Aggtelek), jászottunk, ill. játszottak, és

játszottak és játszottak— ŐK-KETTEN–APA–és–FIACSKÁJA!!!.  Többször szándékosan fényképező nélküli pillanatokkal, ugyanis oly meghitt pillanatokat éltünk át, amelyet nem volt szivem “megzavarni”.







A strand igazi nagy élvezet volt

számunkra. Nagy csobbanások, nagy kacagások, és irtó sok

duma-duma-duma…, azaz magyarázás Csanádka részéről, hogy éppen ki?

mikor? és mit csináljon. No és persze az idő igazán erre az

elfoglaltságra volt alkalmas, hiszen délután az ebéd után ott pihenni,

lubickolni azt a 2-3 óra hosszát igazán jó kikapcsolódásként eltölteni

nagyon jó szórakozásnak bizonyult.  Csanádka volt a nagy-medence

kis-ördöge!  Igen!  Nagyon “büszke” voltam arra, hogy ilyen kis pasis

legényke volt, és nem nyafizott a viztől.





A főzőcske is nagyon jól sikerült.

Pityókás tokány készült apuci módra. A vendégek nagyon meg voltak

elégedve a fincsi hamival, és jelezték, bármikor, újra jönnek, meózzák

az új kreációt!  🙂





Fogócska-halmok-halom-fogócska. ez most a legis legújabb, naponta többször ismétlődő játék. Apuci nem győzött elbújni… … !





A játszóterezések is remekül

sikerültek! volt olyan játszótér, ami igazán nagy-volumenű-remek

kreáció volt. Nagy élmény volt a fatörzs-csúszdán csúszni, és a remek

hintákban hintázni, ill. a mini-kicsi libikókán libizni…  🙂





A kirándulások is jól sikerültek, és minden nagyon kellemesen alakult.





Szülinapomra gyümipapa egésznapos köszöntgetése mellett a legszebb

ajándék délutánra sikeredett. Csanádka oda jött, és mondta…  BOLDOG

SZÜLINAPOT …….. ANYUCI!  Nem tagadom…, kicsit locsoltam is, de

nem a kerti virágaimat.  Mint utóbb kiderült, már párszor

próbálgatták…, de vártak arra, amikor már nagyon jól megy, és igy

egyben a három…hangozhatott el…!  Szóval igen! Felköszöntött a kisfiam is a

szülinapomon. Néha még most is olyan érdekes, mikor leirom….,

kimondom!  KISFIAM!!! Lehet azért, mert ritkán szoktam igy mondani.

Inkább kisfiunkról szoktam beszélni, de most a köszöntés miatt mégis a

kisfiam, ami feljött bennem.











Az elmúlt napok, hetek, az utóbbi két hónap sok sok Csanádkával történő együttléte meghozta az eredményt!

Iszonyatosan sokat beszél Babaka, és rendkivül szépen, jól érthetően.

Mondhatni az r betűn kivül nincs más, ami gondot okozna neki. És

érdekes, mert nem helytelenül mondja azt sem, csak úgy elnyeli az

errrrr hangot.  Bezzeg, amikor a motorok berrrrrrregnek, akkor persze

semmi gond a pörgető rrrrrr hanggal sem, de a szavaknál még várat

kicsit.  Ami a legjobban tetszik, hogy igen választékosan beszél, fűzi

a gondolatokat, kitalál történeteket, gondolkodik, majd továbbfűzi a

történetet, és olykor huncutul mosolyog…, mert élvezettel résztveszek

a játékban, olykor én bele—kavarok— a történetébe, és azt felettébb

viccesnek éli meg.





Olyan régen voltunk már a doktornéninél (18. hós oltás), hogy vasárnap

este eldöntöttem a héten meglátogatjuk.  Kiváncsi is vagyok, hogy

mennyit nőtt?!?! Az elmúlt két napban erről nagyon sokat beszéltünk…, és ennek kapcsán igen sokat hallgattam a fülemmel a szivecskéje dobogását. Érdekes!  Ennyit még sohasem hallgattam! Olyan szépen, nagyot ütve ver a kicsi dibi-dobis szivecskéje. Kiváncsi vagyok, hogy a doktornéninél mindazt, amiről beszéltünk, hogyan fogja — engedni—.













A beszédkészségén túl a játékossága, a rendszeres teendői a napokban

nagyon izgalmasak. Naponta takarit, fúr, farag, kalapácsol,

csavarhúzózik, szerel, locsol, autózik, vonatozik, babakocsizik, és

segit, no és folyamatosan mondja, hogy dolgozik…, dolgozik…,

Csanádka szépen dolgozik.  Szerepjátékai között a homokozásnál oly jól

ismert —sütikészités— a legklasszabb. Ha megkérdezem, hogy milyen

sütit sütsz? Akkor a válasz — — mákos sütit süt Csanádka — —.

Ebből már tudható is, hogy a mákospite a mindene.  Gyakorlatilag nincs olyan, amit ne mondana utánam. Élvezem, nagyon élvezem, hogy ennyire sokmindenről lehet már vele beszélgetni. IGEN!  BESZÉLGETNI!

Tovább a blogra »