A készülődés jegyében… és… KOPP!!!

2008 február 23. | Szerző: Mano-anyuci |

Húúúú! Húúúúú de korán keltél ma manókusom. Hajnali 5 óra után kicsivel. És az éjjeled sem volt nagyon nyugodt. Sokat felsirtál, forgolódtál…, egyértelműen nyugtalan éjszakád volt.  Felébredésed, azaz pontositok, felsirásod után kicsivel ettél tápikát, de nem aludtál már vissza, igy csendes szeretgetéssel, összebújással, de elindult a  napunk… JIPPPIÉÉÉÉ!   Koránkelőké a világ!!! Jó hogy eddig nem tudtad ezt Csanádka!

—

A mai napunk a készülődés jegyében telt el, ugyanis holnap, un. villámlátogatásra fognak érkezni bátyuskámék (feleségével, és most csak fiukkal), akik egyben mind, mind a keresztszüleid is. Nagyon szeretik anyukám főztjét, igy ma egyszerű kaják készitésének előkészületei zajlottak, no meg egy kis rácsoslinzer sütike is kisült.

Szóval átlengte, olykor az illat átjárta a lakást, és reménykedtem, hogy a NEM-evésedet az inycsiklandó illatok módosithatják.  NEM. NEM módositották. Meg kell valljam, kicsit délutánra elkeseredtem, mert mióta megszülettél, ennyire keveset egy nap, még sohasem ettél, a már megszokott mennyiségeidhez képest.  Hihetetlenül kevés. Nem irom le a mai elfogyasztott hamikákat, mint tegnap, de ma még kevesebbet ettél, mint tegnap. Egyedül a reggeli, azaz hajnali, és az esti tápikád ad némi megnyugvást, hogy azért legalább valamit mégis csak ettél ma is.
Apuci férfiúi magabiztossággal nyugtatott, hogy lehet a fogacskán kivül az oltásnak is köszönhető mindez, majd délután már emlitést tett arról is, hogy a hold is okozhatja. A telihold. Kicsi asztrológus apucika…, vajon hol hallotta a mai nap folyamán ezt?

—

LEESTÉL MA AZ ÁGYRÓL!   Igen. A franciaágyon az este először nem figyeltél rendesen, hogy az ágy széle hol ér véget, és (már futottam feléd, mert láttam a lendületedet)  mire odaértem hozzád, már csak felkapni tudtalak a padlóról.  Véleményem szerint szerencsésen estél, bár a fejecskédet azért igen beütötted hátul, sajni nagyot koppant. Lett kis dudorkád a buksidon, de a hihetetlenlenül félelmetes hangzó sirásod után… aránylag hamar megnyugodtál. Én azért nagyon megijjedtem ám. Nagyon. El kell tegyem az éjjeliszekrényről a gépet, mert az vonzott oda. Hibás vagyok kicsikét, de sajni csak ott tudom használni.  

—

Mindjárt éjfél… babácska forgolódik, 10 percenként mocorog. Nos?  Milyen lessz vajon az éjszakánk?  Nekem kicsit nyugtalanabb, mert irtam pár sort…, de gyümipapa nem olvasta, igy tanácstalan vagyok. Nem is kicsit, nagyon is.