Játék, játék, játék!

2008 március 23. | Szerző: Mano-anyuci |

Mint minden, IGEN rendes kisgyermekecske ( 🙂 )  igy Te is a napod legnagyobb részét játékkal töltöd.  Az elmúlt két napban igencsak sokat figyeltelek. Mindenhová együtt mentünk, mindent együtt csináltunk, és volt, hogy rövid időre el-el szaladtál egyik másik szobába, fürdőbe, konyhába, mint ahol én voltam, de ezek mami társaság hiányában igen rövidkék voltak.

Elsőként mamiról. Kórházban, sápadtan, gyógyszereit lecserélték, inzulinját megemelték, sebeit kötözik, azaz átkötözik. A szobatársak kedvesek, mindenki képes felkelni, tehát ellátni magát. Tegnap du., a bevásárlás után voltunk nála, és gyümipapa kérésére vittünk neki virágot. Gondolkodtam, hogy milyet is…, aztán cserepes, tűzpiros gerbera mellett döntöttem. Mami nagyon megörült a virágnak, és annak is, hogy bár mondtuk…, nem megyünk, mégis ott kötöttünk ki.
Azt az időt, mig maminál voltunk…, hát igen hangosra formáltad. Az autókulcs a kezedben volt, mert…  ugye…  kellett….!  És természetesen minden létező helyre szeretted volna azt bedugni, aminek persze hangot is adtál. Mondhatni KIABÁLTÁL!  Már majdnem cikinek éreztem, hogy talán zavarom… a nyugalmat, de a szobatársak megnyugtattak, addig sem a betegségükre gondolnak.  🙂   Igyhát….  BE BE BE BE BE BE …. és uiúúúú, uiúúúúúú, uiúúúúú,   uhhh , uhhh,  brrrrrr, brrrrrrr, brrrrrr,  be, be, beee, be  voltak a szórakoztató hangok.

Igazából a játékról irnék. Sokminden változóban, átalakulóban. Egy azonban változatlan, hogy a konyhaszekrény fiókjai és az ott található WSZKÖZÖK!!! rendkivüli helyet foglalnak el a kedvenc helyeid között.

Tegnap
*** a legkedvesebb a fokhagymaprés(nyomó) volt, amit egymásba illesztve, hajtva, nézegetve oly soká képes voltál forgatni.

*** mami látogatása előtt vásároltunk, majd a pénztártól jöttünk el, jómagam pakoltam, mikor Te égtelenül!  szó szerint ÉGTELENÜL hangos GÁ-gogásba kezdtél. Néztem mindenfelé, de semmi olyat nem láttam…, ami miat…., szóval néztem a falat, a képeket, a boltokat, de csak nem láttam…, és mondtam is babaka…, hogy itt nincs semmiféle libuska, mikor megláttam—–, hogy az ékszerüzlet bejáratának sarkában egy szép nagy kosárban kb. focilabda nagyságú libuska, avagy kacsa ült, előtte négy tojással. És Te hajthatatan voltál, Gágogtál, ahogycsak kijöhetett a torkodon. Egy idő után ki is vettelek a bevásárlókocsiból, és az eladónéni (ékszeres) invitált, hogy menjél csak be…, nyugodtan. NA!  Nem gondolta… a néni, hogy mit engedett meg.  🙂  Tojást kidobáltad, kacsát magölelgetted, majd kosárba bekapoltad, kivetted, bepakoltad…., és közben…. GÁGÁGÁGÁ!  Belülről annyira mosolyagtam, és bevallom élveztem. Olyan felszabadultan, boldogan… élted meg. Láthatóan kedvedre volt a dolog nagyon. 

*** este, mint1 játéknak fogtad fel, hogy velem együtt Bonduelle kukoricát ettél. Izlett. Hozzám szaladtál, kértél egy kanálkával, bekaptad, rágicsáltad kicsit, aztán futottál egy kört, majd visszaérve nézted, hogy az én szám vajon mit csinál. Na persze ilyenkor kapta be a kiskanál kukoricát, háta kedvet csinál hozzá neked is. Igy is lett. Mutogattál a számra, és a Te kanálkádra. Aztán hammmmm, álldigálás, rágicsálás, futás, visszafutás, mutogatás, ujra…. hammmmmm, ésatöbbi, ésatöbbi.

 

Ma
***nagy türelemmel, és hosszasan etetted meg, és itattad meg az apuci-macikát. Élvezet volt nézni, ahogyan tudatosan…!!! mondod nyam-nyam-nyam…, majd adod a macinak a kifli-katona-darabkát, és kicsit várva, közben rám-rám nézve már készited is a cumikát, hiszen milyen szomjas is lehet már a maci a sok hamitól.  🙂

*** Rajzfilmek. Ezekről igen sokat tudnék irni…, de most mégis csupán néhány dolgot emelnék ki. Látványos, ahogy bizonyos meséket szeretsz. A Minimaxon valban vannak kedves mesék, de a mesék közötti kicsi átvezető reklámot a piros boborékokkal és a végén a középső buborékban megjelenő méhecskefélével szereted a legjobban.
Ma viszont volt egy mese, ami láthatóan felzaklatott. Tudni kell a megértéséhez, hogy különösen favorizálod a piros autókat. Nos a mesében sokáig egy ilyen autó szerepelt, és … az állatkák abba hol be-, hol kiszálltak. Tehát, ún. normál módban használták az autót. Aztán jött egy manó, aki elvarázsolta azt, és az autó ettől kezdve nem a földön gurult, hanem a felhők közé emelkedett, és repült. Nos!  Ezt végképp nem értetted. Magyaráztál!  Elégedetlenkedtél! Panaszkodtál! Nem értetted, és szeretted volna, ha az autó nem úgy közlekedik, ahogy a manó varázsolta. Már majdnem lefelé görbült a szád, amikor a varázslat megtört, és az autó hupppppp, lepottyant, és gurult a föltdön.  Ettől a pillanattól kezdve megszűnt minden bajod, bánatod, és az örömödnek a kis étkezőasztalkádra történő tenyércsapásokkal adtál hangot, és közben sikongatál  és mondtad….  na, na, na, na (mély hangon, elégedettséget kifejezően).
Csak ámultam, és “bámultam”, hogy mennyire érted a mesét, és részese is voltál annak…, ott…, akkor!

*** Friss kenyérért délben még elmentünk az I-Spar-ba. Esőben indultunk, hóesésben érkeztünk. Soká maradtunk, mert szombat lévén az előcsarnokban részben bohócok, játékok, terepasztal, stb volt. Igaz mi a piros autó miatt maradtunk, azaz abban töltötted el időd legnagyobb részét, miközben félszemmel mindig a körülötted jövő-menő gyerekeket figyelted. Ez az az autó, amelyiket megigértem, hogy még sokat meglátogatunk, és … ma még fényképező is volt nálam.  🙂 És ime!

 

És sorolhatnám még…. mesekönyvek értő figyelemmel nézegetése, a dobozban lévő játékaid ki-be pakolása, szaladgálás, ágyramászás, azon ugrizás, a laptopba történő fejhallgató-mikrofon dugók ki-be dugdosása hosszú perceken keresztül, és minden mennyiségben fiókrámolás, fiókrámolás, és autókázás, autókázás, autókázás.

ANNYIRA TIPIKUS FIÚCSKA VAGY!
Komolyan. 

Berrrrregve mit is kezdenél egy babával!!!