2007-12-10

2008 március 25. | Szerző: Mano-anyuci |

Igazából nem könnyű elkapnom egy-egy jó pillanatodat, mert általában a rádiót hallgatjuk, amiben igen változó a zene, és mire feleszmélek, no meg persze megszerzem működőképesen a felvevő-apparátot, Te már a javát “elroptad”. Egy biztos. Az ütemes, és igen dinamikus, lüktető számokat szereted. Persze másokat is szivesen hallgatsz.

Ez a felvétel nagyon kedves a számomra, mert láthatóan benne voltál a közös játékban. Folyamatosan figyeltél fél szemeddel a tükörből, és persze mamit is, aki az ajtóban állt.

Anyucika-apucika-tükrös-kukkolós-kicsi fiacskája : 2007.12.10.-i felvétel

http://videa.hu/play.php?v=cyiIOLp9g6J7U61D

 

Aztán kicsivel később, egy igen nagy ágyhancúr után (nyomai még fellelhetőek) gondoltam, hogy egy ismerős dallam  🙂  előcsalja az igazi  technikádat!  ÉS HÁT … nem csalatkoztam. Annyira édes vagy, ahogyan próbálgatod a határait a lábacskád—guggoló—technikájának! Bármikor nézem meg ezt a felvételt, mindig hasonló módon kuncizom, mint a felvételen is hallható.

Guggolás határainak “belövése” : 2007.12.10.-i felvétel

http://videa.hu/play.php?v=gcEhBtpvWYjo6T4F