Napi pillanatok… :)
2008 május 30. | Szerző: Mano-anyuci |
Néha mostanában lelkiismeretfurdalásom van, ugyanis annyi teendőt vettem magamra, hogy szinte egész nap csak ezt-azt-amazt teszünk. Igen! TESZÜNK! Ugyanis bármihez is kezdek, bármihez is nyúlok, az az első, hogy Te is szeretnéd azt csinálni…, és természetesen velem. Úgyismint, öntözés, kapálás, gyomlálás, sepregetés, festés, (bárminek a) vagdosás(a), törölgetés, portörlés, porszivózás, mosogatás, kukába bedobás(a a dolgoknak), ajtók bezárása, kulcsolás ki-be, postaláda ellenőrzés, reggel a dolgaid udvarra ki-, este pedig a bepakolása, teregetés, megszáradt ruhák leszedése, hajtogatása, a kivasalt ruhák elpakolása a szekrénybe. Ésatöbbi, Ésatöbbi… ! Odafigyeltem ám ma is, hogy többször leüljünk homokozni is, és szaladgáljunk is, és sétáljunk is, ám sajnos kicsi gyermek társasággal nem tudtalak meglepni. Pedig hiányzik ám nagyon. —- Vettünk Neked drága egy napszemüveget, amit eg
Elmentünk boltba zöldségekért és husikáért, ugyanis a holnapi husileveshes már nem volt elég itthon.

Ma még pizsiben…, de szekrényt pakoltál…, aztán 1xcsak a kezembe nyomtad ezt a sapidat. Én táncra felkérésnek értettem, tehát feltettem a buksidra. Majd negyed-órácskát szaladgáltál benne… 🙂

Ma ugye már péntek van. Kedden végre levágtam a kertben a FÜVET! 🙂 Nagy élmény volt! Az első telepitett, gondozott, locsolt, és immár vágott FÜVÜNK BABAKÁNK! Szegélyvágóval igazitottam ahol kellett. Szerdán pedig a kert előtti árkot vágtam le. Ez utóbbi nem kis melónak bizonyult, ugyanis túúúl magas vagyok e szegélyvágóhoz, aminek okán végig lefelé kellett hajolnom, amit a derekam nem igen kedvelt. Na de a lényeg, hogy jó, sőt szép lett minden, mindenhol. Neked is kedvedre való volt, és birtokba is vetted a kertet teljesen.
Szóval… fűvágás után tegnap már mezitlábaskodtunk, mint ahogyan ma is… Mondhatom tetszik, hogy milyen finom puha a fűűű. Ma nem adtam oda a kicsi kapádat, mert mezitlábaskodva féltettem a kicsi lábikó-újjaidat. No és közben száradt az ágyteritő, amit leöntött anyuci ügyesen, igy mostam is azonnal.

Szerdán leszedtük az első érett, finom eperszemeket. Te tartottad a tálat, én pedig adogattam a letépett piros, illatos gyümikéket. 🙂 Sajni bárhogyan is akartam adni Neked, nem fogadtad el. Nagyon sajnálom, de az erőltetésnek nem lett volna semmi értelme, igy nem is tettem.
Aztán ma is kicsit epret kerestél, találtál, rám-qqcs, de nem szedted le…, mert hivtál, hogy csináljuk együtt. 🙂

Kimentünk! mit mentünk-mentél?!?!?! ….. SZALADTÁL tálért az epernek, ám sajni a fényképezőt benn hagytuk a konyhában, igy további pillanatok…, majd legközelebb. A hétvégén a fűvágást az udvaron folytatom…



Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: