Elfogult lennék a kisfiunkkal?

2008 március 20. | Szerző: Mano-anyuci |

Reggel már nagyon vártam apucikádat, azaz papát, gyümipapát. Volt lehetőségünk az elmúlt napokhoz kapcsolódóan beszélgetni.  … … …  Nehéz a szivem, de bizakodom, mint ahogyan azt tegnap is irtam.

Indultunk volna mamihoz, de papa szemei szomorkásak voltak, és ki kellett valamit találnom, amivel kevéske mosolyt csalogathatok az arcára. Nos! Azt találtam ki, hogy mindketten csikoskába öltözünk!

🙂  🙂  🙂  Bejött a számitásom, mert papa ahogyan meglátott, azon nyomban elmosolyodott, és kicsikét úgy is maradt.  Végre!

—-

Aztán tényleg elindultunk mamihoz. Sütött a nap, de igazán csipős hideg volt. Mami nagyon sápadt volt amikor beértünk (alig aludt a még meg nem szokott zajok miatt), és igazából tőmondatokban tudtam csak beszélni vele, mert Te drága jöttél-mentél, magyaráztál, és érzetem, maminak arra, azaz épp erre van szüksége, és nem arra, hogy most társalogjunk.  Na azért mami is megmosolygott bennünket, mikor meglátott kabát nélkül.  Tehát tényleg bejött a szerelésünk!  🙂

—-

Délután ismét kertészkedtünk kicsikét. Elégettük a venyigéket, rózsavesszőket, és cserbókáztam kicsit, amig Te drága lapátoltad a földet, és nézted a lángot. Aztán jött a borulás (10 perc alatt hozzánk ért a hirtelen nagy szél miatt) és a vihar. A HÓVIHAR! Nagyon igyekeztünk befelé.

Milyen egy nap volt ez?!?!

—-

Es végül…, a mai napból néhány pillanat!

 

Figyelek

 

Puszit adok…
 


 
 
Kipattant 1 ötletem! Elmondjam???
Csanádka! Mintha csak apucidat látnám mosolyogni… ! Hihetelen!
 

 
 
A Nyuszika és én…

 


 
 
 
Imádom!  Elfogultan és Elfogulatlanul…  IS!!!  🙂  🙂  🙂
 


 
 
Imádom 2.
 


 
 
Mami március 11.-i szülinapjára kapta a vágyott rózsaszin fokföldi ibolyát!
Amig nincs itthon, addig én gondozom!  🙂