Augusztusi napok…
2008 szeptember 1. | Szerző: Mano-anyuci |
Várakozással teli volt az augusztus, és annak
vége… Vártuk apucit, aki hála most extra hosszú ittléttel lepett meg
bennünket. Végre együttvoltunk…, aztán voltunk strandon, főzőcskéztünk- bográcsol(z)tunk, vendégeket
hivtunk, kirándultunk (pl. Aggtelek), jászottunk, ill. játszottak, és
játszottak és játszottak— ŐK-KETTEN–APA–és–FIACSKÁJA!!!. Többször szándékosan fényképező nélküli pillanatokkal, ugyanis oly meghitt pillanatokat éltünk át, amelyet nem volt szivem “megzavarni”.
A strand igazi nagy élvezet volt
számunkra. Nagy csobbanások, nagy kacagások, és irtó sok
duma-duma-duma…, azaz magyarázás Csanádka részéről, hogy éppen ki?
mikor? és mit csináljon. No és persze az idő igazán erre az
elfoglaltságra volt alkalmas, hiszen délután az ebéd után ott pihenni,
lubickolni azt a 2-3 óra hosszát igazán jó kikapcsolódásként eltölteni
nagyon jó szórakozásnak bizonyult. Csanádka volt a nagy-medence
kis-ördöge! Igen! Nagyon “büszke” voltam arra, hogy ilyen kis pasis
legényke volt, és nem nyafizott a viztől.
A főzőcske is nagyon jól sikerült.
Pityókás tokány készült apuci módra. A vendégek nagyon meg voltak
elégedve a fincsi hamival, és jelezték, bármikor, újra jönnek, meózzák
az új kreációt! 🙂
Fogócska-halmok-halom-fogócska. ez most a legis legújabb, naponta többször ismétlődő játék. Apuci nem győzött elbújni… … !
A játszóterezések is remekül
sikerültek! volt olyan játszótér, ami igazán nagy-volumenű-remek
kreáció volt. Nagy élmény volt a fatörzs-csúszdán csúszni, és a remek
hintákban hintázni, ill. a mini-kicsi libikókán libizni… 🙂
A kirándulások is jól sikerültek, és minden nagyon kellemesen alakult.
Szülinapomra gyümipapa egésznapos köszöntgetése mellett a legszebb
ajándék délutánra sikeredett. Csanádka oda jött, és mondta… BOLDOG
SZÜLINAPOT …….. ANYUCI! Nem tagadom…, kicsit locsoltam is, de
nem a kerti virágaimat. Mint utóbb kiderült, már párszor
próbálgatták…, de vártak arra, amikor már nagyon jól megy, és igy
egyben a három…hangozhatott el…! Szóval igen! Felköszöntött a kisfiam is a
szülinapomon. Néha még most is olyan érdekes, mikor leirom….,
kimondom! KISFIAM!!! Lehet azért, mert ritkán szoktam igy mondani.
Inkább kisfiunkról szoktam beszélni, de most a köszöntés miatt mégis a
kisfiam, ami feljött bennem.
Az elmúlt napok, hetek, az utóbbi két hónap sok sok Csanádkával történő együttléte meghozta az eredményt!
Iszonyatosan sokat beszél Babaka, és rendkivül szépen, jól érthetően.
Mondhatni az r betűn kivül nincs más, ami gondot okozna neki. És
érdekes, mert nem helytelenül mondja azt sem, csak úgy elnyeli az
errrrr hangot. Bezzeg, amikor a motorok berrrrrrregnek, akkor persze
semmi gond a pörgető rrrrrr hanggal sem, de a szavaknál még várat
kicsit. Ami a legjobban tetszik, hogy igen választékosan beszél, fűzi
a gondolatokat, kitalál történeteket, gondolkodik, majd továbbfűzi a
történetet, és olykor huncutul mosolyog…, mert élvezettel résztveszek
a játékban, olykor én bele—kavarok— a történetébe, és azt felettébb
viccesnek éli meg.
Olyan régen voltunk már a doktornéninél (18. hós oltás), hogy vasárnap
este eldöntöttem a héten meglátogatjuk. Kiváncsi is vagyok, hogy
mennyit nőtt?!?! Az elmúlt két napban erről nagyon sokat beszéltünk…, és ennek kapcsán igen sokat hallgattam a fülemmel a szivecskéje dobogását. Érdekes! Ennyit még sohasem hallgattam! Olyan szépen, nagyot ütve ver a kicsi dibi-dobis szivecskéje. Kiváncsi vagyok, hogy a doktornéninél mindazt, amiről beszéltünk, hogyan fogja — engedni—.
A beszédkészségén túl a játékossága, a rendszeres teendői a napokban
nagyon izgalmasak. Naponta takarit, fúr, farag, kalapácsol,
csavarhúzózik, szerel, locsol, autózik, vonatozik, babakocsizik, és
segit, no és folyamatosan mondja, hogy dolgozik…, dolgozik…,
Csanádka szépen dolgozik. Szerepjátékai között a homokozásnál oly jól
ismert —sütikészités— a legklasszabb. Ha megkérdezem, hogy milyen
sütit sütsz? Akkor a válasz — — mákos sütit süt Csanádka — —.
Ebből már tudható is, hogy a mákospite a mindene. Gyakorlatilag nincs olyan, amit ne mondana utánam. Élvezem, nagyon élvezem, hogy ennyire sokmindenről lehet már vele beszélgetni. IGEN! BESZÉLGETNI!
Csupán néhány kép…!
Majd
még
teszek fel képeket…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Már annyiszor írtam Neked/Nektek, de valahogy soha nem jelenik meg a hozzászólásom. Pedig szülinapod alkalmából is köszöntöttelek múltkor, de azt sem láttam, hogy megjelent volna. Nagyon jó és megható volt olvasni, hogy ilyen szép napokat töltöttetek együtt Apucival! Csanád pedig továbbra is gyönyörű kiffiú, és hihetetlen milyen ügyesen beszél már. Millió puszi az egész Manó családnak!